Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1107. nap
A farizeusok Ábrahám gyermekeinek vallották magukat. Jézus
elmondta nekik, hogy ezt az igényüket csak akkor érvényesíthetik, ha Ábrahám
cselekedeteit művelik. Ábrahám igaz gyermekeinek hozzá hasonlóan Istennek
engedelmeskedő életet kell élniük. Nem igyekeznek megölni olyasvalakit, aki az
Istentől kapott igazságot jelenti ki. Krisztus elleni összeesküvésükkel a vének
nem Ábrahám dolgait cselekedték. Az Ábrahámtól való egyenes leszármazás
önmagában értéktelen. Ha nincsenek vele lelki kapcsolatban, vagyis nem ugyanaz
a lelkület munkálkodik bennük, és nem ugyanazokat a dolgokat cselekszik, akkor
nem az ő gyermekei.
Ez az alapelv ugyanúgy érvényes egy másik kérdésben, mely
régóta foglalkoztatja a keresztény világot, mégpedig az apostoli
jogfolytonosság kérdésében. Az Ábrahámtól való leszármazást nem a név vagy a
vonal biztosítja, hanem a jellem hasonlósága. Ugyanígy az apostoli
jogfolytonosság sem az egyházi hatalom továbbadásában rejlik, hanem a lelki
rokonságban. Az apostoli jogfolytonosság valódi bizonyítéka az apostoli
lelkülettől indított élet, az általuk tanított igazság továbbadása és elhívése.
Ez teszi az embert az evangélium első tanítóinak egyenes leszármazottjává.
Jézus cáfolta, hogy a zsidók Ábrahám gyermekei. Így szólt:
"Ti, a ti atyátok dolgait cselekszitek" (Jn 8:41). Gúnyosan
válaszoltak: "Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az
Isten" (Jn 8:41). Ezekkel a szavakkal születésének körülményire céloztak -
támadást indítottak Krisztus ellen azok jelenlétében, akik hinni kezdtek Benne.
Jézus nem válaszolt alattomos szúrásukra, hanem így szólt: "Ha az Isten
volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és
jöttem" (Jn 8: 42).
Cselekedeteik bizonyították, hogy azzal rokonok, aki hazug
és gyilkos. "Ti az ördög atyától valók vagytok, - mondotta Jézus - és a ti
atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és
nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. [...] Mivelhogy
pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem" (Jn 8:44-45). A zsidó
vezetők azért nem fogadták el Jézust, mert az igazságot szólta, méghozzá
bizonyossággal. Az igazság sértette ezeket az önigazult embereket. Az igazság
leleplezte a tévtanok csalását, elítélte tanításukat és gyakorlatukat, s ez nem
volt ínyükre. Inkább behunyták szemüket az igazság előtt, semhogy megalázzák
magukat, és bevallják tévedésüket. Nem szerették az igazságot. Hiába volt
igazság, nem vágytak rá.
"Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot
szólok: miért nem hisztek ti nékem?" (Jn 8:46) Ellenségei három éven át
napról napra követték Krisztust, hogy foltot találjanak jellemén. Sátán és
egész gonosz hada próbálta Őt legyőzni, de semmit sem találtak benne, ami által
felülkerekedhettek volna. Még az ördögök is kénytelenek voltak bevallani: Te
vagy "az Istennek Szentje" (Mk 1:24). Jézus a menny szeme láttára, az
el nem bukott világok szeme láttára és a bűnös emberek szeme láttára élt a
törvény szerint. Angyalok, emberek, démonok előtt ejtette ki azokat a
vitathatatlan szavakat, melyek bárki másnak a szájából istenkáromlásnak
hangzottak volna: "Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki
kedvesek" (Jn 8:29).
Maga a tény, hogy noha a zsidók nem találtak bűnt Krisztusban,
mégsem fogadták el Őt, bizonyítja: semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel. Nem
ismerték fel hangját Fiának üzenetében. Azt hitték, Krisztusra háríthatják át
az ítéletet, azonban azzal, hogy elvetették Őt, magukra mondták ki azt.
"Aki az Istentől van - jelentette ki Jézus - hallgatja az Isten beszédeit;
azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók" (Jn 8:47).
A tanulság minden időre érvényes. Sokan kedvüket lelik az
akadékoskodásban, bírálgatásban, olyan dolgok után kutatnak Isten Igéjében,
melyeket megkérdőjelezhetnek. Azt hiszik, ezzel gondolkodásuk függetlenségét,
szellemi frissességüket bizonyítják. Úgy képzelik, hogy a Biblia fölött ülnek
ítéletet, holott az igazság őket ítéli el. Nyilvánvalóvá válik, hogy képtelenek
az örökkévalóságot átfogó, mennybéli igazságokat értékelni. Isten
igazságosságának óriási hegye előtt nem félemlik meg lelkük. Széna, szalma
összehordásával foglalkoznak, ezzel elárulják szűk keretű, földi természetüket,
s szívüket, mely gyorsan elveszti Isten értékelésének képességét. Akinek szíve
reagál az isteni érintésre, az azt kutatja, hogyan növekedhet Isten-ismerete,
hogyan válhat jelleme nemessé, emelkedetté. Ahogyan a virág a nap felé fordul,
hogy annak ragyogó sugarai létrehozzák csodás színeit, úgy fordul a lélek az
Igazság Napja felé, hogy a mennyei világosság Krisztus jellemének kegyelmi
ajándékaival díszítse jellemét.
Mai Bibliai szakasz: Kolossé
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amint letérdeltem José
mellé, nagy szimpátia töltött el e meggyötört fiatalember iránt. Már több mint
egy órája szenvedett, miközben az őt megszálló gonosz lélek átkozódott és
fenyegetett minket, akik imádkoztunk. Most José mozdulatlanul feküdt a földön,
mintha halott lenne. A testtartása a lelkiállapotát tükrözte.
„José” – szóltam, a
földön ott volt előttem a kinyitott Biblia. „Kolossé 2:13-ban az áll, hogy bár
halott vagy a bűneidben, Jézus megbocsát neked. A 15. versben az áll, hogy
Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, és nyilvánosan
megszégyenítette őket, legyőzve őket a kereszten. Egyedül Jézus szabadíthat meg
téged. Hiszel ebben, José?” Egy pillanattal később a korábban minket átkozó
sötét hang felkiáltott: „Ezt tudom már kétezer éve!’
José aznap szabadulást
talált. A szabadulását kétezer éve bebiztosították, amikor Egyvalaki, aki
minden fejedelemség és hatalmasság fölött áll, eljött erre a földre, a
Szentháromság teljességével betöltve, testi formát öltve (9-10. vers). Azért
jött, hogy lelkileg felélesszen minket, és minden bűnünket megbocsássa (13.
vers). A kereszthalálával lefegyverezte a sötétség erőit és győzedelmeskedett
felettük (15. vers). Többé nem kell az Ószövetségbeli árnyékképekre és
–ceremóniákra tekintenünk, amik a Messiásra mutattak előre. Most már a valódi
személyre tudunk tekinteni, magára Jézus Krisztusra (16-17. vers).
Kolossé 2-ben Pál
apostol nyilvánvalóvá teszi, hogy senkitől sem vehetik el a Krisztus
ismeretében nyert jutalmat, hanem mindenkinek erősen kell ragaszkodnia hozzá,
amint növekednek az istenismeretükben a többi hívővel együtt (18-19. vers). A
teljesség megtalálásának egyetlen módja a Krisztussal való kapcsolat (10.
vers). José elhitte ezeket a hatalmas igazságokat, és ezek megváltoztatták az
élete menetét. Téged megváltoztattak ezek az igazságok?
Kenneth Norton
154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
51. fejezeteihez
(július 22-28).
„Szabad akarok lenni!”
Milyen gyakran mondják
ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen
jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad
ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit
birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés
a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra
süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság
szelleme vezeti őt.
Ez a kép meglehetősen
nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ
világossága.”
Jézus úgy jött e
világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen
lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók
lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy
fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a
tőrbe csalt foglyokat.
„Az igazság szabaddá
tesz titeket.”
A bűn csak úgy
győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek
szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való
szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett
bennünket.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés