Higgyetek az Ő prófétáinak - október 6 - SZOMBAT - Jelenések 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 71. fejezet 1181. nap

Most, miután megmosta tanítványai lábait, Jézus azt mondotta: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15). Ezekkel a szavakkal Jézus nemcsak a vendégszeretet gyakorlatát parancsolta meg. Ezzel többet értett a vendégek lábának a megmosásánál, hogy így távolítsák el arról az utazás során rárakódott port. Krisztus itt egy vallásos istentiszteleti szolgálatot szerzett és rendelt el. Urunk cselekedete útján ez az alázatra tanító szertartás megszentelt szolgálat lett. A tanítványoknak figyelembe kellett ezt venniük, hogy mindig megtarthassák elméjükben Krisztusnak az alázatosságról és a szolgálatról adott leckéjét.

Ez a szertartási előírás a Krisztus által rendelt Úrvacsorára való előkészület. Amíg a büszkeséget, az egyenetlenséget és a versengést ápolgatjuk, a szívünk nem tud közösségbe kerülni Krisztussal. Nem vagyunk felkészülve, hogy elfogadjuk testének és vérének közösségét. Ezért rendelkezett Jézus úgy, hogy elsősorban az Ő megalázkodásának az emlékjeleit vegyük figyelembe.

Mikor a tanítványok, Isten gyermekei eleget akarnak tenni ennek a szertartási előírásnak, akkor emlékezetükben idézzék fel az élet és a dicsőség Urának ezeket a szavait: "Mikor azért megmosta azoknak lábait és a felsőruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek? [...] Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13:12-17). Megvan bennünk az a hajlam, hogy önmagunkat magasabbra becsüljük, mint embertársainkat, hogy csak magunkért munkálkodjunk és hogy mindent megtegyünk a legjobb helyek elnyeréséért. Ez gyakran azt eredményezi, hogy gonosz feltételezések születnek bennünk és megkeseredik a lelkünk. Az Úrvacsorát megelőző elrendelt cselekménynek el kell távolítani az utunkból ezeket a félreértéseket, meg kell szabadítania bennünket önzésünktől és le kell szállítania bennünket önmagunk felmagasztalásának magaslatáról, le egészen szívünk megalázkodásáig, ami egyedül vezet el bennünket odáig, hogy szolgáljuk embertársainkat. A szent mennyei Megfigyelő jelen van ennél az elrendelt cselekménynél, hogy a lelkünk egyik kutatójává, bűneinkről való egyik meggyőzőnkké és bűneink megbocsátásának egyik áldott biztosítékává tegye azt számunkra. Krisztus is ott van kegyelmének teljességével, hogy megváltoztassa gondolataink áramlatát, amely önzésünk csatornáin folyt le. A Szentlélek életre kelti azoknak az érzékenységét, akik Uruk példáját követik. Mikor megemlékezünk Üdvözítőnk megalázkodásáról, akkor gondolat gondolathoz kapcsolódik, az emlékek láncolata jelenik meg szemeink előtt, Isten nagy jóságának és kegyének és földi barátai iránt tanúsított gyengédségének az emlékei. Eszünkbe jutnak az elfelejtett áldások, a rosszul felhasznált irgalmasságok és a semmibe vett kedvességek. Nyilvánvalókká lesznek a keserűségnek azok a gyökerei, amelyek elnyomták, sőt kiirtották a szeretet drága palántáit. Visszatérnek emlékezetünkbe jellemünk hibái, kötelességeink elmulasztásai, Isten iránti hálátlanságunk, embertársaink iránt tanúsított hideg, rideg magatartásaink. Bűnösségünket abban a világosságban látjuk majd meg, amelyben Isten is látja azt. Gondolataink nem az önelégültség, hanem a szigorú önmegrovás és alázatosság gondolatai lesznek. Elménk arra készül fel, hogy ledöntsön minden olyan akadályt, amely létrehozhatja az elidegenedést. Eltávolítunk magunkból minden gonosz gondolatot és beszédet. Csak a megvallott bűnök lehetnek megbocsátott bűnök. Krisztus leigázó kegyelme tér be a lelkünkbe, és Krisztus szeretete vonja együvé szívünket embertársunk szívével áldott egységbe.

Ha a lábmosás rendtartását ekképpen gyakoroljuk, akkor lángra lobban a vágy szívünkben egy magasabbrendű lelki élet után. Erre a vágyunkra az isteni Tanú válaszol majd. A lelkünk felemelkedik, és abban a tudatban vehetünk részt az úrvacsorában, hogy bűneinket Isten már megbocsátotta nékünk. Krisztus igazságosságának a napfénye betöltötte elménk rejtett kamráit és lelkünk templomát. Mi is meglátjuk azt, amit Keresztelő János meglátott: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29).

Azok számára, akik már megkapták a szolgálatnak ezt a lelkét, az úrvacsora sohasem válhat pusztán szertartási eseménnyé. A szolgálat lelkének ez lesz állandó leckéje a számunkra: "Szeretettel szolgáljátok egymást!" (Gal 5:13). Tanítványai lábának a megmosásával Krisztus nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy Ő elvégez minden szolgálatot, bármilyen megalázó lenne is az, amely tanítványait vele együtt örököseivé tenné a mennyei kincsek örökkévaló gazdagságának. Krisztus tanítványai ugyanennek a szertartásnak az elvégzésével hasonló módon elkötelezték magukat arra, hogy szolgálják embertársaikat. Valahányszor helyes lelkülettel ünneplik meg ezt az Úr által rendelt szertartást, mindannyiszor Isten gyermekei szent kapcsolatba kerülnek egymással azért, hogy kölcsönösen segítsék és támogassák egymást. Elkötelezik magukat arra, hogy életüket önzetlen szolgálatra adják oda. De nem csak egymásért. A munkamező számukra éppen olyan széles, terjedelmes, mint Mesterüké volt. A világ teli van azokkal, akiknek szükségük van a szolgálatunkra. A szegények, a tehetetlenek, a tudatlanok mindenütt kéznél vannak. Azok, akik közösségbe kerültek Krisztussal a felház szobájában az úrvacsora elfogyasztásával, úgy mennek ki onnan, és úgy mennek tovább, hogy hasonlóképpen szolgáljanak, ahogy Ő szolgált.

Jézus, akit mindenek szolgáltak, azért jött el, hogy mindeneknek a szolgája legyen. Mivel pedig Jézus mindeneket szolgált, őt is újból szolgálják és tisztelik majd mindenek. Azoknak, akik rendelkeznek Krisztus isteni tulajdonságaival és megosztják vele a megváltott lelkek látásának az örömét, követniük kell önzetlen szolgálata példáját.

Mindezt Jézus ezekben a szavaiban fogalmazta meg és foglalta össze: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15). A Krisztus által elrendelt szolgálatnak ez volt a célja. Ezért mondja Krisztus első tanítványainak és persze nekünk is: "Ha tudjátok ezeket, - ha tudjátok, ha ismeritek a célját azoknak a leckéknek, tanításoknak, amelyeket én adtam nektek, akkor - boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13:17).

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek+16&version=NT-HU

Az utolsó hét csapásról szóló beszámoló nem igazán kellemes esti mese. A Jelenések könyve nagyon kemény kifejezésekkel tarkítja szimbolikus nyelven írt jövendölését, a csapások következményei azonban minden kétséget kizáróan nagyon valóságosak és szörnyűek lesznek. A csapások konkrétan azokat sújtják majd, akiknek homlokán ott van a fenevad bélyege, és akik az ő képét imádják. Jel 18:4 elmondja, hogy a csapások a végidei Babilonra hullnak, és annak bukását okozzák.

Négy csapás hasonló ahhoz, amelyek Egyiptomot sújtották, az utolsó kettő pedig csak Babilonra hull. Arra emlékeztetnek bennünket, amikor Isten népe kivonult Egyiptomból az Ígéret Földje felé, s arra, amikor megszabadultak Babilonból, hogy hazatérjenek szülőföldjükre. Ezek a végidei csapások elkészítik az utat Isten szentjei számára, hogy megszabaduljanak ellenségeiktől és eljuthassanak örökkévaló, mennyei otthonukba. Mindezek közepette Jézus így szól: „boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét" (15. vers). Amikor a csapások elkezdődnek, mi már Jézus igazságának ruháját viseljük, és készen állunk arra, hogy hazatérjünk.

Sátán még egy utolsó erőfeszítést tesz azért, hogy megnyerje a világ uralmáért folytatott küzdelmet, s ezért a gonosz oldal erői – a sárkány, a fenevad és a hamis próféta – egyesítik erejüket, hogy megnyerjék az államok vezetőinek támogatását. Ez a nemzetközi szövetség a Bárányt és az Ő követői ellen támad az armageddoni csatában. „… a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (17:14). Ennek következtében a háromszoros unió széthullik és a fővárosok, a kormányzati székhelyek is megszűnnek létezni (16:19). Az ítélet utolsó szakaszában példa nélküli földrengés következik be, majd heves jégeső támad az elsötétülő egekből, amint egy mennyei hang bejelenti:„Meglett”, akár a Golgotáról hangzó „Elvégeztetett!” kései visszhangja.

A végidőben élő szentek, akik túlélik a csapásokat, hihetetlenül csodás bátorítást fognak találni a 91. Zsoltárban. A csapásokra utalnak a benne található ígéretek, valamint a gonoszok büntetésére: „Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.” (5-6. vers) Amennyiben már ma Megváltódnak és Oltalmazódnak fogadod el Jézust, semmit sem kell félned a jövőtől!

Garth Bainbrid

165. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  70-71. fejezeteihez (szeptember 30 – október 6.).

Amikor a gyermekeim még kicsik voltak, minden egyes szombaton elvittem őket a szombatiskolai osztályba, ahol odaszentelt tanárok segítettek nekik énekeket tanulni és bibliai történetekkel ismerkedni, amelyek a keresztény életük alapjai lettek. Az egyik ilyen ének, amire emlékszem a régi szombatokról a "Kicsiny kis fényemmel” címet viseli. Hallottad-e már ezt az éneket? Az első versszak és a refrén így hangzik: "Kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/áldom Őt, minden nap és mindenhol. Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok!/Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok./Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok... Áldom Őt, minden nap és mindenhol. 

Mennyire igaz is ez az ének! …? És én? Milyen munkát adott neked a Megváltó? Lelkész vagy vagy bibliamunkás? Nagyszerű! Akkor légy a legjobb lelkész vagy bibliamunkás, aki csak lehetsz! Misszionárius vagy vagy tanár? Fantasztikus! Tedd meg a tőled telhetőt, hogy másokat segíts, és tanítsd meg a lehető legtöbbet, amit csak tudsz! Azonban, mi a helyzet, ha egyik sem vagy? Mi van akkor, ha nem vagy orvos vagy nővér? Mi van akkor, ha nincsen hivatalos vezetői tisztséged? Csak várjunk azokra, akik „szakértők”, hogy segítsenek a körülöttünk lévőkön?

A Jézus élete c. könyv 640. oldalán azt olvassuk, „Mindnyájan találhatunk magunknak valami tennivalót.” Eladó vagy egy boltban? Akkor áldj meg másokat a hűséges munkáddal és a széles mosolyoddal. Játszol valamilyen hangszeren? Akkor a zenén keresztül missziózol, amikor másokat megáldasz zenei tehetségeddel. Anyuka vagy, aki a gyermekével otthon maradt? Akkor a gyerekek életébe hozol fényt nap mint nap. Valamennyi gyermeked felnőtt? Megértő fülekre találhatnak a telefonbeszélgetéseiteken keresztül. Valakiről gondoskodsz, aki az otthonához kötött? Vigyél vidámságot hozzá minden egyes alkalommal, amikor meglátogatod. Mi van akkor, ha TE magad vagy házhoz kötött? Akkor tied a leghatalmasabb munka, hiszen imaharcos lehetsz.

Minden dologban Jézus kell, hogy legyen a példaképünk. Amikor a tanítványaival Megváltónk a tanítványaival találkozott, hogy a húsvétot megünnepelje, a tanítványai ahelyett, hogy megtisztelték volna őt azzal, hogy szolga szerepet vállalnak, azon vitatkoztak, hogy egyikük sem akar megalázkodni és vállalni ezt a szerepet. Ahelyett, hogy megfenyítette volna őket, Jézus felállt, és ő maga kezdte szolgálni a tanítványokat, amikor megmosta a lábukat. A Dicsőség Királya megalázta magát, és a legalantasabb feladatot látta el.

Ahogy az Ő példáját szemlélem, vajon kit helyezett elém, hogy szolgáljak ma? Kit hív, hogy TE szolgáld őt?

Susan Menzmer, háztartásbeli és gyermekeit otthon tanító anyuka
McDonald Road Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee, USA

Fordította Gősi Csaba