Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 73. fejezet 1192. nap
Miközben Jézus vázolta tanítványai számára a Szentlélek
feladatát, igyekezett eltölteni őket azzal az örömmel és reménységgel, amely az
Ő szívét is eltöltötte. Ujjongott annak a bőséges segítségnek a következtében,
amivel ellátta egyházát. Az összes ajándék közül a Szentlélek volt a
legmagasabbrendű ajándék, Akiért az Atyához népe felemelése érdekében
könyörgött. Krisztus azért adta nékünk Lelkét, hogy megújító erőforrásunk legyen.
Nélküle Krisztus áldozata nem jelentett volna számunkra semmi segítséget. A
gonosz hatalma évszázadok óta erősödik, és bámulatos, ahogy az emberek
alávetették magukat ennek a sátáni fogságnak. Csak az Istenség harmadik
személyének a hatalmas erejével tudunk ellenállni a bűnnek, és tudjuk azt
legyőzni. A Szentlélek nem korlátozott erővel jön el hozzánk, hanem isteni
hatalmának, erejének a teljességével. A Lélek az, Aki eredményessé teszi
mindazt, amit a világ Megváltója vitt véghez. A Lélek az, aki megtisztítja
szívünket. A Lélek útján a hívő ember részese lesz az isteni természetnek.
Krisztus isteni hatalomként, erőként adta nekünk Lelkét, hogy segítségével
győzzük le a gonoszra való minden örökölt vagy szerzett hajlamunkat, és hogy az
Ő egyházába bevésődjék Krisztus jelleme.
Jézus azt mondotta a Lélekről: "Az engem dicsőít
majd" (Jn 16:14). Az Üdvözítő azért jött, hogy megdicsőítse az Atyát
szeretetnek bemutatásával. A Léleknek Krisztust kellett dicsőíteni kegyelme
kijelentésével a világnak. Isten képét ismét helyre kell állítani az emberben.
Isten tisztelete, Krisztus tisztelete elválaszthatatlanul össze van kötve Isten
népe feddhetetlen jellemének fejlődésével.
"És az (az igazság Lelke), mikor eljő, megfeddi a
világot a bűn, igazság és ítélet tekintetében" (Jn 16:8). Isten szavai
prédikálásának semmi haszna nem lesz a Szentlélek folytonos jelenléte és
segítsége nélkül. A Lélek az egyetlen hatásos, eredményes tanítója az isteni
igazságnak. Csak, amikor az igazság társul a szívünkhöz a Lélek által, csak akkor
ébred fel a lelkiismeretünk és alakul át az életünk. Képesek lehetünk arra,
hogy Isten beszédét szó szerint közöljük másokkal, hogy jól ismerjük Isten
parancsolatait és ígéreteit, de ha a Szentlélek nem teszi otthonossá szívünkben
az igazságot, akkor egy lélek sem esik a "kőre", és zúzódik
szét" azon (Vö. Lk 20:18). Sem a tudományos képzettség, sem a földi
előnyök, bármilyen nagyok legyenek is, nem tudnak senkit a világosság
hordozójává tenni Isten Lelkének az együttmunkálkodása nélkül. Az evangélium magjának
az elhintése csak úgy eredményes, ha a magot életre kelti a mennyei harmat.
Mielőtt megírták az Újtestamentum egyik könyvét, mielőtt elmondtak egy
evangéliumi prédikációt Krisztus mennybemenetele után, a Szentlélek már
kitöltetett az imádkozó apostolokra. Az után tanúskodtak ellenségeik, hogy:
"betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal" (Acs 5:28).
Krisztus megígérte egyházának a Szentlélek ajándékát és ez
az ígéret reánk is éppen úgy vonatkozik, mint az első tanítványokra. Minden más
ígérethez hasonlóan, Krisztus ezt az ígéretet is feltételekhez kötötte. Sokan
vannak, akik hisznek az Úr ígéreteiben, és vallást tesznek arról, hogy igénylik
azokat. Sokat beszélnek Krisztusról és a Szentlélekről, mégsem nyernek semmi
áldást. Nem adják magukat a Szentlélek vezetése és az isteni erők ellenőrzése,
uralma alá. Mi nem tudjuk használni a Szentlelket. A Szentlélek kell, hogy
használjon bennünket. Isten a Lélek útján munkálkodik népében, "munkálja
bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből" (Fil 2:13). Sokan
azonban nem akarják magukat ennek alávetni. Életük ügyeit maguk intézik. Ezért
nem is akarják elfogadni és nem is kapják meg a mennyei ajándékot. Isten csak
azoknak adja Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen
figyelnek vezetésére és kegyelmi ajándékaira. Ez a hit által igényelt, megígért
áldás maga után von minden más áldást is. Krisztus az áldást kegyelmének a
gazdagsága szerint adja nekünk. Kész arra, hogy minden lelket megáldjon
szükségük és befogadóképességük szerint.
Tanítványaival való beszélgetés közben Krisztus nem tett
szomorú célzásokat saját szenvedéseire és halálára. Az utolsó hagyaték
számunkra a békesség volt. Azt mondotta nékik: "Békességet hagyok néktek;
az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:27).
Mielőtt elhagyták a felsőház szobáját, az Üdvözítő
dicséretet énekelt tanítványaival. Nem valami gyászos, szomorú siralmat, hanem
egy örvendező húsvéti éneket énekeltek.
"Dicsérjétek az
Urat mind, ti népek,
dicsőítsétek mind, ti
nemzetek!
Mert nagy az ő
szeretete irántunk,
az ÚR hűsége örökké
tart.
Dicsérjétek az
Urat!" (Zsolt 117. új ford.)
E himnusz eléneklése után kimentek a házból. Zsúfolt
utcákon keresztül törtek maguknak utat a város kapujáig, amelyen át mentek ki
az Olajfák hegyére. Lassan haladtak előre. Mindegyikük mélyen elmerült
gondolataiban. Mikor az Olajfák hegyére érkeztek, Jézus mély szomorúsággal
szólt hozzájuk: "Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem.
Mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a nyájnak a juhai"
(Mt 26:31). A tanítványok szomorúan és elképedve hallgatták Jézus szavait. Arra
gondoltak, hogy amikor Krisztus a kapernaumi zsinagógában úgy beszélt Magáról,
mint az élet kenyeréről, akkor sokan megbotránkoztak és elfordultak Tőle. A
tizenkettő azonban akkor és ott nem bizonyult hűtlennek. Péter a többiek
nevében is beszélve kinyilvánította Jézus iránti hűségét. Azután az Üdvözítő
azt mondta: "Nem én választottalak-é ki titeket; a tizenkettőt? és egy
közületek ördög" (Jn 6:70). A felház szobájában Jézus azt mondta, hogy egy
a tizenkettő közül elárulja őt, és hogy Péter is megtagadja őt. Mindnyájan
szívükbe zárták Jézus szavait.
Péter hevesen tiltakozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak
is, de én nem" (Mk 14:29). Péter a felház szobájában is kijelentette:
"Az életemet adom éretted!" (Jn 13:37). Jézus azonnal figyelmeztette
Pétert arra, hogy még azon az éjszakán megtagadja majd Üdvözítőjét. Krisztus
megismételte figyelmeztetését: "Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az
éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem."
Péter azonban továbbra is "annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell
is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólnak vala a
többiek is" (Mk 14:30-31). Önbizalmukban határozottan visszautasították
Jézus megismételt kijelentéseit, pedig Ő jól tudta, hogy mi fog történni. A
tanítványok felkészületlenek voltak a próbára. Csak akkor értették meg és
ismerték el saját gyengeségüket, mikor a kísértés meglepte és legyőzte őket.
Mikor Péter azt mondta, hogy követné Urát még a börtönbe és
a halálba is, akkor azt úgy is értette. Kijelentésének minden egyes szavát
komolyan gondolta, de nem ismerte eléggé önmagát. Szívében elrejtve bűnös
elemek is voltak, amelyeket a körülmények felélesztettek. Ezek a bűnök örök
kárhozatba vitték volna, ha Krisztus nem ébreszti veszedelme tudatára. Az
Üdvözítő meglátta Péterben azt az önszeretetet és az önmagában való bízást,
amely még Krisztus iránt érzett szeretetét is felülmúlta.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A nemzetségi táblázatok talán nem tartoznak a
Biblia legizgalmasabb fejezetei közé, de tele vannak lelki tanulságokkal a
Szentírás szorgalmas kutatója számára. 1 Mózes 5 nyilvánvaló ténye, hogy Ádám
leszármazottai hosszú évszázadokig éltek. A pátriárkák esetében általános volt
az, hogy kilencszáz évig éljenek. Ha valaki ma száz évig él, nagy
teljesítményként megünnepeljük. Ádám 930 évet élt, fia Séth 912 esztendőt;
Matuzsálem pedig megdöntötte a 969-es csúcsot. Ez egy lényeges igazságot mond
el nekünk Istenről. Teremtőnk örök életre tervezte az embert. Olyan életerővel
ruházta fel, amely még a bűn betörése után is évszázadokig megmaradt. Micsoda
hatalmas Isten Ő!
Íme egy másik lelki drágagyöngy 1 Mózes 5-ben:
Énok hatvanöt évet élt, amikor felesége fiút szült neki, akit Methuséláhnak
neveztek el. A Biblia világosan kijelenti, hogy "Énok Istennel járt,
minekutána Methuséláht nemzette" (22.vers).
Énok gyermeke iránti szeretetében tükröződött
az Isten iránta való mély szeretete. Isten igazi szeretetét a bennünket
összekapcsoló erős és mély kapcsolatok teszik nyilvánvalóvá.
Milyen lelki kincseket találtál ebben a
fejezetben? Miért ne osztanád meg másokkal is ebben a blogban?
- Mark Finley
167. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
73. fejezetéhez
(október 14-20.).
Remélem, semmit sem
hagytál ki ebből a fejezetből! Tele van reményt nyújtó szavakkal ehhez a rohanó
és zűrzavaros világhoz, amelyben élünk.
„Minden nehézségünk
közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra hívó
szavát.” Krisztus arra buzdította tanítványait – és minket is –, hogy
imádkozzanak a Szentlélek különleges kitöltetéséért, a „leglényegesebb és
legtökéletesebb ajándékért”, amelyet a követőinek adott. Alább olvasható néhány
dolog, amit a Szentlélek nyújt a hívő számára:
• Vigasztalás
• Krisztus szavainak megértése
• Az igazság ráhatása a szívre
• Erő, hogy ellenálljunk a bűnnek
• Isteni természetben részesítés
• Hatalmat nyújt, hogy legyőzzük a
rosszra való, örökletes és dédelgetett hajlamunkat
• Krisztus kegyelmének feltárása
• Az Ige prédikálását hatékonnyá teszi
• Megélénkíti a lelkiismeretet és
átalakítja az életet
• További áldásokat hoz sorozatban
Ilyen sok előny mellett
miért ne tennénk a Szentlélek keresését első helyre életünkben? És mik a
feltételei annak, hogy részesüljünk a Szentlélekben? „Isten csak azoknak adja
Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek
vezetésére és kegyelmi ajándékaira.” Jézus élete 672. o.
Isten hatalma ránk vár!
Egyesüljünk hát imáinkban a megígért áldásért!
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet
nyugalmazott társigazgatója
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés