Higgyetek az Ő prófétáinak - július 22 - VASÁRNAP - Filippi 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1105. nap

51. "Az élet világossága"

"Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8 :12).

Jézus a templom ama udvarában szólta ezeket a szavakat, amely különlegesen kapcsolódott a sátoros ünnep szolgálataihoz. Az udvar közepén hét méltóságot sugárzó oszlop magasodott, ezek hatalmas lámpásokat tartottak. Az esti áldozat után meggyújtották a lámpákat, fényük világított Jeruzsálem felett. Ez a ceremónia az Izraelt a pusztában vezető tűzoszlopra emlékeztetett, és előremutatott a Messiás eljövetelére is. Este, amikor a lámpákat meggyújtották, az udvar nagy örvendezés színhelye volt. Ősz hajú férfiak, a templom papjai és a nép vezetői egyesültek ünnepi táncban a hangszeres zenére és a léviták énekére.

Jeruzsálem kivilágításával a nép kifejezte reményét, hogy a Messiás eljön, és világosságot áraszt Izraelre. Jézus számára azonban a helyszínnek nagyobb jelentősége volt. Ahogyan a templom sugárzó lámpái mindent megvilágítottak maguk körül, Krisztus, a lelki világosság forrása úgy oszlatja el a világ sötétségét. A jelkép mégsem volt tökéletes. Az a nagy világosság, amelyet saját kezével helyezett az egekbe, hívebben képviselte küldetésének dicsőségét.

Reggel volt, a nap épphogy az Olajfák hegye fölé emelkedett, sugarai vakító fénnyel hullottak alá a márványpalotákra, megcsillogtatták a templom falainak aranyát. Jézus odamutatott és így szólt: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12).

Valaki, aki hallotta e szavakat, sokkal később ezekkel a magasztos szavakkal visszhangozta őket: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; és a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. [...] Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:4.5.9). Jóval Jézus mennybemenetele után az isteni Lélek befolyása alatt Péter is visszaemlékezik a Krisztus által használt jelképre: "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben" (2Pt 1:19).

Amikor csak Isten megnyilatkozott népének, a világosság mindig jelenlétének szimbóluma volt. Világosságot foglalt magába a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel, ez vezérelte Izrael hatalmas seregeit. Félelmetes fenségben ragyogott a világosság az Úr körül a Sínai hegyen. Világosság nyugodott a sátorban a szövetség ládája felett. Világosság töltötte be Salamon templomát a felszenteléskor. Világosság borította Bethlehem dombjait, amikor angyalok hozták a megváltás üzenetét az őrködő pásztoroknak.

Isten a világosság. Krisztus szavaival: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), egységét jelentette ki Istennel, rokonságát az egész emberi családdal. Ő szólt kezdetben, hogy a "setétségből világosság ragyogjon" (2Kor 4:6). Ő a nap, a hold és a csillagok világossága. Ő volt a lelki világosság, mely jelképekben, jövendölésekben, előképekben Izraelre ragyogott. Ahogyan a napsugár eljut a föld legtávolabbi sarkába is, úgy világít meg az Igazság Napja is minden lelket.

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:9). A világnak megvannak a maga nagy tanítói, óriási szellemi képességekkel és csodálatos kutató elmével felruházott emberei - olyan emberek, akiknek kijelentései serkentették a gondolkodást, s a tudás hatalmas területeit hozták látótérbe. Az ilyen embereket népük vezetőiként, jótevőiként tisztelték. Azonban van Valaki, aki náluk magasabban áll. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. [...] Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt" (Jn 1:12.18). Egészen addig nyomon követhetjük a világ nagy tanítóit, amíg visszanyúlnak az emberi feljegyzések, de a Világosság előttük létezett. Ahogyan a hold és a naprendszer csillagai visszatükrözik a nap fényét, úgy, amennyiben tanításuk igaz, a világ nagy gondolkodói is visszatükrözik az Igazság Napjának sugarait. A gondolatok minden gyöngyszeme, az értelem minden felvillanása a világ Világosságától származik. Manapság sokat hallunk "felsőfokú oktatásról". Az igazi "felsőfokú oktatásban" Ő részesíthet, Akiben "van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). "Aki engem követ, - mondta Jézus - nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12).

Mai Bibliai szakasz: Filippi 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi+4&version=NT-HU

Ez a fejezet a gyakorlati keresztény élethez nyújt segítséget. Pál megnevez egy olyan dolgot, mely az örömöt meg tudja keseríteni: ez az emberek közötti egyet nem értés. Ebben az esetben két személy nem ért egyet (2. vers). A vita elég komoly lehetett, hogy még ebben a nyilvános levélben is meg van említve. Pál bátorítja a két hittestvérnőt, hogy éljenek harmóniában Istennel és egymással. Ez egybevág a harmadik fejezet témájával, ahol Pál arra buzdít minket, hogy mások szükségleteit helyezzük a sajátunk elé.

Az a mondás, hogy „talán nem az vagy, akinek hiszed magad, viszont a gondolataid megmutatják, ki vagy valójában” tisztán  látszódik a 8. versben. Vagyis a gondolataid megjelennek a cselekedeteidben, melyek visszahatnak a személyiségedre. Ezért Pál buzdítja az olvasót, hogy koncentráljon a jóra és szépre az életben, ez segíthet pozitívnak lenni ebben a negatív világban. A nyolcadik versben hív, hogy elmélkedjünk ezekről az erényekről, a kilencedikben pedig már arról van szó, hogy gyakoroljuk is ezeket. Az ilyen alapelveknek kellene meghatároznia minden keresztény  szórakozási és szabadidős tevékenységet.

Az öröm alapja minden szituációban az elégedettség, és ez különösen igaz Pálra, aki épp börtönben volt a levél írásakor (11. vers). Szükségünk van arra, hogy megtaláljuk az elégedettséget anélkül, hogy folyamatosan még elégedettebbek szeretnénk lenni.

A kérdés az elégedettségre: „Elégedett vagyok? Vagy őrülten folyton keresem a következő lehetőséget a többhöz, nagyobbhoz és jobbhoz? A megelégedettség visz örömöt bármilyen helyzetbe, melybe kerülhetünk. Ahogy korábban megjegyeztem, „az összehasonlítás megöli az elégedettséget.”

A 13. vers hangsúlya Krisztuson van, aki erőt ad. Ez az emberi akarat és isteni hatalom egyesülése. Hatalmas dolgokat tudunk tenni, de nem a saját erőnkből, hanem mert Istentől függünk. Ezért megálljuk helyünket ma is, és megragadjuk az utunkba kerülő lehetőségeket, nem azért akik vagyunk, és mondjuk reggel reggeliztünk, hogy legyen erőnk, hanem mert kapcsolatunk van az élő Istennel.

A Filippi levél összefoglalását már felfedeztük: az ÖRÖM akkor lesz jelen az életünkben, mikor Jézust helyezzük az első helyre, másokat utána, és a sor legvégére önmagunkat.

Edward A. Appollis

154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  51. fejezeteihez (július 22-28).

„Szabad akarok lenni!”

Milyen gyakran mondják ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság szelleme vezeti őt.

Ez a kép meglehetősen nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ világossága.”

Jézus úgy jött e világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a tőrbe csalt foglyokat.

„Az igazság szabaddá tesz titeket.”

A bűn csak úgy győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett bennünket.

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba