Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 72. fejezet 1186. nap
Azzal, hogy Krisztus tanítványaival együtt vett részt a
kenyér és a bor elfogyasztásában, elpecsételte magát a számukra
Megváltójukként. Rájuk bízta az új szövetséget, amelynek az útján mindazok,
akik elfogadják Őt Isten gyermekeivé lesznek, és közös örökösök Krisztussal.
Ezzel a szövetséggel minden áldás, amit a menny az élet számára csak
adományozhat, sőt az eljövendő élet is már az övék. A szövetség okmányát
Krisztus vérével kellett ratifikálni, megerősíteni. A szent úrvacsora vételekor
a tanítványok tartsák szemük előtt azt a végtelen áldozatot, amit Krisztus
mindegyikünkért személy szerint meghozott, annak az áldozatnak egy részeként,
amit az egész emberi nemzetségért hozott.
Az úrvacsorai istentisztelet azonban nem lehetett a
szomorkodás ideje. Nem ez volt a célja. Mikor az Úr tanítványai az ő asztala
köré gyülekeznek, akkor nem hiányaikról kell megemlékezniük, és nem azokon kell
siránkozniuk. Ne időzzenek régi vallásos tapasztalataiknál, akár felemelők,
akár lehangolóak voltak ezek a tapasztalatok! Ne említsék meg azokat a
különbségeket, amelyek közöttük és embertársaik között vannak. Mindezek az
előkészítő szolgálathoz tartoznak. Az önvizsgálatot, a bűnvallást, a viszályok
megszüntetését már előbb gyakorolni kell. Most azért jönnek, hogy Krisztussal
találkozzanak. Nem állhatnak meg a kereszt árnyékában, hanem annak megmentő
világosságába kell jönniük. Meg kell nyitniuk a szívüket és lelküket az
Igazságosság Napjának ragyogó napsugarai előtt. Krisztus legdrágább vérével
megtisztított szívvel, Krisztus jelenlétének teljes tudatában, - aki ámbár
láthatatlan kell meghallgatniuk Krisztus szavait: "Békességet hagyok
néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy, adom én nektek, amint a világ
adja" (Jn 14:27).
Urunk azt mondja nekünk, mikor a bűn ítélete alatt vagytok,
emlékezzetek meg arról, hogy én meghaltam érettetek. Mikor elnyomnak, üldöznek
és bántanak benneteket érettem és az evangéliumért, emlékezzetek meg az én
szeretetemről, amely olyan nagy volt irántatok, hogy életemet adtam érettetek.
Mikor kötelességeitek túl keményeknek és könyörtelennek látszanak és terheitek
túl súlyosaknak látszanak ahhoz, hogy el tudjátok azokat hordozni, emlékezzetek
meg arról, hogy én mit hordoztam, tűrtem el érettetek a kereszten, semmit sem
törődve a szégyenemmel. Mikor a szívetek összeszorul a súlyos
megpróbáltatástól, emlékezzetek meg arról, hogy a ti Megváltótok azért él, hogy
közben járjon érettetek.
Az úrvacsorai istentisztelet Krisztus második eljövetelére
mutat. Krisztus ezt arra szánta, hogy elevenen megtartsa ezt a reménységet a
tanítványok elméjében. Valahányszor összejöttek, hogy megemlékezzenek Uruk
haláláról, mindig beszámoltak arról, hogy Jézus miként "vévén a poharat és
hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az
én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek
bocsánatára. Mondom pedig nektek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a
szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek
az én Atyámnak országában" (Mt 26:27-29). Megpróbáltatásaik közben mindig
vigasztalást találtak Uruk visszatérésének a reménységében. Kibeszélhetetlenül
értékes, drága volt számukra ez a gondolat: "Valamennyiszer eszitek e kenyeret
és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend" (lKor
11:26).
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben a
„díszlet” minden keresztény számára a legdrágább ígéret és remény
beteljesedése: örök élet egy tökéletes környezetben, amit Jézus Krisztus
megváltó, helyreállító, béketeremtő hatalma biztosít számunkra. Az új ég és új
föld annak a hatalmas tervnek az utolsó fázisa, amit Isten az új Éden
helyreállításának érdekében alkotott meg. A nagy küzdelem véget ér, és Isten
eredeti terve az Édenre vonatkozóan most megvalósul az újjáteremtett földön. A
legcsodálatosabb része pedig az, hogy Isten velünk lesz, ami „második”
beteljesedése az Immánuel név általi ígéretnek: „Velünk az Isten.” Krisztus
velünk van a kezdet kezdetétől fogva, velünk volt mint Üdvözítőnk a földön,
most velünk van, mint Főpapunk, aki értünk szolgál a mennyei Szentek
Szentjében, és velünk lesz mint Királyunk, és állandó Társunk.
A legbátorítóbb ígéret, hogy Isten eltöröl minden könnyet a szemünkről, és sem bűn, sem halál nem lesz többé. A helyreállítás legfőbb megerősítése Istennek ez a kijelentése: „Ímé, mindent újjá teszek!” Mindennek a megvalósulása számunkra gyakorlatilag elképzelhetetlen. Csak hit által fogadhatjuk el, hogy az örökkévaló Istennek, aki maga a kezdet és a vég, hatalma van ahhoz, hogy mindent elvégezzen ahhoz, hogy a világegyetemet visszaállítsa eredeti, tökéletes állapotába. A Prófétaság Lelke írásában (28. kézirat, 1886-ból) ezt olvashatjuk: „Ez a föld a mennyre való felkészülés színtere. Az az időszak, amit itt töltünk, a keresztény életében a télnek felel meg. A közeljövőben azonban, amikor Krisztus eljön, a bánat és sóhaj örökre feledésbe merül. Az lesz a nyár! Minden próbánknak vége, nem lesz többé betegség vagy halál.”
Csakis Jézus Krisztus, a mi drága Megváltónk kegyelme és érdemei által kerül be nevünk az Élet Könyvébe, ami a Bárányé, és lesz bebocsátásunk az új Jeruzsálembe. Az Ő igazsága által igazít és szentel meg bennünket, és általa lesz helyünk a Szent Városban, amelynek nagy és magas falai lesznek, tizenkét kapuval.
Én nagyon boldog vagyok
amiatt, hogy Istennek örökkévaló terve van velünk! Legfőképpen pedig annak
örülök, hogy a Bárány lesz annak világossága, és mi az Ő jelenlétében lehetünk
örökre!
Ted N C Wilson
166. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
72. fejezetÉhez
(október 7-13.).
Ami különösképpen
megragadta a figyelmemet ebben a fejezetben, az Jézus könyörületes szeretete
Júdás iránt. Jézus folyamatosan esdekelt nála, hogy változtassa meg gonosz
gondolkodásmódját, bánja meg bűneit, és egyedül kegyelem által változzon meg.
Jézus türelme Júdással szemben csodálatos volt, és mindig azt az utat kereste,
hogyan segítsen neki legyőzni a gonoszt és kegyelem által győzelemre jutni.
Megrendüléssel
olvastam, hogy Júdás még a lábmosás során is csak a saját gonosz, sötét
terveire tudott gondolni, és a szíve eltelt a saját haragos, bosszúszomjas és
gyűlölettől átitatott gondolataival. Azon tűnődöm, vajon a többi tanítvány
miért nem vette észre, hogy micsoda harag és hamisság tölti meg Júdás szívét?
Arra viszont nyitva volt a szívük, hogy megértsék, Krisztus mennyire
aggodalmaskodik Júdás tervei miatt. Saját maguknak kezdtek kérdéseket feltenni,
és végül ijesztő gondolatok kerekedtek rajtuk felül. El foglak árulni, Uram?
Vagy én? Szívet és lelket vizsgáló kérdések ezek, amelyektől mindannyian
reszketnénk, ha nem kapaszkodnánk szorosan Istenbe és a megigazulásba, ami
egyedül hit által lehetséges.
Isten azt akarja, hogy
jobban hasonlítsunk rá, naponta a lábához üljünk, és igyunk az ő szeretetet
árasztó szavainak forrásából. Azt akarja, hogy teljesen átalakuljunk, hogy a
lelkünk az Ő mindenható hatalmára fókuszáljon. Azt akarja, hogy ennek során
megalázkodjunk, és a figyelmünk teljesen az Ő ígéreteire irányuljon, amelyek
szerint benne győzedelmeskedünk.
Isten azt akarja, hogy
lásd az Ő irántad tanúsított türelmét, a mosolyát; érezd a karjait, amint
körülvesznek és megnyugtatnak.
Amikor az Ő ígéreteit
olvasod, hidd, hogy Ő hamarosan haza akar vinni,abba a házba, amelyet
kifejezetten neked épített!
Solveig Marcussen
lelkész, hitoktató
Juelsminde adventista
gyülekezet, Dánia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése