Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 72. fejezet 1187. nap
Vannak olyan dolgok, amelyeket sohase szabad elfelejtenünk.
Krisztus szeretetét kényszerítő erejével mindig frissen kell tartanunk
emlékezetünkben. Krisztus azért szerezte ezt az úrvacsorai istentiszteletet,
hogy ez beszélhessen nékünk Isten szeretetének az értelméről, amelyet Krisztus
irántunk tanúsított. Lelkünknek nem lehet egysége, egyesülése Istennel csak
Krisztus által. Az egységet és a szeretetet testvér és testvér között Jézus
szeretetének kell örökre megszilárdítani és nyújtani. Nem kevesebb, mint
Krisztus halála tudta csak Isten szeretetét hatásossá tenni számunkra. Egyedül
csak Krisztus halála miatt van az, hogy örömmel tekinthetünk az ő második
eljövetele felé. Krisztus áldozata a mi reménységünk középpontja. Ehhez kell
rögzítenünk hitünket.
Az úrvacsorai szertartások előírásait, amelyek Urunk
megaláztatására és szenvedésére mutatnak, nagyon sokszor csak a formális
előírásoknak tekintik, Krisztus azonban ezeket az előírásokat határozott
szándékkal adta. Értelmünket meg kell élesítenünk, hogy megragadhassuk az
Istenség titkát. Mindegyikünknek kiváltsága, hogy felfogjuk, sokkal nagyobb
mértékben, mint tesszük, Krisztus engesztelő szenvedéseinek a jelentését.
"Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember
Fiának felemeltetnie, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen" (Jn 3:14-15).
Tekintetünket a Golgota keresztjére kell irányítanunk,
amely a haldokló Megváltót tartotta és emelte a magasba. Örökkévaló érdekünk
azt követeli meg tőlünk, hogy mutassuk meg Krisztusban való hitünket.
Urunk mondta: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét
és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek [...] az én testem bizony étel
és az én vérem bizony ital" (Jn 6:53-55). Ez igaz testi létünkkel
kapcsolatban is. Krisztus halálának köszönhetjük még ezt a földi életünket is.
Az a kenyér, amelyet megeszünk, az ő megtört testének a hozama. Azt a vizet,
amit megiszunk, kiontott vérével vásároltuk meg. Egyetlen ember: sem szent, sem
bűnös, nem eszi úgy meg mindennapi ételét, hogy ne Krisztus testével és vérével
táplálkozna. A Golgota keresztjét minden falat kenyérre, amit megeszünk,
rányomták. Ez a kereszt tükröződik vissza minden csepp vízben, amelyet
megiszunk. Mindezt Krisztus az ő nagy áldozata jelképeiben tanította meg
nékünk. Az a világosság, amely a felház helyiségében megtartott úrvacsorai
istentiszteletből ragyog ki, szenteli meg a mindennapi életünk fenntartásához
szükséges élelmiszereket. Családi ebédlőasztalunk az Úr asztalává válik, és
minden étkezésünk szentséggé.
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az élet tiszta folyója,
amely Isten trónjától ered, véget nem érő áldásokban részesít bennünket. Ahol
Nancy és én jelenleg élünk, ott van egy csodálatos, édesvizű forrásunk. Csak
nagyon halványan tudom elképzelni, hogy milyen lehet a mennyei víz, amely a
tizenkét különböző gyümölcsöt termő élet fája mellett folyik el. Gyakran
beszélgetünk feleségemmel arról, hogy milyen gyümölcsöket is fog teremni az a
csodálatos fa. Több féle eredményre is jutottunk már, kezdve attól, hogy a 12
legnemesebb gyümölcsöt fogja teremni, amiket nagyon szeretünk (beleértve a
durián gyümölcsét nekem, de nem Nancy-nek), egészen odáig, hogy talán csak a 12
legfinomabb mangófajtát fogja teremni!
A sürgetés érzete hatja
át ezt az utolsó fejezetet a Bibliában. Jézus háromszor is a szívünkre beszélve
mondja nekünk, hogy gyorsan el fog jönni, nagyon hamar! Imádjuk Őt teljes
szívvel, igyunk a kegyelemmel teljes Élet Vizéből ingyen, és fogadjuk el az
engedelmesség áldásainak ígéretét. Fogadjuk hát örömmel a Jelenések könyve
prófétikus ígéreteit.
Jézus emlékeztet
bennünket tekintélyére és hatalmára, hogy Ő az Alfa és az Omega, ami azt
jelenti, hogy Ő örökkévaló, és amit mond, az hű és igaz. Krisztus teljes
eltökéltséggel cselekszik azért, hogy megértsük Hozzá fűződő megmentő
kapcsolatunk fontosságát, azt, hogy életünkben teljes egészében az Ő
kegyelmétől függünk, valamint figyelmeztet bennünket arra, hogy semmit se
változtassunk meg üzenetében, miközben "áldott reménységünk"
beteljesedését várjuk. Amikor az a nap eljön, ahogy a Nagy küzdelem című könyv
legutolsó bekezdésében is olvashatjuk: „A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé
bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy
teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent
teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és
élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes
szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.”
„Bizony jövel Uram Jézus!” Mondjuk együtt, „Kelj
fel! Világíts, és hirdesd, Jézus jön!”
Ted N C Wilson
166. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
72. fejezetÉhez
(október 7-13.).
Ami különösképpen
megragadta a figyelmemet ebben a fejezetben, az Jézus könyörületes szeretete
Júdás iránt. Jézus folyamatosan esdekelt nála, hogy változtassa meg gonosz
gondolkodásmódját, bánja meg bűneit, és egyedül kegyelem által változzon meg.
Jézus türelme Júdással szemben csodálatos volt, és mindig azt az utat kereste,
hogyan segítsen neki legyőzni a gonoszt és kegyelem által győzelemre jutni.
Megrendüléssel
olvastam, hogy Júdás még a lábmosás során is csak a saját gonosz, sötét
terveire tudott gondolni, és a szíve eltelt a saját haragos, bosszúszomjas és
gyűlölettől átitatott gondolataival. Azon tűnődöm, vajon a többi tanítvány
miért nem vette észre, hogy micsoda harag és hamisság tölti meg Júdás szívét?
Arra viszont nyitva volt a szívük, hogy megértsék, Krisztus mennyire
aggodalmaskodik Júdás tervei miatt. Saját maguknak kezdtek kérdéseket feltenni,
és végül ijesztő gondolatok kerekedtek rajtuk felül. El foglak árulni, Uram?
Vagy én? Szívet és lelket vizsgáló kérdések ezek, amelyektől mindannyian
reszketnénk, ha nem kapaszkodnánk szorosan Istenbe és a megigazulásba, ami
egyedül hit által lehetséges.
Isten azt akarja, hogy
jobban hasonlítsunk rá, naponta a lábához üljünk, és igyunk az ő szeretetet
árasztó szavainak forrásából. Azt akarja, hogy teljesen átalakuljunk, hogy a
lelkünk az Ő mindenható hatalmára fókuszáljon. Azt akarja, hogy ennek során
megalázkodjunk, és a figyelmünk teljesen az Ő ígéreteire irányuljon, amelyek
szerint benne győzedelmeskedünk.
Isten azt akarja, hogy
lásd az Ő irántad tanúsított türelmét, a mosolyát; érezd a karjait, amint
körülvesznek és megnyugtatnak.
Amikor az Ő ígéreteit
olvasod, hidd, hogy Ő hamarosan haza akar vinni,abba a házba, amelyet
kifejezetten neked épített!
Solveig Marcussen
lelkész, hitoktató
Juelsminde adventista
gyülekezet, Dánia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés