Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 72. fejezet 1185. nap
Krisztus példája megtiltja azt, hogy valakit kizárjunk az
úrvacsorából. Az igaz ugyan, hogy a nyilvánvaló bűn kizárja a vétkest. A
Szentlélek ugyan tanítja ezt: "Most azért azt írom néktek, hogy ne
társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy
bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még
együtt se egyetek" (lKor 5:11). Ezen túl azonban senki se ítélkezzék senki
felett. Isten nem reánk hagyta annak megítélését, hogy ki jelenhessék meg
ezeken az alkalmakon. Nem, mert ki tud közülünk mások szívében olvasni? Ki
tudja közülünk tévedés nélkül megkülönböztetni a konkolyt a búzától?
"Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy
igyék abból a pohárból. "Mert, "aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy
issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. " "Mert
aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem
becsüli meg az Úrnak testét" (lKor 11:28.27.29).
Mikor a hívők összegyülekeznek, hogy részesüljenek a szent
úrvacsorában, akkor ott mindig jelen vannak az emberi szemmel nem látható
küldöttek is. Nincs kizárva, hogy lehet egy Júdás is a társaságban. Ha pedig ez
az egy van, akkor a sötétség fejedelmének a küldöttei különösképpen nem
hiányozhatnak onnan. Nem, mert különös figyelmet fordítanak mindazokra, akik
nem engedik, hogy a Szentlélek ellenőrizze, vizsgálja őket. Hasonlóképpen a
mennyei angyalok is jelen vannak. Ezek a láthatatlan követek a hívők minden
összejövetelén jelen vannak. Eljöhetnek az összejövetelre olyan személyek is,
akik szívükben nem az igazság és a szentség szolgái, de akik mégis részt
kívánnak venni az úrvacsorai istentiszteleten. Ezt ne tiltsuk meg nekik. Vannak
olyan tanúk is jelen, akik ott voltak, mikor Jézus megmosta tanítványai lábát
és Júdásét is. Nemcsak emberi szemek tekintenek erre a jelenetre.
Krisztus jelen van a Szentlélek által, hogy ráüsse a
pecsétjét az általa rendelt cselekményre. Jelen van, hogy meggyőzze és
meglágyítsa a szíveket. Egyetlen tekintet, a töredelem egyetlen gondolata sem
kerüli el figyelmét. Krisztus jelen van, és várakozik a bűnbánókra és megtört
szívűekre. Minden készen van az ilyen lelkek elfogadására. Az, aki megmosta
Júdás lábát, arra vágyik, hogy minden szívről lemoshassa a bűn foltját.
Senki se zárja ki magát az úrvacsorából csak azért, mert
valaki, aki nem méltó arra, hogy éljen az úrvacsorával, szintén jelen van.
Krisztus minden egyes tanítványát nyilvánosan felszólítja, hogy vegyen részt az
úrvacsorai istentiszteleten, és ezzel is tegyen tanúbizonyságot arról, hogy
elfogadja Őt személyes Megváltójának. Krisztus ezeken az általa rendelt
alkalmakon találkozik népével, és jelenlétével megerősíti őket. Előfordulhat,
hogy méltatlan szívek és kezek készítik elő és osztják ki a szent jegyeket, de
Krisztus is ott van, hogy szolgáljon gyermekeinek. Isten mindazokat gazdagon
megáldja, akik Krisztusba vetett hitükkel járulnak az Úr asztalához. Mindazok,
akik mellőzik az isteni kiváltságnak ezeket az alkalmait, nagy veszteséget
szenvednek.
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol az Ige
megnevezi az ezer éves időszakot, ami Jézus második eljövetelét követi. A
második advent után a föld teljesen lepusztult, lakhatatlan állapotban van. A
„mélység” kifejezés olyan állapotra utal, amilyenben a világunk még a teremtés
előtt volt: formátlan, üres, sötét, elhagyatott. A romok között sátán
megkötöztetik, mivel ezer év áll rendelkezésére ahhoz, hogy semmit se tehessen!
Hasonló gondolatok gyötörhetik majd, mint az elítélteket a halálsoron:
gyötörheti magát eltékozolt élete tragédiája miatt. Olyan ez, mintha Isten ezt
mondaná neki: „Istent akartál játszani, hát csak rajta, változtasd ezt a
romhalmazt Édenkertté! Én megtettem hat nap alatt, de én többet adok neked:
ezer esztendőt!” Bizonyára a hosszú időszak végén már saját angyalai sem fognak
hinni neki!”
Az ezer éves időszakot a két feltámadás fogja körül: a megváltottak feltámadása, majd a kárhozottaké. A megváltottak felemeltetnek Krisztussal együtt – az Ő eljövetelekor – a mennybe, hogy Vele együtt uralkodjanak. Ez a gyógyulás ideje lesz. Képzeljük el, milyen lesz azt megtapasztalni, hogy hiányoznak a mennyből azok az emberek, akiket vártunk, hogy ott lesznek majd, ellenben felfedezünk olyanokat, akikről úgy gondolnánk, nem lehetnének ott. Isten azonban eltöröl minden könnyet, amikor kinyitjuk az ítélet könyveit, így megláthatjuk, miért is döntött az adott módon mindenható Istenünk.
A második feltámadás idején az új Jeruzsálem leszáll a földre. Amikor az elveszettek életre kelnek (bár az Ige még mindig „halottnak” nevezi őket), sátán összegyűjti őket, hogy megtámadják a várost. De megállítja őket a pillanat, amikor szembekerülnek az ítélő Istennel, az Ő teljes dicsőségében. A könyvek újra megnyittatnak, és nekik is lehetőségük lesz bepillantást nyerni abba, hol is csúsztak el. Miközben a megváltás drámája akár egy film, lejátszódik előttük az ég „vetítővásznán”, elismerik, hogy Isten ítéletei igazságosak. Ekkor „nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja” (Róm 14:11). Csak amikor sátán is elismeri, hogy Isten és az Ő útjai igazságosak, akkor száll alá a tűz az égből, hogy őt és követőit megsemmisítse. Nem fog sokáig tartani, de végleges lesz, ez a második halál.
Garth Bainbridge
166. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
72. fejezetÉhez
(október 7-13.).
Ami különösképpen
megragadta a figyelmemet ebben a fejezetben, az Jézus könyörületes szeretete
Júdás iránt. Jézus folyamatosan esdekelt nála, hogy változtassa meg gonosz
gondolkodásmódját, bánja meg bűneit, és egyedül kegyelem által változzon meg.
Jézus türelme Júdással szemben csodálatos volt, és mindig azt az utat kereste,
hogyan segítsen neki legyőzni a gonoszt és kegyelem által győzelemre jutni.
Megrendüléssel
olvastam, hogy Júdás még a lábmosás során is csak a saját gonosz, sötét
terveire tudott gondolni, és a szíve eltelt a saját haragos, bosszúszomjas és
gyűlölettől átitatott gondolataival. Azon tűnődöm, vajon a többi tanítvány
miért nem vette észre, hogy micsoda harag és hamisság tölti meg Júdás szívét?
Arra viszont nyitva volt a szívük, hogy megértsék, Krisztus mennyire
aggodalmaskodik Júdás tervei miatt. Saját maguknak kezdtek kérdéseket feltenni,
és végül ijesztő gondolatok kerekedtek rajtuk felül. El foglak árulni, Uram?
Vagy én? Szívet és lelket vizsgáló kérdések ezek, amelyektől mindannyian
reszketnénk, ha nem kapaszkodnánk szorosan Istenbe és a megigazulásba, ami
egyedül hit által lehetséges.
Isten azt akarja, hogy
jobban hasonlítsunk rá, naponta a lábához üljünk, és igyunk az ő szeretetet
árasztó szavainak forrásából. Azt akarja, hogy teljesen átalakuljunk, hogy a
lelkünk az Ő mindenható hatalmára fókuszáljon. Azt akarja, hogy ennek során
megalázkodjunk, és a figyelmünk teljesen az Ő ígéreteire irányuljon, amelyek
szerint benne győzedelmeskedünk.
Isten azt akarja, hogy
lásd az Ő irántad tanúsított türelmét, a mosolyát; érezd a karjait, amint
körülvesznek és megnyugtatnak.
Amikor az Ő ígéreteit
olvasod, hidd, hogy Ő hamarosan haza akar vinni,abba a házba, amelyet
kifejezetten neked épített!
Solveig Marcussen
lelkész, hitoktató
Juelsminde adventista
gyülekezet, Dánia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése