Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1199. nap
Rövid idővel előbb Jézus hatalmas cédrusként állta
ellenfelei ostromát, akik ezért még dühödtebben támadtak fel ellene és
töltötték ki dühüket rajta. A konok akaratokkal megtelt fejek és a
gonoszsággal, ravaszsággal megtöltött szívek hiába igyekeztek megzavarni
Krisztust, és erőt venni rajta. Ő továbbra is megmaradt isteni fenségében,
Isten Fiának. Krisztus most olyan volt, mint egy nádszál, amelyet tépdesett és
meghajlított a vihar, de győztesként közeledett munkája végéhez. Minden egyes
lépésével győzelmet aratott a sötétség hatalmasságai felett. Mint aki már
megdicsőíttetett, igénye volt az Istennel való egységre.
Szívéből Istent magasztaló énekek áradtak. A bátorság és
gyengédség szavaival szokott Krisztus tanítványaihoz szólni. Most szava nem a
győzelem hangszínével, hanem az emberi szenvedés teljességével hangzott fel az
esti csendben. Az Üdvözítő szavai eljutottak az álmos tanítványok füléhez:
"Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a
Te akaratod" (Mt 26:42).
A tanítványok első gondolata az volt, hogy Jézushoz kell
menniük, de az Úr megparancsolta nekik, hogy maradjanak a helyükön és ott
vigyázzanak és imádkozzanak. Mikor Jézus hozzájuk ment, még mindig aludva
találta őket. Ismét úgy érezte, hogy vágyik utánuk, néhány szavuk után, amelyek
könnyítenének szenvedésein, és összetörhetnék a sötétségnek azt a hatalmát,
amely már-már erőt vett rajta. A tanítványok szemei azonban elnehezültek az
álmosságtól. "Nem tudták, mit feleljenek neki" (Mk 14:40).
Uruk jelenlétében felébredtek. Arcán meglátták a véres
verejtékcseppeket. Megteltek félelemmel. Lelkének szorongó gyötrődését azonban
nem tudták megérteni. "Oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem
emberfiaié volt" (Ésa 52:14).
Jézus ismét elfordult tanítványaitól és visszatért magányos
menedékhelyére, a nagy sötétség borzalmától esett arcra borulva a földre. Isten
Fiának emberi természete remegett a szörnyű megpróbáltatás órájában. Most nem
imádkozott tanítványaiért, hogy hitük ne legyen ingadozó, hanem csak saját
megkísértett és szenvedő lelkéért könyörgött. Elérkezett a rettenetes pillanat.
Az a pillanat, amelynek el kellett döntenie a világ sorsát. Az emberiség sorsa
még függőben volt. Krisztus még most is megtagadhatta volna a bűnös emberi
nemzetségért meghatározott és elrendelt pohár kiivását. Még nem volt túl késő.
Jézus még letörölhette volna orcájáról a véres verejtékcseppeket és hagyhatta
volna, hogy az emberek vesszenek el bűneikben. Azt mondhatta volna: A bűnös
hadd kapja meg bűnéért büntetését, én pedig visszamegyek az én Atyámhoz. Vajon
Isten Fia kiissza-e a megaláztatás és a haláltusa keserű poharát? Vajon az
ártatlan elszenvedi-e a bűn átkának a következményét, hogy megmentse a bűnöst?
A szavak remegve hagyták el Jézus halovány ajkait: "Atyám, ha el nem
múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod" (Mt
26: 42).
Jézus háromszor mondta el ezt az imádságot. Emberi lénye
háromszor riadt vissza ettől az utolsó, minden ténykedését megkoronázó
áldozattól. Lélekben most az emberi nemzetség egész története még egyszer
elvonul a világ Megváltójának szeme előtt. Látja, hogy a törvény megszegőinek
el kell veszniük, ha magukra hagyja őket. Látja az emberek tehetetlenségét.
Látja a bűn hatalmát. Az elkárhozott világ jajkiáltásai és panaszkodásai a
szíve mélyéig hatolnak. Látja a világ fenyegető végzetét és meghozta döntését.
Megmenti az embereket a kárhozattól, bármibe is kerül ez neki! Elfogadja vérrel
való megkeresztelését, hogy általa az elkárhoztatásra szánt milliók örök életet
nyerhessenek! Krisztus elhagyta mennyei otthonát, ahol csak tisztaság,
boldogság és dicsőség honol, hogy megmentsen egy elveszett juhot, a bűn által
elesetté lett világot. Krisztus nem tér el a küldetésétől. Ő szerzi meg az
engesztelést az emberi nemzetségnek, amely a bűnben elesett. Imádsága most csak
azt fejezi ki, hogy alárendelte magát sorsának, hogy nem futott meg feladata,
küldetése teljesítése elől: "Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne
igyam, legyen meg a te akaratod" (Mt 26:42).
Jézus miután döntött, földre esett, mintha meghalt volna.
Később ismét felemelkedett. Vajon hol voltak most tanítványai, hogy kezüket
gyengéden Mesterük feje alá tegyék és megmossák homlokát, ábrázatát, amely
valóban rútabb volt most, mint az emberek fiaié? Az Üdvözítő egyedül taposta a
szőlőprést és az emberek közül nem volt senki sem vele (Vö. Ésa 63:3).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Úr Ábrahámnak tett ígérete 1Móz 12:2-ben
évszázadokkal korábban keletkezett, és újabb örökérvényű igazságot nyilatkoztat
ki. „Nagy néppé teszlek, és megáldalak,
naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (új prot. ford.) Az áldásokat, amelyeket Isten nekünk ad, nem
szabad önző módon felhalmoznunk. Azért kapunk áldást, hogy áldás legyünk mások
számára. Azzal, hogy megosztjuk az Istentől kapott áldásokat, az Ő nevének
szerzünk dicsőséget.
„És
megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (3.
vers). Isten megáldotta Ábrahámot azért, hogy ő is áldás legyen mások számára.
Ő megáld bennünket azért, hogy családunk áldásban részesüljön rajtunk
keresztül. Így leszünk Isten áldásainak csatornája a körülöttünk élők számára.
Az áldás és a bukás útjai nagyon közel vannak
egymáshoz. Ábrahám megrontotta becsületességét azzal, hogy feleségét, Sárát
testvérének mondta. Hitének hiánya majdnem tragédiába torkollott. Ahogy a fáraó
kijelentette: „feleségül vehettem volna
őt” (19. vers angolból fordítva). Ábrahám hitetlensége oda vezethetett
volna, hogy elveszti azt, akit a legjobban szeret. Évekkel később Ábrahámot
Isten hasonló hitpróba elé állítja. Vajon most hinni fog Istenben, hogy Sára
gyermeket fogan idős korában? Amikor egy ponton elbukunk, Isten újra és újra
visszavezet bennünket ugyanabba a helyzetbe. Az Úr iskolájában nem ugorhatunk
át, és nem hagyhatunk ki egyetlen leckét sem. Istennek hála, Ábrahám végül
átment a vizsgán, és mi is átmehetünk.
Mark Finley
168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
74. fejezetéhez
(október 21-27.).
Jézus, a mi Megváltónk
a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes
súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan.
Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és
imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal.
Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb
pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust
kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A
béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok …
elaludtak.
Jézus mondhatott volna
nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához.
Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen
meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene
meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal
volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az
emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált
jelentette!
Jézus látta a te
arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy
megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom,
hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a
kereszt felé mi értünk.
Mi figyelünk és
imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk
eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére
hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.
Megváltónk hamarosan
jön!
Karina Medrano
Tacoma központi
hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés