Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 73. fejezet 1189. nap
73.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!"
Krisztus isteni szeretettel és gyengéd együttérzéssel
tekintett tanítványaira és így szólt hozzájuk: "Most dicsőítteték meg az
embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték őbenne" (Jn 13:31). Júdás
elhagyta a felsőház helyiségét, és Krisztus egyedül maradt a tizeneggyel.
Beszélt nekik a tőlük való elválás közelségéről. Mielőtt azonban ez
bekövetkezett volna, rámutatott küldetése nagy céljára. Ez a cél volt az, amit
mindig szeme előtt tartott. Az volt az öröme, hogy megaláztatásával és
szenvedésével az Atya nevét dicsőítette meg. Először is erre irányította
tanítványai gondolatait. Azután kedves szavakkal szólt hozzájuk: "Fiaim,
egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak
mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek, most néktek is mondom" (Jn
13:33).
A tanítványok nem ujjongtak, mikor ezt hallották. Félelem
fogta el őket. Szorosan Jézus körül tömörültek össze. Mesterük és Uruk,
szeretett tanítójuk és barátjuk drágább volt számukra az életüknél. Minden
nehézségeik közepette hozzá fordultak segítségért és vigasztalásért
szomorúságaikban és csalódásaikban. Most el kellett hagynia őket, magányos,
tőle függő csoportjukat. Sötétek voltak azok az előjelek, amelyek betöltötték a
szívüket.
Az Üdvözítő hozzájuk intézett szavai azonban tele voltak
reménységgel. Jézus tudta, hogy ellenség támadja meg őket, és hogy a Sátán
fortélya sikeres azokkal szemben, akiket lesújtanak a nehézségek. Azért
gondolataikat elterelte a láthatókról a láthatatlanokra (Vö. 2Kor 4:18). Földi
számkivetésük helyéről a mennyei otthonukra fordította tekintetüket.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek - mondotta nekik -
higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely
van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet
készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök
és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy
hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok" (Jn 14:1-4). Érettetek
jöttem a világba. Érettetek munkálkodom. Mikor elmegyek, még akkor sem hagyok
fel az érettetek való munkával. Azért jöttem a világba, hogy kijelentsem,
feltárjam magamat néktek, hogy hihessetek. Az Atyához is azért megyek, hogy
vele együtt munkálkodjam érdeketekben. Krisztus eltávozásának a célja, éppen az
ellenkezője volt annak, amitől a tanítványok féltek. Krisztus eltávozása nem a
tőlük és a világtól való végleges elkülönülését jelentette. Krisztus csak azért
távozott el tőlük, mert helyet szándékozott készíteni számukra, hogy azután
ismét eljöhessen hozzájuk és magához fogadhassa őket. Miközben lakóhelyet
épített számukra, nekik a jellemüket kellett az isteni hasonlóság szerint
formálni.
A tanítványok mégis megzavarodtak. Tamás, akit mindig
kínoztak a kétségek, ezt mondta Jézusnak: "Uram, nem tudjuk hová mégy; mi
módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és
az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam. Ha megismertetek volna
engem, megismertétek volna az én Atyámat is, és mostantól fogva ismeritek őt és
láttátok őt" (Jn 14: 5--7).
Nem sok út vezet a mennybe. Senki sem választhatja meg a
maga útját. Krisztus azt mondja: "Én vagyok az út [...] senki sem mehet az
Atyához, hanemha énáltalam" (Jn 14:6). Mióta az első evangéliumi beszéd
elhangzott, mikor az Éden kertben Isten kijelentette, hogy az asszony magva
összezúzza a kígyó fejét, akkor Isten tulajdonképpen Krisztust emelte fel
Útként, Igazságként és Életként. Krisztus volt az Út, mikor Ádám élt, mikor
Ábel Istennek ajándékozta a leölt bárány vérét, ábrázolva a Megváltó vérét.
Krisztus volt az Út, amelyen Isten megvédte a pátriárkákat és a prófétákat.
Számunkra is egyedül Krisztus az az Út, amelyen járva eljuthatunk az Atyához.
"Ha megismertetek volna engem, - mondotta Krisztus -
megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és
láttátok őt" (Jn 14:7). Ezt azonban a tanítványok még nem értették meg.
"Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, - mondotta Filep Jézusnak - és elég
nékünk!" (Jn 14:8).
Értetlenségükön elcsodálkozva Jézus fájdalmas
megdöbbenéssel azt kérdezte: "Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem
ismertél meg engem, Filep?" (Jn 14:9). Vajon lehetséges-e, hogy nem látod
és nem ismered fel az Atyát azokban a munkákban, amelyeket általam végzett el?
"Mimódon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?" "Aki
engem látott, látta az Atyát" (Jn 14:9). Krisztus nem szűnt meg Isten
lenni, mikor emberré lett. Amikor megalázta magát az emberré lételig, az isteni
lét mégis a sajátja maradt. Krisztus egyedül képviselhette és képviselheti az
Atyát az emberi nemzetségnél. Krisztus egyedül jelenthette ki az Atyát az
embernek. A tanítványok pedig abban a kiváltságban részesültek, hogy több mint
három évig szemlélhették az Atyának ezt a képviseletét Krisztus személyében.
"Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem van, ha pedig nem, magokért a cselekedetekét higgyetek
nekem" (Jn 14:11). A tanítványok hite biztonságban nyugodhatott azon a
nyilvánvaló bizonyítékon, amelyet Krisztus munkáiban adott nekik Isten, azokban
a munkákban, amelyeket Krisztuson kívül eddig soha senki nem végzett el, vagy
végezhetne valaki is el. Krisztus munkája bizonyította istenségét. Krisztus
által az Atya lett nyilvánvalóvá.
Ha a tanítványok elhitték volna ezt a gondos kapcsolatot az
Atya és a Fiú között, akkor a hitük nem hagyta volna el őket mikor Krisztus
szenvedését és halálát látták, amelyet a pusztuló világ megmentéséért hordozott
el. Krisztus igyekezett elvezetni őket hitük alacsony fokáról arra a
tapasztalatra, amelyet megkaphattak volna, ha valóban felfogták volna, hogy ki
is volt ő igazában, vagyis - Isten emberi testben. Krisztus azt kívánta, hogy
hitük vezesse el őket Istenhez, és Benne vessenek szilárd alapot. Irgalmas
Urunk és Üdvözítőnk komolyan és kitartóan igyekezett előkészíteni tanítványait
a kísértések viharára, mely hamarosan rájuk tör majd. Krisztus szerette volna
elrejteni őket magával Istenben.
Mialatt Krisztus ezekkel a szavakkal beszélt
tanítványaihoz, Isten dicsősége ragyogott arcán. Mindazok akik jelen voltak,
szent áhítatot éreztek, mikor elragadtatott figyelemmel hallgattak szavaira.
Szívük még határozottabban vonzódott hozzá. Minél nagyobb szeretettel kötődtek
Krisztushoz, annál közelebb kerültek egymáshoz. A mennyet nagyon közel érezték
magukhoz. Azok a szavak pedig, amelyeket figyelmesen meghallgattak, mennyei
Atyjuktól kapott üzenetté lettek számukra.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1 Mózes 2 bevezet három lényeges elvet, a
Szombatot, a házasságot és a választást. Kezdjük a három közül az utolsóval. A
választás képessége emberlétünk lényege. Isten nem gépesített robotokat
teremtett, akik azért szolgálják Őt, mert így programozta be őket egy mennyei
komputeren.
A jó és gonosz tudásának fája azzal a céllal
került az Éden kertjébe, hogy lehetőséget biztosítson a szabad akarat
kifejezésére. Isten akarata kezdettől fogva az volt, hogy jellemét
megértve, szeretetét és gondoskodását ismerve, gyermekei örömmel szolgálják Őt.
Isten nem rendelte el előre ősszüleink bukását, hanem szabadságot adott nekik
arra, hogy a jó és a rossz között választhassanak. Mi ugyanezt a szabadságot
kaptuk.
A szombat minden héten visszavezet bennünket a
gyökereinkhez. Szerető Teremtőnkre emlékeztet, aki arra teremtett bennünket,
hogy örüljünk az élet teljességének. Ahogy a szombat Istennel való kapcsolatunk
horgonyaként működik, ugyanígy a házasság is megszilárdítja egy férfi és egy nő
kapcsolatát. A szombat és a házasság iker intézmények. Az ördög Édentől
kezdve veszettül támadja mindkettőt. A szombat hetenkénti hűséges
megtartása hitünk erős alapja. Az Istennel való kapcsolatunk biztos támasza. A
szerető otthon és a sziklaszilárd keresztény házasság Isten szeretetét mutatja
be a családban és hatáskörünkben egyaránt. Hogyan erősítette a szombat és a
házasság az Istennel való kapcsolatodat? Oszd meg velünk!
Mark Finley
167. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
73. fejezetéhez
(október 14-20.).
Remélem, semmit sem
hagytál ki ebből a fejezetből! Tele van reményt nyújtó szavakkal ehhez a rohanó
és zűrzavaros világhoz, amelyben élünk.
„Minden nehézségünk
közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra hívó
szavát.” Krisztus arra buzdította tanítványait – és minket is –, hogy
imádkozzanak a Szentlélek különleges kitöltetéséért, a „leglényegesebb és
legtökéletesebb ajándékért”, amelyet a követőinek adott. Alább olvasható néhány
dolog, amit a Szentlélek nyújt a hívő számára:
• Vigasztalás
• Krisztus szavainak megértése
• Az igazság ráhatása a szívre
• Erő, hogy ellenálljunk a bűnnek
• Isteni természetben részesítés
• Hatalmat nyújt, hogy legyőzzük a
rosszra való, örökletes és dédelgetett hajlamunkat
• Krisztus kegyelmének feltárása
• Az Ige prédikálását hatékonnyá teszi
• Megélénkíti a lelkiismeretet és
átalakítja az életet
• További áldásokat hoz sorozatban
Ilyen sok előny mellett
miért ne tennénk a Szentlélek keresését első helyre életünkben? És mik a
feltételei annak, hogy részesüljünk a Szentlélekben? „Isten csak azoknak adja
Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek
vezetésére és kegyelmi ajándékaira.” Jézus élete 672. o.
Isten hatalma ránk vár!
Egyesüljünk hát imáinkban a megígért áldásért!
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet
nyugalmazott társigazgatója
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés