Higgyetek az Ő prófétáinak - október 4 - CSÜTÖRTÖK - Jelenések 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 71. fejezet 1179. nap

Az egyenetlenkedésnek egy másik oka is támadt. Az ünnepen az volt a szokás, hogy egy szolga megmosta a vendégek lábát, és ez alkalommal is megtették az előkészületeket ennek a szolgálatnak az elvégzésére. A kancsó, a mosdótál és a törülköző már ott volt, elkészítve a lábmosásra. Szolga azonban egy sem volt jelen. A tanítványok dolga lett volna a lábmosás elvégzése. Sértett hiúságukból kifolyólag azonban a tanítványok egyike sem vállalkozott arra, hogy betöltse a szolga szerepét. Mindegyikük közömbösséget tanúsított, mintha nem lettek volna tudatában annak, hogy van valami feladat a számukra, amelyet valamelyiküknek el kell végeznie. Hallgatásukkal azt nyilvánították ki, hogy nem voltak hajlandók megalázni magukat ennek a szolgálatnak az elvégzésével.

Hová kellett Krisztusnak elvinnie ezeket a szegény lelkeket, ahol a Sátán nem aratna felettük döntő győzelmet? Miként tudná megmutatni nekik, hogy a tanítványság puszta hivatása nem tette őket tanítványokká, vagy biztosított nekik-egy helyet az Ő királyságában? Miként tudná megmutatni nekik, hogy csak a szeretetből fakadó szolgálat és a valódi alázatosság az, ami létrehozza az igazi emberi nagyságot? Miként kellett néki lángra lobbantani szívükben a szeretetet és képessé tenni őket arra, hogy végre felfogják azt, amit mondani kívánt nekik?

A tanítványok nem mozdultak meg, hogy szolgálják egymást. Jézus várt egy ideig, hogy lássa, mit akarnak tenni. Azután Jézus, az isteni Tanító felkelt az asztaltól. Levetette a felső ruháját, amely akadályozta volna mozdulatait, fogta a törülközőt és körülkötötte magát. A tanítványok meglepett érdeklődéssel néztek Jézusra, és csendben várakoztak, hogy meglássák azt, ami következik. "Azután vizet töltött a medencébe és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve" (Jn 13:5). Jézusnak ez a tevékenysége kinyitotta a tanítványok szemét. Keserű szégyen és megaláztatás töltötte be szívüket. Megértették a szavakkal ki nem mondott dorgálást, és teljesen új fényben látták meg magukat.

Krisztus így fejezte ki tanítványai iránt érzett szeretetét. Tanítványai önző lelkülete szomorúsággal töltötte el őt, de nem szállt velük vitába ez alkalommal. Ehelyett olyan példát adott nékik, amelyet sohasem felejtenek majd el. Irántuk való szeretetét nem lehetett egykönnyen megzavarni vagy kioltani. Krisztus tudta, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott, és hogy ő Istentől jött és Istenhez megy. Krisztus teljesen tudatában volt az ő istenségének, Ő, az Úr azonban félretette királyi koronáját és királyi öltözetét, és egy szolga alakját vette magára. Földi életének egyik utolsó cselekedete volt az, hogy alázatosan körülkötötte magát egy kendővel, és betöltötte egy szolga szerepét.

Húsvét előtt Júdás másodszor is találkozott a papokkal és az írástudókkal és szerződést kötött velük arról, hogy kezükbe adja Jézust. Ezután azonban mégis úgy vegyült össze a tanítványokkal, mintha ártatlan lenne minden bűntől, mintha soha semmi rosszat nem követett volna el, és érdeklődést tanúsított az ünnepre való előkészület munkája iránt. A tanítványok semmit sem tudtak Júdás szándékáról. Egyedül Jézus tudta leolvasni arcáról a titkát. Nem leplezte azonban őt le. Jézus aggódott Júdás lelkéért is. Olyan terhet érzett Júdásért is, mint Jeruzsálemért mikor sírt a pusztulásra szánt város felett. Jézus szíve sírt Júdásért. Miként mondhatnék le rólad? Ennek a szeretetnek a kényszerítő erejét Júdás is megérezte. Mikor az Üdvözítő kezei mosták a tanítványok poros lábait, és a kendővel szárazra törölték azokat, Júdás szíve újra és újra megremegett, és arra ösztökélte, hogy akkor és ott vallja be bűnét. Júdás azonban nem akart megalázkodni. Megkeményítette a szívét a bűnbánattal szemben. A régi indítóokok, amelyeket egy pillanatra félretett, ismét ellenőrzésük, uralmuk alá kerítették. Júdás most Krisztusnak azon a cselekedetén sértődött meg, hogy megmosta tanítványai lábát. Azt gondolta, hogyha ennyire meg tudja alázni magát, akkor nem lehet Izrael királya. A világi elismerés és megbecsülés minden reménysége, hogy egy ideiglenes királyságban része lehetne, hirtelen semmivé vált. Júdás a látottak alapján meggyőződött, hogy Krisztus követésével valójában semmit sem nyerhet. Miután látta, hogy Krisztus lealacsonyította magát, megerősödött abban a szándékában, hogy elárulja Őt, és becsapottnak vallotta magát. Júdást egy démon szállotta meg. Elhatározta, hogy befejezi azt a munkát, amelynek az elvégzését elvállalta, nevezetesen, hogy elárulja az Urat.

Júdás az asztalnál való helye kiválasztásával megkísérelte, hogy önmagát tegye meg a tanítványok közül az elsőnek, és Krisztus szolgaként először Júdás lábát mosta meg. Jánosra pedig, aki iránt Júdás nagyon sok keserűséget érzett, utoljára került sor. János azonban ezt nem dorgálásként vagy méltatlan mellőzésként fogta fel. Miközben a tanítványok Krisztus cselekedetét figyelték, azt, amit láttak, lelkileg nagyon megindította őket. Mikor Péterre került a sor, elképedve így kiáltott fel: "Uram, te mosod-e meg az én lábaimat?" (Jn 13:6) Krisztus előzékenysége összetörte szívét. Szégyennel telt meg, amikor arra gondolt, hogy a tanítványok közül egyik sem volt hajlandó elvégezni ezt a szolgálatot. "Amit én cselekszem - mondta neki Jézus, - te ezt most nem érted, de ezután majd megérted" (Jn 13:7). Péter nem tudta elviselni, hogy úgy lássa az ő Urát, akit Isten Fiának hitt, amint az éppen egy szolga munkáját végzi. Egész lelke fellázadt e megaláztatás ellen. Nem fogta fel, hogy Krisztus éppen azért jött el erre a világra. Nagy hangsúllyal így kiáltott fel: "Az én lábaimat nem mosod meg soha!" (Jn 13:8).

Krisztus ünnepélyesen azt felelte Péternek: "Ha meg nem moslak téged, semmi közöd nincs énhozzám" (Jn 13:8). Az a szolgálat, amelyet Péter nem akart elfogadni Krisztustól, egy magasabbrendű megtisztításnak volt a jelképe. Krisztus azért jött el, hogy szívünket megmossa a bűn mocskától. Azzal, hogy Péter nem akarta megengedni Krisztusnak, hogy megmossa az ő lábait, szívének megtisztítása ellen tiltakozott, amit a lábmosás jelképezett. Péter valójában magát az Urat vetette el. A Mester számára nem megalázó az, ha megengedjük neki, hogy megtisztításunkért munkálkodjék. Az a legigazibb alázat, mikor hálás szívvel elfogadjuk mindazt a gondoskodást, amit Isten érettünk tett, és mi is komolyan szolgálunk Krisztusért.

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek+14&version=NT-HU

A 14. fejezet egy látomással kezdődik, amelyben János azokat látja, akiken az Isten pecsétje van, valamint azt, hogy „a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva”. Miközben az egész világ követi a fenevadat és annak képét felveszi, ezek „követik a Bárányt, ahová megy”(1, 4. vers – új prot. ford.).

Ugyanezen fejezetben található a hármas angyali üzenet, ami választóvonalat húz a fenevad követői és a Bárány követői közé. Ők Isten utolsó felhívását közvetítik a Föld bolygó felé, mielőtt Jézus eljön sarlóval a kezében, hogy learassa annak lakóit. Az első üzenet egy meghívás, hogy fogadják el az emberek az örökkévaló evangéliumot, és adjanak dicsőséget a teremtő Istennek. A második egy kijelentés arról, hogy Babilon elbukott. A harmadik pedig figyelmeztetés, hogy az emberek ne vegyék magukra a fenevad bélyegét. Ha hisszük, hogy Jézus eljövetele előtt mi vagyunk az utolsó nemzedék, akkor a hármas angyali üzenet még inkább időszerű és még sürgősebb, mint amennyire valaha képzeltük.

Akik elfogadják az első angyal evangéliumi hívását, és elutasítják a fenevad dogmáját, amit a harmadik angyal elítél, azokat Jel 14:12 úgy jellemzi, mint Isten szentjeit, akik „megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. Ennélfogva a Bárány neve és Isten neve egyaránt fel van írva homlokukra. Jézusba vetett hitük arra készteti őket, hogy megtartsák Isten parancsolatait még a szörnyű üldözés ellenére is. Megtartják parancsait ám nem azért, hogy üdvösséget nyerjenek, hanem mert már megváltást kaptak. Efézus 2:8-10 szerint: „kegyelemből tartattatok meg, hit által;… jó cselekedetekre”.

Az utolsó nemzedékkel kapcsolatos leírás Jézus hite és Isten parancsolatai körül összpontosul. Az antikrisztust azért vádolja az Írás, mert „szabadon választható utakat” kínál a mennybe, ezerféle kitalált módot arra, hogy helyettesítse vagy kiegészítse Isten egyetlen és kizárólagos megoldását a bűn problémájára. Jézust nincs mivel helyettesíteni, megváltói művéhez pedig SEMMIT sem tudunk hozzátenni. Az antikrisztus abban is bűnös, hogy Isten parancsolatait úgy változtatta meg, hogy azok igazodjanak az emberi kigondolásokhoz, vagy pedig egészen elvetette azokat, mint a múlt poros relikviáit. Isten szentjei azonban dicsőséget adnak Istennek az által, hogy belekapaszkodnak Jézusba vetett hitükbe, mint üdvösségük egyetlen reménységébe, és engedelmeskednek Isten parancsolatainak, amelyeket a Szentlélek szívükbe és elméjükbe írt.

Garth Bainbridge

165. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  70-71. fejezeteihez (szeptember 30 – október 6.).

Amikor a gyermekeim még kicsik voltak, minden egyes szombaton elvittem őket a szombatiskolai osztályba, ahol odaszentelt tanárok segítettek nekik énekeket tanulni és bibliai történetekkel ismerkedni, amelyek a keresztény életük alapjai lettek. Az egyik ilyen ének, amire emlékszem a régi szombatokról a "Kicsiny kis fényemmel” címet viseli. Hallottad-e már ezt az éneket? Az első versszak és a refrén így hangzik: "Kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/áldom Őt, minden nap és mindenhol. Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok!/Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok./Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok... Áldom Őt, minden nap és mindenhol. 

Mennyire igaz is ez az ének! …? És én? Milyen munkát adott neked a Megváltó? Lelkész vagy vagy bibliamunkás? Nagyszerű! Akkor légy a legjobb lelkész vagy bibliamunkás, aki csak lehetsz! Misszionárius vagy vagy tanár? Fantasztikus! Tedd meg a tőled telhetőt, hogy másokat segíts, és tanítsd meg a lehető legtöbbet, amit csak tudsz! Azonban, mi a helyzet, ha egyik sem vagy? Mi van akkor, ha nem vagy orvos vagy nővér? Mi van akkor, ha nincsen hivatalos vezetői tisztséged? Csak várjunk azokra, akik „szakértők”, hogy segítsenek a körülöttünk lévőkön?

A Jézus élete c. könyv 640. oldalán azt olvassuk, „Mindnyájan találhatunk magunknak valami tennivalót.” Eladó vagy egy boltban? Akkor áldj meg másokat a hűséges munkáddal és a széles mosolyoddal. Játszol valamilyen hangszeren? Akkor a zenén keresztül missziózol, amikor másokat megáldasz zenei tehetségeddel. Anyuka vagy, aki a gyermekével otthon maradt? Akkor a gyerekek életébe hozol fényt nap mint nap. Valamennyi gyermeked felnőtt? Megértő fülekre találhatnak a telefonbeszélgetéseiteken keresztül. Valakiről gondoskodsz, aki az otthonához kötött? Vigyél vidámságot hozzá minden egyes alkalommal, amikor meglátogatod. Mi van akkor, ha TE magad vagy házhoz kötött? Akkor tied a leghatalmasabb munka, hiszen imaharcos lehetsz.

Minden dologban Jézus kell, hogy legyen a példaképünk. Amikor a tanítványaival Megváltónk a tanítványaival találkozott, hogy a húsvétot megünnepelje, a tanítványai ahelyett, hogy megtisztelték volna őt azzal, hogy szolga szerepet vállalnak, azon vitatkoztak, hogy egyikük sem akar megalázkodni és vállalni ezt a szerepet. Ahelyett, hogy megfenyítette volna őket, Jézus felállt, és ő maga kezdte szolgálni a tanítványokat, amikor megmosta a lábukat. A Dicsőség Királya megalázta magát, és a legalantasabb feladatot látta el.

Ahogy az Ő példáját szemlélem, vajon kit helyezett elém, hogy szolgáljak ma? Kit hív, hogy TE szolgáld őt?

Susan Menzmer, háztartásbeli és gyermekeit otthon tanító anyuka
McDonald Road Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee, USA

Fordította Gősi Csaba