Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 72. fejezet 1183. nap
Krisztus még mindig csendben az asztalnál ül, amelyre már
feltették a húsvéti vacsorát. A kovásztalan kenyér, amelyet a húsvéti
időszakban használtak, előtte volt. A kiforratlan húsvéti bor szintén ott volt
az asztalon. A kenyeret és a bort Krisztus jelképként alkalmazza saját
szeplőtlen áldozata ábrázolására. Sem a kenyeret, sem a bort nem rontotta meg
az erjedés, a bűn és a halál jelképe. Őt ábrázolták, "a hibátlan és
szeplőtlen bárányt, a Krisztust" (1Pt 1:19).
"És mikor ők evének, vevén Jézus a kenyeret, és
hálákat adván megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én
testem. És vevén a poharat, és hálákat adván, adá nékik, és ivának abból
mindnyájan. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely
sokakéra kiontatik. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek
gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten
országában" (Mk 14:22-25).
Júdás, az áruló is részt vett ezen a szent szertartáson.
Júdás is megkapta Jézustól megtört testének és kiontott vérének a jelképeit.
Júdás is hallotta Jézusnak ezeket a szavait: "Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre". Júdás, az áruló azonban, miközben ott hevert Isten Báránya
jelenlétében, saját sötét szándékának a megvalósításán töprengett és dédelgette
sötét, áruló gondolatait. A lábmosásnál Krisztus meggyőző bizonyítékát adta
annak, hogy megértette Júdás jellemét: "Nem vagytok mindnyájan
tiszták!" (Jn 13:11), - mondta tanítványainak. Ezek a szavak meggyőzték a
hamis tanítványt arról, hogy Krisztus tud titkos szándékáról. Krisztus most még
világosabban beszélt. Mikor ott hevertek az asztalnál ránézett tanítványára és
azt mondta: "Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el;
hanem, hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a
kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem" (Jn 13:18).
A tanítványok még most sem gyanakodtak Júdásra. Azt azonban
látták, hogy Krisztus szemmel láthatóan megszomorodott. Mindegyikük lelkére
felhő telepedett, valami szörnyű szerencsétlenség balsejtelme, amelynek az
értelmét nem értették meg. Amint csendben ettek, Jézus így szólt hozzájuk:
"Bizony mondom nektek, tiközületek egy elárul engem" (Mt 26:21).
Jézusnak ezekre a szavaira csodálkozás és megdöbbenés ragadta meg őket. Nem
tudták felfogni, hogy közülük bárki is áruló módon viselkedhetnék isteni
Tanítójukkal. Miért árulhatnák el Őt? És kinek? Kinek szívében születik meg egy
ilyen terv? Bizonyára nem a kedvelt tizenkettő egyikének a szívében, akik
mindenekelőtt abban a kiváltságban részesültek, hogy hallották Krisztus
tanítását, akik részesültek Krisztus csodálatos szeretetében, és akik iránt
olyan nagy figyelmet tanúsított, hogy szoros közösségbe vonta őket magával!
Mikor felfogták Krisztus szavainak a súlyos voltát és
megemlékeztek arról, hogy Krisztus mondásai mindig igaznak bizonyultak, akkor
félelem és bizalmatlanság, gyanakvás fogta el őket. A legfájdalmasabb érzéssel
a szívükben egymás után tették fel a kérdést Jézusnak: "Én vagyok-e az,
Uram?" (Mt 26:22). Júdás azonban továbbra is hallgatott. János végül mély
fájdalommal azt kérdezte Jézustól: "Uram, ki az?" (Jn 13:25) Jézus
azt felelte neki: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el
engem. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint megvan írva felőle, de jaj
annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja, jobb volna annak az embernek,
ha nem született volna meg" (Mt 26:23-24). A tanítványok közelről kutatva
tekintettek egymás arcába, mikor azt kérdezték: "Én vagyok-e az, Uram?"
(Mt 26:22) Júdás azonban hallgatásával most mindegyikük figyelmét magára vonta.
A kérdések zűrzavara és a megdöbbenés kifejezése közben Júdás nem hallotta meg
Jézus válaszát, amit János kérdésére adott. Júdás azonban most, hogy
megszabaduljon a tanítványok fürkésző tekintetétől, feltette Jézusnak ugyanazt
a kérdést, amit előzőleg a tanítványok is mind feltettek neki: "Én
vagyok-e az, Mester?" Jézus komolyan így válaszolt néki: "Te
mondád" (Mt 26:25).
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A hetedik csapás előrevetíti Babilon bukását, és a Jelenések
könyve 18. fejezete részletesen leírja ezt az eseményt. Bukása annyira
borzasztó, hogy korábbi szeretői, a föld királyai „sírni és gyászolni
fognak miatta. Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj,
jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az
ítélet” (9-10. vers - új prot. ford.). Háromszor ismétli meg a
kifejezést: „egyetlen óra alatt”, akár a végzetet jelző harang. Más hangok
ellenben ezt kiáltják:„Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek,
apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az
ítéletet” (20. vers). A rajta végrehajtott ítéletnek kettős indoka
van. A 23. vers rávilágít arra, milyen ellenállhatatlan vonzerővel hatott
mindazokra, akik ki voltak téve kísértéseinek. A 24. vers azok szenvedéséről
szól, akik hűségesek maradnak Jézushoz. Sátánnak mindig is sikeres módszere
volt a csalás és a megfélemlítés, és Babilon ezt tőle vette át.
Mielőtt Isten végleg véget vet a hamis evangélium és tévtanítás
hirdetője tevékenységének, van egy utolsó felhívása az emberekhez: „Menjetek
ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért
csapások ne érjenek titeket” (4. vers). A lelki Babilonhoz tartozó
„hordákban” vannak sokan, akiket Isten „népemnek” nevez. Ők egyszerűen ott
nőttek fel Babilonban, és nem ismertek más módot, hogy kifejezzék Isten iránti
tiszteletüket. De most a tiszta evangélium hallatán az igazi engedelmesség
által világosságot nyertek. Isten nem veszíti szem elől ezeket az őszinte
hívőket, akik még mindig Babilonban vannak.
Ma létezik egy igaz egyház a hamis egyházon belül, és egy hamis
egyház az igazin belül. Vannak olyanok, akik legjobb meggyőződésük szerint
követik Istent a hamis vallások keretein belül; ellenben vannak olyanok, akik
bár az igazság dicsőséges, bőségesen áradó világosságában élnek, szívük azonban
megszenteletlen, és a vallásosság csalóka, csakis a látszatra adó leple borítja
azt. A megváltás drámájának utolsó felvonásában nyilvánvalóvá lesz, ki kihez
hűséges. Sokan lépnek majd ki Babilon soraiból, hogy csatlakozzanak azokhoz,
akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és sokan, akik ma még a
Jel 14:12-ben ábrázolt kiválasztottakhoz tartoznak, sötétségbe fognak süllyedni
az üldözés nyomása és a sokféle csalás csábítása következtében.
A szívünkben végbemenő mai tapasztalatok fogják meghatározni a
holnap végső döntéseit!
Garth Bainbridge
166. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
72. fejezetÉhez
(október 7-13.).
Ami különösképpen
megragadta a figyelmemet ebben a fejezetben, az Jézus könyörületes szeretete
Júdás iránt. Jézus folyamatosan esdekelt nála, hogy változtassa meg gonosz
gondolkodásmódját, bánja meg bűneit, és egyedül kegyelem által változzon meg.
Jézus türelme Júdással szemben csodálatos volt, és mindig azt az utat kereste,
hogyan segítsen neki legyőzni a gonoszt és kegyelem által győzelemre jutni.
Megrendüléssel
olvastam, hogy Júdás még a lábmosás során is csak a saját gonosz, sötét
terveire tudott gondolni, és a szíve eltelt a saját haragos, bosszúszomjas és
gyűlölettől átitatott gondolataival. Azon tűnődöm, vajon a többi tanítvány
miért nem vette észre, hogy micsoda harag és hamisság tölti meg Júdás szívét?
Arra viszont nyitva volt a szívük, hogy megértsék, Krisztus mennyire
aggodalmaskodik Júdás tervei miatt. Saját maguknak kezdtek kérdéseket feltenni,
és végül ijesztő gondolatok kerekedtek rajtuk felül. El foglak árulni, Uram?
Vagy én? Szívet és lelket vizsgáló kérdések ezek, amelyektől mindannyian
reszketnénk, ha nem kapaszkodnánk szorosan Istenbe és a megigazulásba, ami
egyedül hit által lehetséges.
Isten azt akarja, hogy
jobban hasonlítsunk rá, naponta a lábához üljünk, és igyunk az ő szeretetet
árasztó szavainak forrásából. Azt akarja, hogy teljesen átalakuljunk, hogy a
lelkünk az Ő mindenható hatalmára fókuszáljon. Azt akarja, hogy ennek során megalázkodjunk,
és a figyelmünk teljesen az Ő ígéreteire irányuljon, amelyek szerint benne
győzedelmeskedünk.
Isten azt akarja, hogy
lásd az Ő irántad tanúsított türelmét, a mosolyát; érezd a karjait, amint
körülvesznek és megnyugtatnak.
Amikor az Ő ígéreteit
olvasod, hidd, hogy Ő hamarosan haza akar vinni,abba a házba, amelyet
kifejezetten neked épített!
Solveig Marcussen
lelkész, hitoktató
Juelsminde adventista
gyülekezet, Dánia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése