Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 73. fejezet 1193. nap
Sok gyengeség, le nem győzött bűn, lelki nemtörődömség, meg
nem szentelt vérmérséklet, gondatlanság az erős kísértésekkel szemben, lett
nyilvánvalóvá életében. Krisztus ünnepélyes figyelmeztetése arra szólította fel
Pétert, hogy vizsgálja meg a szívét. Péternek kevésbé kellett bíznia önmagában,
és mélyebben kellett hinnie Krisztusban. Ha alázatosan elfogadta volna Krisztus
figyelmeztetését, akkor folyamodhatott volna a nyáj Pásztorához, hogy tartsa
meg őt, az Ő juhát. Mikor a Galileai tengeren süllyedőfélben volt, akkor így
kiáltott fel: "Uram, tarts meg engem!" (Mt 14:30). Akkor Krisztus
megragadta Péter kinyújtott kezét.
Ha most is így kiáltott volna Jézushoz: Uram, ments meg
engem önmagamtól, akkor Krisztus minden bizonnyal meg is tartotta volna. Péter
azonban úgy érezte, hogy Jézus nem bízott benne, és ez nagyon fájt neki. Péter
megbotránkozott, sértődött ember lett, és ezért még inkább megmaradt
önbizalmában.
Jézus teljes együttérzéssel tekint tanítványaira. Nem tudja
megmenteni őket a megpróbáltatásoktól, de nem hagyja őket vigasztalás nélkül.
Biztosítja őket arról, hogy széttépi a halál kötelékeit, és hogy az irántuk
való szeretete sohasem szűnik meg. "Föltámadásom után - mondj a nekik -
előttetek megyek majd Galileába" (Mt 26:32). Mielőtt megtagadnák Jézust,
már megkapták tőle bűnbocsánatuk ígéretét, biztosítékát. Halála feltámadása
után már egészen bizonyosan tudták, hogy Jézus megbocsátott nekik, és hogy értékesek
voltak szívének.
Jézus és tanítványai a Gecsemáné kertbe vezető úton
haladtak, amely az Olajfák hegyének lábánál terült el. Ez egy magányos,
nyugalmas hely volt, melyet Jézus gyakran felkeresett, hogy ott imádkozzon. Az
Üdvözítő megmagyarázta tanítványainak a világhoz való küldetésének lényegét, az
Ő személyéhez fűződő lelki kapcsolatukat, amelyet fenn kell tartaniuk.
Tanítását példázattal szemléltette. A hold ezüstös fényében feltűnt egy
szőlőtőke, amely tele volt szőlővesszővel. Az Üdvözítő erre a szőlőtőre
irányította tanítványai figyelmét:
"Én vagyok az igazi szőlőtő" - mondta
tanítványainak (Jn 15:1). Jézus ahelyett, hogy a kecses pálmafát, a kiemelkedő
cédrusfát, vagy az erős tölgyfát választotta volna ki szemléltető eszközéül, az
ott álló szőlőtőkére mutatott, és ezzel hasonlította össze magát. A pálmafa, a
cédrus és a tölgy mind egyedül állnak. Nem igényelnek semmiféle támasztékot. A
szőlőtő vesszői azonban körülölelik a szőlőkarót vagy a szőlőlugas
léckerítését, és így kúsznak az ég felé.
Krisztus is emberként az isteni hatalomtól, erőtől függött.
"Én semmit sem cselekedhetem magamtól ", jelentette ki (Jn 5:30).
"Én vagyok az igazi szőlőtő" (Jn 15:1). A zsidók
a szőlőt mindig a legnemesebb növénynek tartották; jelképnek tekintették
mindenre, ami erős, pompás és termékeny. Isten Izraelt mint szőlőskertet
ábrázolta, amelyet a megígért földbe ültetett. A zsidók üdvösségük reménységét
arra építették, hogy Izrael ivadékai voltak. Jézus azonban azt mondotta:
"Én vagyok az igazi szőlőtő" (Jn 15:1). Ne gondoljátok azt, hogy az
Izraellel való kapcsolat által részeseivé lehettek Isten országának és örökösei
ígéreteinek! Az örök életet egyedül általam kaphatjátok meg.
"Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a
szőlőműves" (Jn 15:1). Palesztina halmaira mennyei Atyánk plántálta ezt az
igazi szőlőtőt és Ő maga volt a szőlőműves. Sokakat vonzott, lebilincselt ennek
a Szőlőtőnek a szépsége, és felismerték mennyei eredetét. Izrael vezetői
azonban ezt a Szőlőtőt csak olyannak látták, mint valami száraz talajból
kiszakított gyökeret. Fogták a növényt, összezúzták és lábaikkal taposták. Azt
gondolták, hogy örökre elpusztítják. A mennyei Szőlőmunkás azonban sohasem
veszítette szeme elől növényét. Miután az emberek azt gondolták, hogy
megsemmisítették, a Szőlőműves fogta és újra elültette a Szőlőtőt a fal másik
oldalán. A szőlőtőke nem volt többé látható. A Szőlőműves elrejtette az emberek
durva támadásai elől. A Szőlőtő vesszői azonban átnyúltak a falon. Tovább
terjedtek. A beoltott ágak még mindig egyesülhettek a Szőlőtővel. Gyümölcsöt is
érlelhettek, amelyből az arra menők szedhettek.
"Én vagyok a Szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn
15:5) - mondotta Krisztus tanítványainak. Bár Krisztus távozófélben volt, de a
Vele való lelki kapcsolatuk változatlan maradt. Krisztus azt mondta, hogy a
vessző összeköttetése a szőlőtővel képviseli azt a kapcsolatot, amelyet nekik
fenn kell tartaniuk vele. A vesszőt beoltják az élő szőlőtőbe, és annak rostjai
összeforrnak a rostokkal, erei az erekkel, s így a szőlőtő részeivé lesznek.
A szőlőtő élete a szőlővessző életévé válik. Így a bűnökben
és vétkekben halott lélek új életet kap, a Krisztussal való kapcsolat útján.
Krisztusban, mint személyes Üdvözítőben való hit által formálódik ki a
Krisztussal való egység. Ha a bűnös egyesíti gyengeségét Krisztus erejével,
ürességét Krisztus teljességével, törékenységét Krisztus mindent elhordozó
erejével, akkor egy értelemre jut Krisztussal. Krisztus emberi természete
megérinti a mi embervoltunkat, és a mi emberi természetünk megérinti az Istenséget.
Így a Szentlélek bennünk való munkája által részeseivé válunk az isteni
természetnek. "Megajándékozott"-ak leszünk "ama
Szerelmesben" (Ef 1:6).
Ezt a Krisztussal való egységünket, amely egyszer
kialakult, fenn kell tartanunk. Krisztus azt mondta: "Maradjatok énbennem
és én is tibennetek.
Miképpen a szótővessző nem teremhet gyümölcsöt magától,
hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok"
(Jn 15:4). Ez nem véletlen kapcsolat, nem valami alkalmi összeköttetés. A
vessző, részévé válik az élő szőlőtőnek. Az élet, az erő és a termékenység
hatása a gyökértől a vesszőkig akadálytalan és állandó. A vessző nem maradhat
élő a szőlőtőtől elválasztva. Jézus ezzel azt fejezte ki: többé ti sem lehettek
nélkülem. Azt az életet, amelyet tőlem kaptatok, csak a velem való folytonos
közösségben őrizhetitek meg. Nálam nélkül nem győzhettek le egyetlen bűnt sem,
s nem állhattok ellent a kísértéseknek.
"Maradjatok énbennem, és én is tibennetek" (Jn
15:4). A Krisztusban maradás, Lelkének az állandó birtoklását jelenti, azt,
hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az ő szolgálatára. A kapcsolat
csatornáját mindig nyitva kell tartani az ember és Isten között. Mint ahogy a
szőlővessző folyamatosan szívja magába a nedvet az élő szőlőtőből, úgy nekünk
is hozzá kell tapadnunk Krisztushoz, és hittel el kell tőle fogadnunk lényének
erejét és tökéletességét.
A gyökér a szőlővesszőkön át küldi el a táplálékot a
legszélső vesszők hegyéig. Így árad Krisztustól is erősítő lelki táplálék
minden hívő emberre. Amíg a lélek egységben van Krisztussal, addig nem áll fenn
annak a veszélye, hogy elsorvad, elszárad vagy elpusztul.
A szőlőtő élete a vesszőkön lévő ízes gyümölcsökben mutatja
eredményét: "Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt:
mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15: 5). Mikor hittel az
Isten Fiában élünk, akkor a Lélek gyümölcsei láthatóvá lesznek életünkben, és
egyetlen egy gyümölcs sem fog hiányozni.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 6
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1 Mózes 6 az egész világra kiterjedő vízözön
történetét jegyzi fel. Képzeld magad Nóé helyébe! Milyen mély bizalomra volt
szüksége Isten iránt, hogy elkezdje a bárka építését annak ellenére, hogy
minden körülmény teljesen ellentmondott addigi tapasztalatának! Nóé nemcsak
elkezdte, hanem ki is tartott a bárka építésében százhúsz éven át. Gondolj a
gúnyolódásra, amit el kellett viselnie! Előtte soha nem esett eső. Vajon őrült
volt? Hihetetlen vállalkozásba kezdett: a bárka hossza 140 méter,
szélessége 25 méter, magassága pedig 14 méter. Íme egy hajó, amely
másfélszer akkora, mint egy rögbi pálya. Micsoda munka volt a faanyag
előkészítése és beépítése ebbe az óriási hajóba! Az Írás azt mondja: "Nóé
meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki" (22.
vers – új prot. ford.). Micsoda hit! Micsoda bátorság! Azért imádkozom, hogy
Isten adjon nekünk is ilyen hitet és bátorságot, hogy életünk minden
vonatkozásában azt tegyük, amit Isten parancsol!
Van egy másik különösen fontos aspektusa is
ennek a történetnek. Isten kijelenti, hogy szövetséget fog kötni az Ő népével.
Isten szövetsége az Ő hűségének és a megváltásnak az ígérete. A vihar közepette
Isten egy mentőbárkát biztosított. Jézus a mi oltalmunk a vihar idején,
mentőbárkánk, menedékünk a bajok idején. Micsoda jó hír! - Isten szövetsége
örök garancia arra, hogy biztonságban vagyunk kegyelmének bárkájában.
- Mark Finley
167. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
73. fejezetéhez
(október 14-20.).
Remélem, semmit sem
hagytál ki ebből a fejezetből! Tele van reményt nyújtó szavakkal ehhez a rohanó
és zűrzavaros világhoz, amelyben élünk.
„Minden nehézségünk közepette
fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra hívó szavát.”
Krisztus arra buzdította tanítványait – és minket is –, hogy imádkozzanak a
Szentlélek különleges kitöltetéséért, a „leglényegesebb és legtökéletesebb
ajándékért”, amelyet a követőinek adott. Alább olvasható néhány dolog, amit a
Szentlélek nyújt a hívő számára:
• Vigasztalás
• Krisztus szavainak megértése
• Az igazság ráhatása a szívre
• Erő, hogy ellenálljunk a bűnnek
• Isteni természetben részesítés
• Hatalmat nyújt, hogy legyőzzük a
rosszra való, örökletes és dédelgetett hajlamunkat
• Krisztus kegyelmének feltárása
• Az Ige prédikálását hatékonnyá teszi
• Megélénkíti a lelkiismeretet és
átalakítja az életet
• További áldásokat hoz sorozatban
Ilyen sok előny mellett
miért ne tennénk a Szentlélek keresését első helyre életünkben? És mik a
feltételei annak, hogy részesüljünk a Szentlélekben? „Isten csak azoknak adja
Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek
vezetésére és kegyelmi ajándékaira.” Jézus élete 672. o.
Isten hatalma ránk vár!
Egyesüljünk hát imáinkban a megígért áldásért!
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet
nyugalmazott társigazgatója
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés