Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1108. nap
Jézus a továbbiakban élesen szembeállította a zsidók és
Ábrahám álláspontját: "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az
én napomat; látta is, és örült" (Jn 8:56).
Ábrahám hőn vágyakozott látni a megígért Üdvözítőt. A
leghőbb imában kérte, hogy halála előtt megpillanthassa a Messiást. Látta
Krisztust.
Természetfeletti világosságot kapott, s felismerte Krisztus
istenségét. Látta az Ő napját, és örült. Látomást kapott a bűnért hozott isteni
áldozatról. Erre az áldozatra volt példa a saját tapasztalatában is. Parancsot
kapott: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot,
[...] és áldozd meg [...] égő áldozatul" (lMóz 22:2). Az áldozati oltárra
helyezte az ígéret fiát, a fiút, akiben minden reménye összpontosult. Amikor
aztán ott állt az oltárnál felemelt késsel, hogy engedelmeskedjék Istennek,
hangot hallott a mennyből: "Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne
bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te
fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem" (lMóz 22:12). Ez a szörnyű próba
azért nehezedett Ábrahámra, hogy megláthassa Krisztus napját, felismerje Isten
nagy szeretetét a világ iránt, mely akkora, hogy egyszülött Fiát a
legszégyenletesebb halálra adta, és ezzel kiemelte a romlásból a Földet.
Ábrahám Istentől tanulta meg a legnagyobb leckét, melyet
halandó valaha is kapott. Imája, hogy meglássa Krisztust mielőtt meghal,
meghallgatásra talált. Látta Krisztust. Mindent látott, amit halandó láthat.
Tökéletesen engedelmeskedett, s így képes volt megérteni a Krisztusról kapott
látomást. Megértette: Isten, midőn egyszülött Fiát adta, hogy megmentse a
bűnösöket az örök romlástól, nagyobb és csodálatosabb áldozatot hozott, mint
amit ember valaha is hozhat.
Ábrahám tapasztalata megválaszolja a kérdést: "Mivel
menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal
menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban,
vagy tízezernyi olaj patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem
gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!" (Mik 6:6-7) Ábrahám szavaiból: "az
Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam" (lMóz 22: 8),
és abból, hogy Isten gondoskodott áldozatról Izsák helyett, levonható a
következtetés: senki sem szerezhet engesztelést önmagáért. A pogány áldozati
rendszer Isten számára teljesen elfogadhatatlan. Egyetlen apának sem kellett
fiát vagy leányát felajánlani bűnért való áldozatul. Isten Fia egymaga el tudja
hordozni a világ bűneit.
Ábrahámnak saját szenvedései tették lehetővé, hogy a
Megváltó áldozati küldetését szemlélje. Izrael viszont nem értette meg, ami oly
kellemetlen volt büszke szívének. Krisztus Ábrahámra vonatkozó szavai nem
tűntek nagy jelentőségűnek hallgatói számára. A farizeusok csupán új területet
találtak az áskálódásra. Csúfondárosan visszavágtak, mintha azt akarnák
bizonyítani, hogy Jézus nem tudja mit beszél: "Még ötven esztendős nem
vagy, és Ábrahámot láttad?" (Jn 8: 57).
Jézus ünnepélyes méltósággal válaszolt: "Bizony,
bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én VAGYOK" (Jn 8: 58).
Csend borult a hatalmas sokaságra. Ez a galileai Rabbi
magának igényelte Isten nevét, melyet az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott, hogy
kifejezze örökkévaló jelenlétének gondolatát. Önmagában létezőnek jelentette ki
magát, annak, aki a Megígért Izrael számára, "akinek származása eleitől
fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2).
A papok és vének újra kitörtek Jézus ellen: istenkáromlónak
mondták. Állítása, hogy egy Istennel, már korábban is életének kioltására
sarkallta őket, s néhány hónappal később nyíltan kijelentették: "Jó
dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember
létedre Istenné teszed magadat" (Jn 10:33). Mivel Isten Fia volt, és annak
is mondta magát, eltökélték, hogy elpusztítják. Most sokan, akik a népből a
papok és vének oldalán álltak, köveket ragadtak, hogy ráhajigálják. Jézus pedig
elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon
eltávozék" (Jn 8: 59).
A Világosság fénylett a sötétségben, de "a sötétség
nem fogadta be azt" (Jn 1: 5).
"És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől
fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezet,
ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felel Jézus: Sem ez nem
vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten
dolgai. [...] Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és
rákené a sarat a, vak szemeire, és monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám
tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve
látva" (Jn 9:1-3.6-7).
Mai Bibliai szakasz: Kolossé
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Most is emlékszem,
amikor az ötéves fiam egy megtanulandó bibliaverset gyakorolt. Határozott tiszta
ritmusú ismételgetése hamar bevéste a szöveget az én elmémbe is. „Az odafelvalókkal törődjetek, ne a
földiekkel… Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel…” (Kol 3:2).
Azóta Isten gyakran juttatta eszembe ezt a szöveget, amikor erős kísértések földi
dolgok felé akartak húzni, amelyek rombolóan hatnak a lélekre.
Kolossé 3-ban, ahol ez
az igevers is található, Pál apostol közvetlen összefüggést von aközött, ahol a
gondolataink vannak, és mindennapi gyakorlati életünk között. Megmagyarázza,
hogy kezdeményezőnek kell lennünk az emberi oldalunkkal való megbirkózást
illetően, mert azokat keressük, amik „odafenn
vannak” és a mi életünk „el van
rejtve Krisztussal együtt az Istenben” (1-3. vers). Azt parancsolja nekünk,
hogy „öljük meg” és „vessük el” földi természetünk részeit
(5, 8. vers). A Pál által leírt lista nem túl vonzó, és tele van romboló bűnös
szokásokkal, mint a szexuális tisztátalanság, az istenkáromlás és hazugság
(5-9. vers).
Pál nem áll meg ott,
hogy elmondja, mit vessünk el. Arra bátorít, hogy öltsük magunkra a
cselekedeteket, amik illenek hozzánk, akik „Isten
választottai, szentek és szeretettek” vagyunk (12. vers). Ez a lista számos
keresztény erényt tartalmaz, mint a kedvesség, türelmesség, megbocsátás és
természetesen a szeretet, amely Pál szavaival élve „tökéletesen összefog mindent” (12-24. vers). Ezzel egy időben Pál
arra hív, hogy Isten békéje lakozzék a szívünkben, és bátorítsuk egymást „zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki
énekekkel” és szívből áldva énekeljünk az Úrnak (15-16. vers).
Végezetül Pál
bemutatja, hogyan kell kinéznie egy keresztény otthonnak, ahol a gondolatokat a
mennyeiekre irányítják. Feleségek, férjek, gyermekek másképp bánnak egymással,
mert bármit „szólnak vagy cselekszenek”
az „Úr Jézus nevében” teszik (17-25. vers).
Az Ő nevében teszik, mert valójában Ő az, aki él rajtuk keresztül (4. vers).
Rajtad keresztül is megteszi ezt ma, ha úgy döntesz, hogy az odafelvalókkal
törődsz, nem a földiekkel (2. vers).
Kenneth Norton
154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
51. fejezeteihez
(július 22-28).
„Szabad akarok lenni!”
Milyen gyakran mondják
ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen
jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad
ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit
birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés
a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra
süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság
szelleme vezeti őt.
Ez a kép meglehetősen
nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ
világossága.”
Jézus úgy jött e világra,
mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen
lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók
lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy
fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a
tőrbe csalt foglyokat.
„Az igazság szabaddá
tesz titeket.”
A bűn csak úgy
győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek
szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való
szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett
bennünket.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés