Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 73. fejezet 1194. nap
"Az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely
énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz" (Jn 15:1-2). Miközben a ráoltott
vessző külsőleg egyesül a szőlőtővel, megtörténhetik, hogy az élő kapcsolat még
nincs meg közöttük. Ilyenkor elmarad a növekedés és a gyümölcstermés. Így
megtörténhet az, hogy van már valami látszólagos kapcsolatunk Krisztussal
anélkül, hogy hit által valóságosan egyek lennénk vele. Hitünk megvallásával
egy egyház tagjaivá lehetünk, de ez nem elég. Az mutatja meg, hogy valóban
kapcsolatban vagyunk-e Krisztussal, hogy milyen a jellemünk és a magatartásunk.
Ha nem termünk gyümölcsöt, akkor nem vagyunk igazán élő szőlővesszők,
Krisztustól való elkülönülésünk olyan romlást foglal magába, amely éppen olyan
teljes, mint amit a halott vessző ábrázol, "Ha valaki nem marad énbennem,
- mondotta Krisztus - kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és
egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek" (Jn 15:6).
"Mindazt pedig amely gyümölcsöt terem, megtisztítja,
hogy több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15:2). A kiválasztott tizenkét
tanítvány közül volt egy, aki nem követte igazán Jézust. Ez a tanítvány
elszáradt vessző lett és éppen kivettetésfélben volt. A többiekre pedig a
keserű megpróbáltatások metsző kése várt. Jézus komoly gyengédséggel magyarázta
meg tanítványainak a szőlőműves szándékát. A vesszők megtisztítása, nyesése
fájdalmat okoz, de az Atya az, aki a nyesőkést alkalmazza. Az Atya nem felelőtlen
kézzel, vagy közömbös szívvel munkálkodik. Vannak vesszők, amelyek lelógnak a
talajra, ezeket egy metszéssel szabaddá kell tenni földi támaszaitól,
amelyekhez kacsaik odakapcsolódtak. Ezeknek is az ég felé kell növekedniük és
Istenben kell megtalálniuk támaszukat. A túlzott levélzetet, amely elvonja az
éltető nedveket a gyümölcstől, szintén le kell nyesni. A túlburjánzást is ki
kell vágni és el kell távolítani, hogy hely támadjon az igazságosság Napja
gyógyító sugarai számára. A szőlőműves kinyesi a káros növekedést, hogy a
gyümölcstermés szebb és bőségesebb legyen.
"Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok
gyümölcsöt teremjetek", - mondta Jézus (Jn 15:8). Isten általunk akarja
kinyilvánítani saját lényének a szentségét, a jóakaratot és irgalmasságot. Az
Üdvözítő mégsem azt parancsolja nekünk, tanítványainak, hogy a
gyümölcstermésért munkálkodjunk. Jézus csak azt mondja nekünk, hogy maradjunk
őbenne. "Ha énbennem maradtok - mondja - és az én beszédeim bennetek
maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az néktek" (Jn 15:7).
Isten szava az, amely által Krisztus az Őt követőkben marad. Ez ugyanaz az
életadó, az élethez szükséges egyesülés, kapcsolat, amit Jézus testének az
evésével és vérének az ivásával is jelképezett. Krisztus szavai: lélek és élet.
Ha befogadjuk Krisztus szavait, akkor a Szőlőtő életét fogadjuk be. Mi nemcsak
kenyérrel élünk, "hanem minden igével (szóval), amely Istennek szájából
származik" (Mt 4:4). Krisztus élete bennünk is ugyanazt a gyümölcstermést
hozza, ami Őbenne látható volt. Krisztusban élve, Krisztushoz tartozva,
Krisztus által támogatva, táplálékunkat Krisztustól szerezve, Krisztus életéhez
hasonló gyümölcsöket terem a mi életünk is.
Tanítványaival való utolsó találkozása alkalmával Krisztus
azt a nagy kívánságát fejezte ki, hogy úgy szeressék egymást, ahogy ő szerette
őket. Krisztus újra és újra erről beszélt tanítványainak. "Ez az én
parancsolatom, - mondotta ismételten - hogy szeressétek egymást, amiképpen én
szerettelek titeket" (Jn 15:12). Mikor egyedül volt tanítványaival a
felház helyiségében, ez volt a legelső rendelkezése: "Új parancsolatot
adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy
szeressétek ti is egymást" (Jn 13:34). A tanítványok számára új volt ez a
parancsolat; mert nem úgy szerették egymást, ahogy Krisztus szerette őket.
Krisztus látta, felismerte, hogy új eszméknek és ösztönzéseknek kell ellenőriznie,
irányítania őket; hogy új alapelvek szerint kellene élniük. Igen, mert az Ő
élete és halála útján a szeretet új fogalmát kellett megismerniük. Jézusnak az
a parancsa, hogy szeressék egymást, új értelmet, új jelentést kapott
önfeláldozásának fényében. A kegyelem egész működése a szeretet, az
önmegtagadás és az önfeláldozás folyamatos szolgálata. Krisztus földi
tartózkodásának minden egyes órája alatt Isten szeretete áramlott belőle
feltartóztathatatlanul. Mindazok, akiket a Szentlélek már átitatott, úgy
szeretnek, mint ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus
munkálkodását és szeretetét meghatározta, fogja őket is munkájukban irányítani,
és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és egymás iránt
tanúsított magatartásukban.
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak.
"Erről ismer meg mindenki, - mondta Jézus - ha egymást szeretni fogjátok"
(Jn 13:35). Mikor az embereket nem a kényszer, vagy az önérdek köti egymáshoz
hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik
meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az
annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberben, és
szívükben új életelvek gyökereztek meg. Ez azután abban is megmutatkozik, hogy
az isteni természet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmasságoknak, és hogy
Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést.
Ez a szeretet, mikor nyilvánvalóvá lesz az egyházban,
biztosan felgerjeszti Sátán haragját. Krisztus nem valami könnyű életutat
jelölt ki tanítványai számára. "Ha gyűlöl titeket a világ, - mondta Jézus
- tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok,
a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én
választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ,
Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet megtartottátok, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én
nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerték azt, aki küldött
engem" (Jn 15:18-21). Nehéz akadályokkal szemben kell továbbvinni és
továbbadni az evangéliumot, ellenállás, veszedelem, veszteség és szenvedés
közepette. Azok azonban, akik ezt a munkát, szolgálatot végzik, Mesterük
nyomdokaiban járnak.
A világ Megváltójaként Krisztus állandóan látszólagos
kudarccal találta szembe magát. Ő, aki az irgalmasság követe volt világunk
számára, látszólag csak keveset tudott elvégezni abból a szolgálatból, amelyet
szeretett volna elvégezni szíve szerint; vagyis abból, hogy embereket emeljen ki
és fel ebből a világból, és mentse meg őket. A sátáni erők állandóan azon
munkálkodtak, hogy elállják az útját. Krisztust azonban ezek az akadályok nem
bátortalanították el. Ésaiás prófétával kijelenti: "Hiába fáradoztam,
semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és
jutalmam Istennél. [...] hogy Izrael hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok
az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!" (Ésa 49:4-5). Krisztus az, akinek
Isten ezt az ígéretet adta: "Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, a
megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához [...] Így szól az
Úr [...] megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és
kioszd az elpusztult örökségeket. Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! és
azoknak, akik a sötétben ülnek: Lépjetek elő! [...] Nem éheznek, nem
szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtok könyörült,
vezeti őket, és őket vizek forrásihoz viszi" (Ésa 49:7-10).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1 Mózes 7 egy ismerős bibliai kijelentéssel
kezdődik: "Ezt mondta az Úr Nóénak: Jöjj be ... a bárkába" (1. vers
angolból fordítva). A Bibliában elejétől végig ott találjuk Isten hívását:
„Jöjj!” Jézus így hív: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Máté
11:28). A Biblia utolsó könyvének - a Jelenések könyvének - utolsó
fejezete ezt a kegyelemteljes hívást közli:"És a Lélek és a menyasszony
ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik,
jöjjön el..." (Jel 22:17). Jézus hozzáteszi: "azt,
aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Ján 6:37).
Isten hívása Nóé felé, hogy jöjjön a bárkába,
a megváltás, a biztonság és a szabadítás hívása volt. A gondoskodására szóló
ígérete aznapra, holnapra és örökre szólt. Reményt adott Nóénak a világ
zűrzavarának közepette. Jézus isteni hívása nekünk is reményt ad. Az Ő mentő
bárkájában megváltást, biztonságot és szabadulást találunk. Mondd el néhány
mondatban, hogyan találtál Jézus Krisztusban egy mentő bárkára!
- Mark Finley
167. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
73. fejezetéhez
(október 14-20.).
Remélem, semmit sem
hagytál ki ebből a fejezetből! Tele van reményt nyújtó szavakkal ehhez a rohanó
és zűrzavaros világhoz, amelyben élünk.
„Minden nehézségünk
közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra hívó
szavát.” Krisztus arra buzdította tanítványait – és minket is –, hogy
imádkozzanak a Szentlélek különleges kitöltetéséért, a „leglényegesebb és
legtökéletesebb ajándékért”, amelyet a követőinek adott. Alább olvasható néhány
dolog, amit a Szentlélek nyújt a hívő számára:
• Vigasztalás
• Krisztus szavainak megértése
• Az igazság ráhatása a szívre
• Erő, hogy ellenálljunk a bűnnek
• Isteni természetben részesítés
• Hatalmat nyújt, hogy legyőzzük a
rosszra való, örökletes és dédelgetett hajlamunkat
• Krisztus kegyelmének feltárása
• Az Ige prédikálását hatékonnyá teszi
• Megélénkíti a lelkiismeretet és
átalakítja az életet
• További áldásokat hoz sorozatban
Ilyen sok előny mellett
miért ne tennénk a Szentlélek keresését első helyre életünkben? És mik a
feltételei annak, hogy részesüljünk a Szentlélekben? „Isten csak azoknak adja
Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek
vezetésére és kegyelmi ajándékaira.” Jézus élete 672. o.
Isten hatalma ránk vár!
Egyesüljünk hát imáinkban a megígért áldásért!
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet
nyugalmazott társigazgatója
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés