Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1197. nap
Jézus helyzete most egészen más volt, különbözött azoktól a
helyzetektől, amelyekbe eddig belekerült. Szenvedését legjobban a próféta
szavaival írhatjuk le: "Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a
férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura!" (Zak 13:7). A
bűnös ember helyetteseként szenvedett az isteni igazságszolgáltatás súlya
alatt. Látta, hogy mit jelent ez az igazságszolgáltatás. Eddig közbenjáróként
tevékenykedett másokért; most ő vágyott arra, hogy legyen valaki, aki közbenjár
érette.
Mikor Krisztus úgy érezte, hogy megszakadt, összetört az
Atyával való egysége, félt, hogy emberi természetében nem lesz képes elviselni
a sötétség hatalmasságaival szemben Reá váró nagy küzdelmet. A pusztában
lejátszódott megkísértésében az emberi nemzetség sorsa forgott kockán. Akkor
Krisztus volt a győztes. Most a kísértő egy végső, félelmetes küzdelemre vonult
fel; erre készült Krisztus szolgálatának három éve alatt. Minden ennek a
harcnak a kimenetelétől függött. Ebben a harcban minden, de minden kockán
forgott. Ha Sátán ebben a küzdelemben kudarcot szenved, akkor elveszíti minden
reménységét az uralom megszerzésére. A világ országai végül is Krisztus
tulajdonává lesznek, és őt magát legyőzik és kivetik. Ha azonban le tudná
győzni Krisztust, akkor az egész föld Sátán birodalmává lenne és az emberi
nemzetség örökre hatalmába kerülne. Krisztus, mikor maga előtt látta az
összeütközés összes lehetséges következményeit, akkor a lelke megtelt
rettegéssel, mert tudta, hogy esetleges veresége az Istentől való elválasztását
jelentené számára. Sátán azt sugallta az Úrnak, hogyha vállalja a kezességet a
bűnös világért, akkor örökre elszakad Istentől; ezáltal azonosulna a Sátán királyságával,
és soha többé nem lehetne közösségben Istennel.
Mit nyerhetett meg Krisztus ezzel az áldozattal? Mennyire
reménytelennek látszott az, hogy az ember kigyógyul a hálátlanságból! Sátán a
legnehezebb
útszakaszon ezzel kísértette a Megváltót. Azok az emberek,
akik azzal az igénnyel léptek fel, hogy több joguk van az áldásokra, mert
felette állanak embertársaiknak, elvetettek Téged. Arra törekszenek, hogy
megsemmisítsenek Téged és az alapját, a középpontját, a pecsétjét azoknak az
ígéreteknek, amelyeket mint különleges kiválasztott embereknek, nekik tettél.
Tanítványaid egyike, aki hallgatta oktatásaidat, utasításaidat és egyike volt
munkatársaid legkiválóbbjainak, elárult téged! Legbuzgóbb követőd megtagad!
Tanítványaid elhagynak! Krisztus egész lénye visszaborzadt mindennek még a
gondolatától is. Éles tőrként szúrt szívébe az a gondolat, hogy éppen azok,
akiknek a megmentéséért minden áldozatot vállalt; éppen azok, akiket olyan
nagyon szeretett, közreműködnek a Sátán által tervezett és kirobbantott
összeesküvésben. A küzdelem, az összeütközés szörnyű volt. Krisztus lemérhette
ezt népének, vádlóinak és elárulójának a bűnével, és a gonoszságban fetrengő
világ vétkeivel. Az emberek bűne súlyosan nehezedett Krisztusra, és Isten bűn
miatti haragjának a tudata összetörte benne az életet.
Gondolkozzunk el azon, milyen árat kellett neki fizetnie az
emberiség megmentéséért! Kínszenvedése közben körmeivel belevájt és
belekapaszkodott a kemény földbe, mintha ezzel akarná megmenteni magát attól,
hogy távolabb vonszolják Istentől. Az éjszaka dermesztő harmata hullott arccal
a földre borult alakjára, de Ő észre sem vette. Sápadt ajkáról ez a keserű
kiáltás szakadt fel: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár".
Azonban most is azonnal hozzáteszi: "Mindazáltal ne úgy legyen, amint én
akarom, hanem amint te" (Mt 26:39).
Az emberi szív szenvedés közben részvétre, együttérzésre
vágyakozik. Krisztus is ezt a vágyakozást érezte. Lelke nagy szenvedésével
odament tanítványaihoz azzal a kívánsággal a szívében, hogy majd hall néhány
vigasztaló szót azoktól, akiket olyan gyakran megáldott, megvigasztalt és
megvédett szomorúságukban és kétségbeesett állapotukban. Krisztus, akinek
mindig volt néhány együttérző, részvétet kifejező szava tanítványai számára,
most emberfeletti kínokat szenvedett el. Szerette volna megtudni, hogy vajon ők
most imádkoznak-e érette és önmagukért. Milyen sötétnek mutatkozott a bűn
gonoszsága. Szörnyű nagy volt a kísértés arra, hogy az emberi nemzetség hadd
hordozza el saját bűne következményeit, Ő pedig ártatlanul állhasson Isten elé.
Ha tudta volna, hogy tanítványai már megértették és értékelik áldozatát, akkor
ez a tudat megerősítette volna őt.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A nemzetségi táblázatokat nem könnyű olvasni,
és nem könnyű megérteni sem, azonban fontos szerepet játszanak a bibliai
történet megértésében. Bemutatják a családok fennmaradásának folytonosságát,
népek vándorlását; hidat képeznek jelentős bibliai események között, és
segítenek világosabban megérteni a Biblia szereplőinek egymáshoz való
viszonyulását.
Mózes első könyvének 10. fejezetében Nóé
három fia és azok családjai három különböző területen telepednek le. Kám fiai
Észak-Afrikában és Palesztinában laknak. Sém leszármazottai elvándorolnak
Mezopotámiába és Délnyugat-Arábiába. Jáfet családjai elutaznak Kis-Ázsiába (a mai Törökországba ) és
Nyugat-Európába. Nyelvük, családjuk és nemzetségük szerint elkülönülnek
egymástól. Nóé fiai között nyilvánvaló nézeteltérések támadtak, amelyeknek az
lett az eredménye, hogy különböző irányba indultak el, és telepedtek le. Vannak
olyan helyzetek az életben, amikor a különböző irányba való elvándorlás jobb, mint
egyhelyben maradni, és háborúzni. Van itt egy másik lényeges lelki tanulság is.
Nóé Isten iránti hűsége és rendíthetetlen engedelmessége nem garantálta saját
fiai hűségét. Ahogy Nóénak határozottan el kellett dönteni, hogy Istent
szolgálja, úgy a fiainak is meg kellett hozni ezt a döntést. Ha találsz még
lelki tanulságot ebben a nehezen érthető fejezetben, oszd meg velünk!
Mark Finley
168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
74. fejezetéhez
(október 21-27.).
Jézus, a mi Megváltónk
a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes
súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan.
Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és
imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal.
Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb
pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust
kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A
béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok …
elaludtak.
Jézus mondhatott volna
nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához.
Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen
meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene
meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal
volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az
emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált
jelentette!
Jézus látta a te
arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy megkínozták,
amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom, hanem a tiéd.”
Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a kereszt felé mi
értünk.
Mi figyelünk és
imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk
eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére
hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.
Megváltónk hamarosan
jön!
Karina Medrano
Tacoma központi
hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése