Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1200. nap
Isten együtt szenvedett Fiával. Az angyalok látták az
Üdvözítő kínszenvedését. Látták, hogy az Urat a sátáni erők légiói vették
körül, és hogy emberi természete összecsuklott az iszonyú szenvedés súlya
alatt.
A mennyben néma csend volt. Ha a halandók láthatták volna
az angyalok seregének a megdöbbenését, mikor néma fájdalommal figyelték, hogy
az Atya világossága, szeretete és dicsősége sugarait miként különíti el
szeretett Fiától, akkor jobban megértenék, hogy Isten szemében milyen
ellenszenves és gyűlölt valami a bűn.
Az el nem bukott világok és a mennyei angyalok nagy
érdeklődéssel figyelték, hogy a küzdelem miként közeledett a befejezése felé. A
Sátán és gonosz szövetségesei, a hitehagyottak légiói elszántan figyelték ezt a
nagy pillanatot a megváltás munkájában. A jó és a gonosz hatalmasságok annak
meglátására várakoztak, hogy milyen válasz érkezik majd Krisztus háromszor is
megismételt imádságára. Az angyalok segítséget kívántak vinni az isteni
szenvedőnek, de ez nem történhetett meg. Isten Fia számára nem volt semmi mód a
menekvésre. Ebben a szörnyű válságban, mikor minden kockán forgott, mikor a
szenvedés pohara remegett a szenvedő kezében, megnyílt a menny, s világosság ragyogott
fel a válság órájának sötétségében; és a hatalmas angyal, aki Isten előtt
állott, aki azt a helyet foglalta el, amelyről a Sátán levettetett, Krisztus
mellé érkezik. Nem azért jött, hogy kivegye a poharat Krisztus kezéből, hanem
azért, hogy megerősítse az Üdvözítőt a pohár kiivására az Atya szeretetének
bizonyosságával. Az angyal azért jött, hogy erőt adjon az isteni-emberi
könyörgőnek. Figyelmét a megnyílt egekre irányította, és megmutatta a
Megváltónak azokat a lelkeket, akik szenvedéseinek az eredményeképpen
megmenekültek a kárhozattól. Az angyal arról is biztosította Krisztust, hogy az
Atya nagyobb és erősebb mint a Sátán, és hogy az ő halála megsemmisítő
vereséget jelent a Sátán számára. Ennek a világnak királyságát Isten a
legmagasabbrendű Szentnek adja. Az angyal azt mondotta Krisztusnak, hogy
"lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik" (Ésa 53:11), mert
meglátja majd a megmentett emberi nemzetség sokaságát.
Krisztus kínszenvedése nem múlt el, de lelki levertsége
megszűnt. A vihar nem csillapodott le, de Krisztus, aki célpontja volt a
viharnak eléggé megerősödött ahhoz, hogy szembe merjen szállni dühöngésével.
Megnyugodva jött ki a viharból. Mennyei békesség nyugodott vérfoltos arcán.
Krisztus elhordozta azt, amit ember sohasem tudott volna elhordozni, mert ő a
halál szenvedését minden ember helyett és minden emberért ízlelte meg.
Az alvó tanítványok hirtelen felébredtek, mikor világosság
vette körül Üdvözítőjüket. Látták, hogy egy angyal hajol a földre esett
Mesterük fölé. Látták, hogy ez az angyal keblére ölelte Üdvözítőjük fejét és a
menny felé mutatott. Hallották az angyal hangját, amely édes zenéhez volt
hasonlatos, és a vigasztalás és a reménység szavait ejtette ki száján. A
tanítványok visszaemlékeztek a megdicsőülés hegyén lejátszódott jelenetre.
Megemlékeztek arról a dicsőségről, amely a jeruzsálemi templomban vette körül
Jézust és Isten hangjára is emlékeztek, amely a felhőből szólalt meg. Most
ugyanaz a dicsőség mutatkozott meg. Ettől kezdve nem volt szívükben félelem
Mesterükért. Krisztus Isten gondoskodása alatt állott, Aki egy hatalmas angyalt
küldött el, hogy oltalmazza őt. A tanítványok fáradságukban engedtek a
különleges bódulatnak, amely erőt vett rajtuk. Jézus ismét aludva találta őket.
Szomorúan tekintett rájuk és ezt mondotta; "Aludjatok immár és
nyugodjatok. Ímé elközelgett az óra és az embernek Fia a bűnösök kezébe
adatik" (Mt 26:45). Amikor ezeket a szavakat mondotta, meghallotta az őt
kereső csőcselék lábdobogását és azt mondotta; "Keljetek fel, menjünk! Ímé
elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26:46).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mózes első könyvének 13. fejezete azzal
kezdődik, hogy Ábrahám egy oltárnál imádkozik (4. vers), és azzal fejeződik be,
hogy egy másik oltárnál imádkozik (18. vers). Annak ellenére, hogy Ábrahám –
emberi természetéből adódóan – hitének hiányáról tett bizonyságot egyiptomi
tartózkodásának idején, mégsem adta fel a hitét. Hűséges maradt Istenhez.
Voltak gyengeségei, mint ahogy nekünk is vannak, de szíve elkötelezett volt
Isten iránt. Hibái nem csüggesztették el annyira, hogy feladja hitét. Bennünket
se csüggesszenek el sajátjaink! Ábrahám az Egyiptomban tanúsított hitetlensége
arra vezette, hogy Béthelben komolyabban hagyatkozzon Istenre.
Amikor a földterület és vízforrások miatt
konfliktusa támadt, ezt mondta unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen versengés közöttem és közötted” (8. vers). Aztán
nagylelkűen Lótra bízta, hogy kiválassza a neki tetsző területet. Ábrahám
önzetlenül választotta a számára hátrányos helyzetet a béke kedvéért. Sodoma és
Gomora közelében Lót azt a területet választotta ki, amiről azt hitte, hogy a legjobb,
de ez a döntés végül katasztrófának bizonyult családja számára. Ábrahámot
kedves, nagylelkű magatartása felkészítette őt Isten gazdag áldásainak
elfogadására. Az adakozó szívű emberekre a menny leggazdagabb áldásai áradnak.
Mark Finley
168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
74. fejezetéhez
(október 21-27.).
Jézus, a mi Megváltónk
a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes
súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan.
Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és
imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal.
Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb
pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust
kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A
béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok …
elaludtak.
Jézus mondhatott volna
nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához.
Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen
meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene
meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal
volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az
emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált
jelentette!
Jézus látta a te
arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy
megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom,
hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a
kereszt felé mi értünk.
Mi figyelünk és
imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk
eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére
hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.
Megváltónk hamarosan
jön!
Karina Medrano
Tacoma központi
hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése