Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1109. nap
A zsidók általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben
elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a
szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy
minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot
elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá
az embereket, hogy a betegséget és halált Istentől származónak tekintsék -
büntetésnek, melyet Ő önkényesen kiró a bűn ellenében. Ezáltal, akit súlyos
betegség vagy szerencsétlenség sújtott, annak még azt a terhet is cipelnie
kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették.
Így készítették az utat a zsidók, hogy elvessék Jézust. Úgy
tekintettek Rá, mint aki "ostoroztatik, verettetik és kínoztatik
Istentől," holott "betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat
hordozá" és elrejtették Előle orcájukat (Ésa 53:4).
Isten ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób
története megmutatta, hogy a szenvedéssel Sátán sújtja az embert, Isten pedig
uralja azt kegyelmi szándékból. Izrael azonban nem értette meg a leckét. A
zsidók ugyanazt a hibát ismételték meg Krisztus elvetésével, amiért Isten
megrótta Jób barátait.
Krisztus tanítványai is osztoztak a bűn és szenvedés
kapcsolatáról alkotott zsidó felfogásban. Jézus kijavította tévedésüket, de nem
magyarázta meg az emberi szenvedés okát, hanem elmondta a következményeket. A
szenvedés által lesznek nyilvánvalókká Isten művei. "Míg e világon vagyok,
- mondotta Jézus - e világ világossága vagyok" (Jn 9:5). Azután megkente a
vak szemeit, s elküldte, hogy mosakodjék meg a Siloám tavában. A férfi
visszanyerte látását. Jézus a gyakorlatban válaszolt a tanítványok kérdésére,
ahogyan azt rendszerint tette a kíváncsiságból feltett kérdések esetében. A
tanítványok hivatása nem az volt, hogy megtárgyalják, ki vétkezett és ki nem,
hanem hogy megértsék Isten erejét és kegyelmét, amikor visszaadja a vak
látását. Nyilvánvaló, hogy sem a sárban, sem a tóban, ahová a vaknak el kellett
mennie megmosdani, nem volt gyógyító erő. Ez az életerő Krisztusban buzgott.
A farizeusokat megdöbbentette a gyógyítás. Mégis minden
eddiginél jobban forrt bennük a harag, mert a csoda szombaton történt.
A fiatalember szomszédai, akik vaksága idején is ismerték,
ezt kérdezték: "Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?" (Jn
9: 8). Kétkedve néztek rá, mert amikor megnyíltak szemei, ábrázata
megváltozott, felderült, s egészen más embernek tűnt. Szájról szájra járt a
kérdés. Némelyek azt mondták: "Ez az", mások pedig: "Hasonlít
hozzá". Aki a nagy áldásban részesült, az leállította a kérdezősködést,
mondván: "Én vagyok az" (Jn 9: 9). Azután beszélt nekik Jézusról, és
arról, hogyan gyógyult meg. Tovább érdeklődtek: "Hol van az? Monda: Nem
tudom" (Jn 9:12).
Azután elvitték a farizeusok tanácsa elé. Újra
megkérdezték, hogyan nyerte vissza látását. "Ő pedig monda nékik: Sarat
tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. Mondának azért némelyek a farizeusok
közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot" (Jn
9:15.16). A farizeusok remélték, hogy bűnösnek nyilváníthatják Jézust, s akkor
nem lehet a Messiás. Nem tudták, hogy Ő alkotta a szombatot, és ismeri az
összes arra vonatkozó kötelességet.
Csodálatosan buzgónak tűntek a szombat megtartásában, mégis
gyilkosságot terveztek éppen ezen a napon. Sokakat azonban mélyen megindított
ennek a csodának a híre, és meggyőződtek róla, hogy aki megnyitotta a vak
szemeit, az több mint közönséges ember. Arra a vádra, hogy Jézus bűnös, mert
nem tartja meg a szombatnapot, így feleltek: "Mimódon tehet bűnös ember
ilyen jeleket?" (Jn 9:16).
Mai Bibliai szakasz: Kolossé
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pál apostolnak a
kolossébeli hívőkhöz szóló levelének vége felé egészen nyilvánvalóvá válik,
hogy számára mi a legfontosabb: a hittestvérek mindig, mindenkivel méltányosan,
krisztusi lelkülettel bánjanak, és Őt hirdessék. Arra kéri őket, imádkozzanak
érte, hogy Isten nyisson kapukat az ige előtt, hogy ő tovább terjeszthesse
Krisztus titkát (3. vers). Az apostol arra vágyik, hogy nyíltan, érthetően
beszélhessen Krisztus elrejtett igazságairól, hogy mások is megérthessék azokat
(4. vers). Pál arra buzdítja a kolossébeli
hívőket, hogy viselkedésük mindig, mindenki felé Krisztus kegyelmét tükrözze,
értelmes életvitelükkel a keresztény élet vezetőjének bölcsességét mutassák be (5-6.
vers). Úgy szavaikkal, mint tetteikkel Krisztusra kell irányítaniuk a
figyelmet.
Pál a munkatársairól
szóló rövid híradással fejezi be levelét, akik különös vigaszt jelentettek
neki. Egyikük, a kolossébeli Epafrás, aki buzgón imádkozott a kolossébeli
hívőkért. Azért könyörgött, hogy mindnyájan „megállhassanak tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden
akaratjában” ( 12. vers).
Közvetlenül zárszavai
előtt Pál apostol ismét Krisztus jó hírének terjesztésére buzdítja a
kolossébelieket, most nem azok között, akik még nem ismerik Őt, hanem a már
hívők körében. Arra kéri őket, hogy levelét olvassák fel a közelben élő
testvérek csoportjának, a laodiczeaiaknak is
(16. vers). Végezetül Pál arra kéri őket, hogy ne feledkezzenek el az ő
láncairól, amiket a számára legfontosabb, leghőbb vágyának teljesítése,
Krisztus hirdetésével töltött élete miatt visel (3; 18. vers).
Kenneth Norton
154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
51. fejezeteihez
(július 22-28).
„Szabad akarok lenni!”
Milyen gyakran mondják
ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen
jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad
ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit
birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés
a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra
süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság
szelleme vezeti őt.
Ez a kép meglehetősen
nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ
világossága.”
Jézus úgy jött e
világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen
lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók
lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy
fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a
tőrbe csalt foglyokat.
„Az igazság szabaddá
tesz titeket.”
A bűn csak úgy
győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek
szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való
szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett
bennünket.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése