Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1202. nap
A tanítványok azt gondolták, hogy Mesterük nem engedi majd
magát elfogni. Úgy vélték, hogy ugyanaz a hatalom, amely az üldözőket
halottként a földre sújtotta, most is tehetetlenné teszi azokat mindaddig, amíg
Jézus és ők el nem távoznak a helyszínről. De csalódniuk kellett, és
méltatlankodtak, mikor azt látták, hogy előveszik a köteleket és megkötözik
Annak a kezét, Akit szerettek. Péter haragjában hirtelen kihúzta a kardját és
fegyverrel próbálta megvédelmezni Mesterét, de csak annyit ért el, hogy levágta
a főpap egyik szolgájának a fülét. Jézus, amikor látta, hogy mi történt,
kiszabadította a kötelekből a kezét, bár a római katonák erősen tartották -, és
azt mondta: "Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt"
(Lk 22:51). Jézus így szólt Péterhez: "Tedd helyére szablyádat; mert akik
fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. Avagy azt gondolod-e, hogy nem
kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg
angyalnál?" (Mt 26:52-53) - és minden tanítványom mellé is állítson egy
légió angyalt? A tanítványok azon gondolkodtak és kérdezgették magukban, Jézus
miért nem menti meg magát és őket is? Az Úr ekkor hangosan ezt felelte ki nem mondott
kérdésükre: "De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell
lenni?" (Mt 26:54). "Avagy nem kell-é kiinnom a poharat, amelyet az
Atya adott nekem?" (Jn 18:11).
A zsidó vezetők hivatalos méltósága nem akadályozta meg
őket abban, hogy csatlakozzanak Jézus üldözőihez. Jézus letartóztatása túl
fontos ügy volt ahhoz, hogy azt teljesen alárendeltjeikre bízzák. A papok és a
vének csatlakoztak a templomőrséghez és a zajongó csőcselékhez, és velük együtt
követték Júdást a Gecsemáné-kertbe. Micsoda társaság volt az, amellyel ezek az
egyházi méltóságok összeszövetkeztek? A városnak a söpredéke, akik állandóan
szomjaztak az izgalmakra, felfegyverkezve olyan eszközökkel, mintha vadat
üldöznének.
Krisztus a papok és vének felé fordult és átható
tekintettel nézett rájuk. Azokat a szavakat, amelyeket mondott nekik, bizonyára
életük végéig nem tudták többé elfelejteni. Azok a mindenható Isten hegyes
nyilai voltak.
Jézus méltóságteljesen szólt hozzájuk: "Mint valami
latorra úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek
voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és
a sötétségnek hatalma" (Lk 22:52-53).
A tanítványok halálra rémültek, mikor azt látták, hogy
Jézus engedi magát elfogni és megkötözni. Megbotránkoztak azon, hogy Neki is,
és nekik is el kellett szenvedniük ezt a megaláztatást. Nem tudták megérteni
Uruk magatartását, és hibáztatták Őt, hogy megadta magát a csőcseléknek.
Méltatlankodásukban és félelmükben Péter azt ajánlotta, hogy mentsék meg
legalább önmagukat. Elfogadták javaslatát, és "elhagyva Őt, mindnyájan
elfutának" (Mk 14:50). Krisztus azonban előre megmondta, hogy még a
tanítványai is hűtlenül elhagyják Őt. "Ímé eljő az óra - mondta - és immár
eljött, hogy szétoszoljatok, kiki az övéihez és engem egyedül hagyjatok, de nem
vagyok egyedül, mert az Atya velem van" (Jn 16:32).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ábrahám pontosan olyan volt, mint mi. Amikor
olvassuk a Biblia ígéreteit, mi is azon gondolkodunk, hogy vajon hogyan
valósulhatnak meg azok. Amint Isten Ábrahámnak adott válaszát vizsgáljuk, Isten
türelmét látjuk, aki megalázta magát, hiszen leereszkedett Ábrahám szintjére,
hogy őt elérje. Amikor Isten különböző
állatokat kért tőle, Ábrahám pontosan értette, hogy mit tesz Isten. Isten
követte Ábrahám napjainak szokását abban, ahogy két fél szerződést köt
egymással. Vérszerződést kötöttek. Isten tüze, amely áthaladt az állatok
között, Isten ígérete volt, hogy Ő mindig elérhető lesz Ábrahám számára. Amikor
Ábrahám aludt, Isten kijelentette számára utódai jövőjét. Elmondta neki, hogy
évszázadok fognak eltelni az ígéret teljesedéséig. Isten úgy döntött, hogy
Ábrahámot, mint barátját bevonja titkainak ismeretébe.
Ábrahám Istene ma a mi Istenünk is. Jézus
Krisztus golgotai halálával Isten velünk is vérszerződést kötött. Feltámadása a
bizonyosságunk, hogy Isten él és megváltott bennünket. A Biblián keresztül
Isten kinyilatkoztatta számunkra az emberiség jövőjét. Ez abban az ígéretben összpontosul, hogy Jézus
visszajön, hogy hazavigyen bennünket mennyei otthonunkba.
Kathlyn Mayer
168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
74. fejezetéhez
(október 21-27.).
Jézus, a mi Megváltónk
a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes
súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan.
Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és
imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal.
Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb
pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust
kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A
béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok …
elaludtak.
Jézus mondhatott volna
nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához.
Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen
meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene
meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal
volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az
emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált
jelentette!
Jézus látta a te
arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy
megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom,
hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a
kereszt felé mi értünk.
Mi figyelünk és
imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk
eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére
hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.
Megváltónk hamarosan
jön!
Karina Medrano
Tacoma központi
hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése