Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1201. nap
Az előbbi kínszenvedésnek semmi nyoma sem volt látható
Jézuson, mikor előlépett, hogy találkozzék árulójával. Tanítványai előtt állva
ezt kérdezte; "Kit kerestek?" Azok azt felelték: "A názáreti
Jézust". Jézus ezt válaszolta; "Én vagyok" (Jn 18:4-5). Ebben a
pillanatban az az angyal, aki rövid idővel előbb szolgálta Jézust, odaállt
Jézus és a csőcselék közé. Az isteni világosság fénnyel árasztotta el az Üdvözítő
arcát és egy galambhoz hasonló árnyék esett alakjára. Ez isteni dicsőség
jelenlétében a gyilkos indulatoktól megszállott tömeg egy pillanatig sem tudott
megállni. Hátra tántorodtak. A papok, a vének, a katonák és még Júdás is halott
emberként estek a földre.
Az angyal visszavonult és a világosság elhalványult.
Jézusnak alkalma lett volna arra, hogy elmeneküljön, de ott maradt.
Megdicsőültként állt a kemény szívű csapat között. Most a csőcselék tagjai
hevertek arcra borulva tehetetlenül a földön, Krisztus lábainál. A tanítványok
csodálkozással és áhítattal nézték ezt a jelenetet.
A jelenet azonban hirtelen megváltozott. A csőcselékhez
tartozók felugrottak. A római katonák, a papok és Júdás Krisztus köré
gyülekeztek. Látszott, hogy elszégyellték magukat gyengeségük miatt, és attól
féltek, hogy Jézus mégis elmenekül előlük. A Megváltó ismét egy kérdést
intézett hozzájuk: "Kit kerestek?" Jóllehet, elegendő bizonyítékuk
volt arra, hogy az, Aki előttük áll Isten Fia, de nem engedték erről magukat
meggyőzni. Jézus kérdésére, hogy "Kit kerestek? ismét azt felelték:
"A názáreti Jézust" (Jn 18:7). Ekkor az Üdvözítő azt mondotta:
"Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket
bocsássátok el" (Jn 18:8), s a tanítványaira mutatott. Jézus tudta, hogy
tanítványainak milyen gyenge volt a hite és ezért igyekezett megvédeni őket a
kísértéstől és a törvényszéki kihallgatástól. Készen volt arra, hogy feláldozza
magát érettük. Júdás, az áruló nem feledkezett meg arról a szerepről, amelyet
el kellett játszania. Mikor a csőcselék berontott a kertbe, Júdás vezette őket.
Júdás ment előttük, és szorosan mögötte a főpap. Jézus üldözői számára Júdás
ezt a jelet adta: "Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt"
(Mt 26:48). Most ezzel a csókkal úgy tett, mintha egyáltalán nem lenne semmi
kapcsolata a csőcselékkel és annak vezetőivel. Közel érve Jézushoz, bizalmas
barátként megfogta a kezét. Majd ismételten megcsókolta ezekkel a szavakkal;
"Üdvöz légy Mester!" (Mt 26:49). Azt a látszatot igyekezett kelteni,
hogy együttérez Jézussal és szánja őt veszedelemmel teljes helyzetében, és
ezért még néhány könnycseppet is ejtett.
Jézus így szólt hozzá: "Barátom, miért jöttél?"
(Mt 26:50). Jézus hangja a szomorúságtól remegett, mikor még ezt a kérdést is
hozzátette: "Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?" (Lk 22:48).
Ezeknek a szavaknak fel kellett volna ébreszteniük az áruló lelkiismeretét, és
meg kellett volna érinteniük konok szívét. Júdást azonban elhagyta minden
tisztesség, hűség és emberi gyengédség. Vakmerően és kihívóan állt ott, és
semmi jelét nem mutatta annak, hogy megváltozott volna a Jézussal szembeni
elhatározása. Júdás eladta magát a Sátánnak, és nem volt ereje ahhoz, hogy
ellene szegüljön utasításainak. Jézus nem utasította vissza.
A csőcselék merész lett, mikor azt látták, hogy Júdás
megérintette azt a személyt, aki nemrég megdicsőítetten állt szemeik előtt.
Most már rá merték vetni a kezüket Jézusra. Elfogták őt, és megkötözték azokat
a drága kezeket, amelyekkel eddig mindig és mindenkivel csak jót cselekedett.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Lót választása, hogy Sodoma és Gomora
városainak közelében telepszik le, komoly veszélybe sodorta őt. Amikor
Khédorlaomer, Elám királya egyesítette pogány seregeit és megtámadta Sodomát,
Lót fogságba esett. Amikor Ábrahám meghallotta ezt a tragikus hírt, csapataival
Lót kiszabadítására sietett. Figyelemre méltó, hogy Ábrahám nem hibáztatta
Lótot döntéséért, hogy Sodoma közelében telepszik le. Felsőbbrendűséget sem
tanúsított, és nem engedte, hogy Lót learassa rossz döntéseinek következményét.
Van olyan idő, amikor a szeretet meggondolatlanul cselekszik. A szeretet
utánamegy, keresi és visszanyeri azokat, akik rossz döntéseket hoztak.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor az embernek szembesülnie kell
döntésének következményével, de vannak olyan esetek is, amikor szeretettel kell
viseltetnünk mások döntéseivel szemben.
Jó megjegyezni, hogy amikor Ábrahám
visszatért a harcból, tizedet adott a zsákmányból Melkisédeknek, a „magasságos
Isten papjának”. Azzal, hogy visszaadta a tizedet, Ábrahám elismerte Isten
áldásait életében. Van egy másik fontos tette is Ábrahámnak ebben a fejezetben,
amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ábrahám megtagadta, hogy egyetlen
saruszíjat is elvegyen magának a zsákmányból. Mindent odaadott Sodoma
királyának, amit az emberei zsákmányoltak. Az önzetlen, nagylelkű magatartás
megnyitja a menny tárházainak csatornáit, hogy az áldások ránk áradjanak.
Mark Finley
168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
74. fejezetéhez
(október 21-27.).
Jézus, a mi Megváltónk
a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes
súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan.
Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és
imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal.
Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb
pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust
kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A
béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok …
elaludtak.
Jézus mondhatott volna
nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához.
Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen
meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene
meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal
volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az
emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált
jelentette!
Jézus látta a te
arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy
megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom,
hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a
kereszt felé mi értünk.
Mi figyelünk és
imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk
eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére
hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.
Megváltónk hamarosan
jön!
Karina Medrano
Tacoma központi
hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés