Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 72. fejezet 1188. nap
Krisztus szavai azonban mennyivel nagyobb mértékben
bizonyulnak igaznak lelki életünkkel kapcsolatban! Krisztus kijelenti:
"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van
annak" (Jn 6:54). A Golgota keresztjén érettünk kiöntött élet
elfogadásával tudunk csak szent, istenfélő életet élni. Ezt az életet pedig
csak Krisztus szavainak megvallása útján kapjuk meg, és az által, ha azokat a
dolgokat cselekedjük, amelyeket Krisztus parancsolt meg nékünk. Így válunk
eggyé vele. "Aki eszi az én testemet mondja Jézus és issza az én véremet,
az énbennem lakozik és évis abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én
az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam" (Jn
6:56-57). A szent úrvacsorára ez az íráshely különleges értelemben vonatkozik.
Mikor hittel Urunk nagy áldozatáról elmélkedünk, akkor Krisztus életével
kerülünk szoros kapcsolatba, és minden úrvacsorából új és nagyobb erőt
merítünk. Az istentiszteleti formák olyan élő kapcsolatot teremtenek, amely
összeköt minket, hívőket Krisztussal, és így összeköt minket az Atyával is.
Mikor elfogadjuk a kenyeret és a bort, amelyek számunkra
Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelképezik, akkor képzeletünkben
bekapcsolódunk abba az úrvacsorai jelenetbe, amely ott a felházban játszódott
le. Gondolatban átmegyünk azon a kerten, amelyet annak a Jézusnak a
kínszenvedése szentelt meg, aki elhordozta a világ bűneit. Tanúi leszünk annak
a küzdelemnek, amellyel Jézus elnyerte Istennel való megbékéltetésünket.
Krisztus úgy mutatkozik meg lelki szemeink előtt, mint akit éppen most és
közöttünk feszítettek keresztre.
A megfeszített Megváltóra tekintve még teljesebben fogjuk
fel annak az áldozatnak a nagyságát és értelmét, amelyet a mennyei Fenség
hozott a világért. Az üdvözítés terve előttünk dicsőül meg, és a Golgota
gondolata eleven és szent érzelmeket ébreszt fel szívünkben. Szívünkben és az
ajkunkon Istennek és a Báránynak szóló dicséret zendül. Igen, mert gőg és
önimádat nem burjánozhat többé a lelkünkben, ha frissen tartjuk meg abban a
Golgotán lejátszódó események emlékét.
Akik Üdvözítőnk összehasonlíthatatlan szeretetére
tekintenek, azoknak gondolataik megnemesednek, szívük megtisztul és jellemük
átalakul. Elindulnak, hogy világosság legyenek a világ számára, és hogy
bizonyos mértékben visszatükrözzék Istennek ezt az irántunk való titokzatos
szeretetét. Minél többet elmélkedünk Krisztus keresztjéről, annál teljesebben
elfogadjuk majd az apostol beszédét, mikor azt mondja: "Nékem pedig ne
legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki
által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak" (Gal 6:14).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1 Mózes 1 meghatározza ez egész Biblia
hangnemét. Leszögezi azt a tényt, hogy Isten az ég és a föld Teremtője. A
Biblia első fejezete 31 alkalommal nyilatkozik úgy Istenről, hogy Ő a Teremtő.
Három fontos kifejezés van 1 Mózes 1-ben, amit érdemes megfigyelni. Ezek:
"monda az Isten", "teremté Isten" és "látá Isten, hogy
jó." Ezek a kifejezések jelentőségteljesek, ha mai életünkre
vonatkoztatjuk azokat.
Ha Isten szól, akkor teremt is. Ha Isten szól,
az úgy van, még akkor is, ha korábban nem úgy volt, mert, amikor Isten szól, az
úgy lesz. Isten kimondott szava valóság, és annak az elfogadása, amit Isten
szólt, "jó". Isten Igéje élő és teremtő Ige. Amikor elhisszük
mindazt, amit Isten mondott - mert bízunk Őbenne, aki szólt - az élő és teremtő
Szó átalakítja az életünket. Minden teremtő hatalom, amely világunkat
létrehozta, jelen van Isten Igéjében. Tapasztaltad már, hogy Isten Igéje
valamilyen módon szólt a szívedhez?
Megosztanád velünk ezen a blogon?
Mark Finley
166. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
72. fejezetÉhez
(október 7-13.).
Ami különösképpen
megragadta a figyelmemet ebben a fejezetben, az Jézus könyörületes szeretete
Júdás iránt. Jézus folyamatosan esdekelt nála, hogy változtassa meg gonosz
gondolkodásmódját, bánja meg bűneit, és egyedül kegyelem által változzon meg.
Jézus türelme Júdással szemben csodálatos volt, és mindig azt az utat kereste,
hogyan segítsen neki legyőzni a gonoszt és kegyelem által győzelemre jutni.
Megrendüléssel
olvastam, hogy Júdás még a lábmosás során is csak a saját gonosz, sötét
terveire tudott gondolni, és a szíve eltelt a saját haragos, bosszúszomjas és
gyűlölettől átitatott gondolataival. Azon tűnődöm, vajon a többi tanítvány
miért nem vette észre, hogy micsoda harag és hamisság tölti meg Júdás szívét?
Arra viszont nyitva volt a szívük, hogy megértsék, Krisztus mennyire
aggodalmaskodik Júdás tervei miatt. Saját maguknak kezdtek kérdéseket feltenni,
és végül ijesztő gondolatok kerekedtek rajtuk felül. El foglak árulni, Uram?
Vagy én? Szívet és lelket vizsgáló kérdések ezek, amelyektől mindannyian
reszketnénk, ha nem kapaszkodnánk szorosan Istenbe és a megigazulásba, ami egyedül
hit által lehetséges.
Isten azt akarja, hogy
jobban hasonlítsunk rá, naponta a lábához üljünk, és igyunk az ő szeretetet
árasztó szavainak forrásából. Azt akarja, hogy teljesen átalakuljunk, hogy a
lelkünk az Ő mindenható hatalmára fókuszáljon. Azt akarja, hogy ennek során
megalázkodjunk, és a figyelmünk teljesen az Ő ígéreteire irányuljon, amelyek
szerint benne győzedelmeskedünk.
Isten azt akarja, hogy
lásd az Ő irántad tanúsított türelmét, a mosolyát; érezd a karjait, amint
körülvesznek és megnyugtatnak.
Amikor az Ő ígéreteit
olvasod, hidd, hogy Ő hamarosan haza akar vinni,abba a házba, amelyet
kifejezetten neked épített!
Solveig Marcussen
lelkész, hitoktató
Juelsminde adventista
gyülekezet, Dánia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése