Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 73. fejezet 1189. nap
Krisztus azután így folytatta tanítványaival való
beszélgetését: "Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is
cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem" (Jn
14:12). Az Üdvözítő nagyon aggódott tanítványaiért és igyekezett megértetni
velük, hogy mi célja volt istensége egyesítésének az emberi természettel.
Krisztus azért jött el erre a világra, hogy feltárja Isten dicsőségét, és így
mi, emberek ennek az isteni dicsőségnek a helyreállítható erejével
felemelkedhessünk és jobbak lehessünk. Krisztusban Isten nyilvánította ki
magát, hogy azután Krisztus is nyilvánvalóan megmutathassa magát
tanítványaiban. Jézus nem tárt fel semmiféle olyan tulajdonságokat és nem
gyakorolt semmiféle olyan hatalmat, hogy az emberek hit által ne lehessenek
őbenne. Krisztus tökéletes embervolta az, amelyet összes követői
megszerezhetnek, ha éppen úgy alárendelik magukat Istennek, ahogy azt Krisztus
tette. "Nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert az én Atyámhoz
megyek" (Jn 14:12). Krisztus ezzel nem azt akarta mondani, hogy
tanítványai munkája fennköltebb, jelentősebb lesz az ő munkájánál, hanem csak
azt, hogy nagyobb területre terjed ki. Nemcsak a csodatetteikre hivatkozott,
hanem mindazokra a cselekedetekre is, amelyeket a Szentlélek munkája által
visznek majd véghez.
Az Úr mennybemenetele után a tanítványok felismerték
ígéreteinek beteljesedését. Krisztus keresztre feszítésének, feltámadásának és
mennybemenetelének a jelenetei élő valóságok voltak a számukra. Meglátták, hogy
a próféciák szó szerint teljesedtek be. Kutatták a szent Írásokat és elfogadták
azok tanításait hittel és számukra eddig ismeretlen bizonyossággal.
Felismerték, hogy az isteni Tanító pontosan az volt, akinek mondta magát. Mikor
elmondták tapasztalataikat és felmagasztalták Isten szeretetét, az emberek
szíve megolvadt és szelíd lett, és a sokaság hitt Jézusban.
Az Üdvözítő tanítványainak adott ígérete olyan ígéret,
amely az Ő egyházának is szól az idők végezetéig. Isten nem úgy határozta el,
hogy az emberek megváltására készített tervének végrehajtása csak jelentéktelen
eredményeket érjen el. Mindazok, akik ki akarnak menni a világba dolgozni, nem
abban bíznak, amit ők maguk meg tudnak majd tenni, hanem abban, amit Isten tud
megtenni érettük és általuk. Isten pedig bizonyára megvalósítja majd
ígéreteinek a beteljesítését. "Nagyobbakat is cselekszik azoknál, -
jelenti ki Krisztus - mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14:12).
Mikor a tanítványok mégsem ismerték meg az Üdvözítő
határtalan erőforrásait és hatalmát, akkor azt mondotta nekik: "Mostanáig
semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben" (Jn 16:24). Krisztus
megmagyarázta ezzel tanítványainak, hogy ismeretük titka abban van, hogy az ő
nevében mindig és minden körülmények között erőt és kegyelmet kérhetnek az
Atyától. Ő azért lesz ott az Atyánál, hogy könyörögjön érettünk és kérje az
Atyától azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, amelyeket ők is kérnek az
Atyától az Ő nevében. Az alázatos esdeklők imádságait saját kívánságaként
mondja el az Atyának az imádkozó lelkek érdekében. A mennyben minden őszinte
imádság meghallgatásra talál. Lehet, hogy ezt az imádságot nem mondják el
gördülékenyen, folyékonyan, de ha ebben az imádságban benne van az imádkozó
szíve, akkor ez az imádság felszáll abba a szentélybe, ahol Jézus szolgál, és Ő
jelenti ezt az imádságot az Atyának egyetlen ügyetlen, dadogó szó nélkül,
szépen, és az teljes lesz tökéletessége tömjénének jó illatával.
Az őszinteség és a becsületesség ösvénye nem olyan ösvény,
amely mentes lenne az akadályoktól, de minden nehézségünk közepette fel kell
ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra felhívó szavát. Nincs senki a
földön élő emberek között, akinek valamiféle olyan hatalma, ereje lenne, amit
nem az Istentől kapott. Ennek a hatalomnak, erőnek a forrása pedig a
leggyengébb emberi lények előtt is nyitva van. "Akármit kértek majd az én
nevemben én megcselekszem azt, - mondotta Jézus - hogy dicsőíttessék az Atya a
Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn
14:13-14).
"Az én nevemben" (Jn 14:14). Krisztus azt
parancsolta meg tanítványainak, hogy így imádkozzanak. Krisztus követőinek
Krisztus nevében kell megállniuk Isten előtt. Az érettük hozott áldozat által
válnak értékessé Isten előtt. A Megváltó nekik tulajdonított igazsága teszi
őket becsesekké Isten előtt. Krisztusért az Úr megbocsát mindazoknak, akik
félik Őt. Az Úr nem látja meg bennük a bűn rosszaságát. Ellenkezőleg, felismeri
bennük a Fiúhoz való hasonlatosságukat, akiben hisznek.
Az Úr csalódik, mikor népének a tagjai kevésre értékelik
önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék
önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett. Isten vágyakozik utánuk,
kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát azzal az igen sokba kerülő
megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata van számunkra és nagyon
tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel lépnek eléje, csak azért,
hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő nevét. Nagy dolgokat
várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.
Krisztus nevében imádkozni azonban sokat jelent. Azt
jelenti, hogy elfogadjuk magatartását, megmutatjuk lelkületét és végezzük
munkáját. Az Üdvözítő feltételhez köti ígéretét. "Ha engem szerettek, -
mondja - az én parancsolataimat megtartsátok" (János 14: 15). Krisztus
megment bennünket, nem a bűnben, hanem a bűntől. Azoknak, akik szeretik Őt,
engedelmességükkel kell megmutatniuk iránta érzett szeretetüket.
Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál
is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor
Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze
szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk,
akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját
indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának a
végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Mikor megismerjük Istent, mivel
éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, akkor életünk a folytonos
engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének az értékelése, megbecsülése által
az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra.
Amint Krisztus is emberként a törvény alatt élt, úgy mi is
megtehetjük ezt, ha erőért ragadjuk meg Krisztus erejét. Kötelességünkért való
felelősségünket azonban nem helyezhetjük, háríthatjuk át másokra, és nem
várhatunk arra, hogy ők mondják meg nékünk azt; hogy mit tegyünk. Nem
függhetünk az emberek tanácsától. Az Úr minket is éppen olyan készségesen
megtanít kötelességeinkre, mint ahogy másokat is megtanít. Ha hittel megyünk
hozzá, akkor személyesen nékünk mondja el titkait. Szívünk gyakran ég bennünk,
mikor Valaki közel jön hozzánk, hogy éppen úgy kapcsolatba, közösségbe lépjen
velünk, mint egykor Énókkal tette. Azok, akik úgy döntenek, hogy semmi olyant
nem tesznek, ami nem tetszik Istennek, miután ügyüket Isten elé vitték,
megtudják majd, hogy pontosan melyik úton kell járniuk. Ezek nemcsak bölcsességet
kapnak Istentől, hanem erőt is. Igen, Isten erőt ad majd nekik az
engedelmességre, a szolgálatra, úgy, ahogy Krisztus megígérte. Isten azért
adott minden hatalmat Krisztusnak, az emberi nemzetség fejének és
képviselőjének, hogy lássa el az elesett embereket mindazzal, amire szükségük
van. "És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő
parancsolatait és azokat cselekesszük, amik kedvesek őelőtte" (1Jn 3:22).
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1 Mózes 3 erőteljesen mondja el mindannyiunk
számára, hogy döntéseinknek örök következményei vannak. Ősszüleink ott a
kertben, annál a bizonyos fánál történt döntésének következményét még évezredek
után is érzi világunk. Személyes döntéseink nemcsak ránk vannak hatással, hanem
a családunkra, barátainkra, munkatársainkra és még a következő nemzedékekre is.
Érdekes azt is megfigyelnünk, hogy amikor Ádám és Éva vétkeztek, fügefa
leveleket aggattak össze, és körülkötőket készítettek maguknak (7. vers). Hamar
meg kellett tanulniuk, hogy a pótcselekvés nem működik. Csak egy orvosság van a
bűnre - Jézus a megöletett Bárány.
A bűn mentegetőzést és vádaskodást szül.
Minden jelentőségteljes változás a választásunkon alapul. A mentegetőzés nem
idéz elő pozitív változást. A vádaskodás bezár bennünket romboló szokásainkba.
A változás akkor áll be, amikor engedünk a Szentlélek késztetésének, és amikor
válaszolunk Isten kezdeményezésére, hogy megváltson bennünket. Az Édenkertben
Isten kezdeményezett. Megkereste a bukott emberpárt és kegyesen visszaédesgette
őket szerető szívéhez. Ezt tette értük, és ezt fogja tenni értünk is.
Mark Finley
167. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
73. fejezetéhez
(október 14-20.).
Remélem, semmit sem
hagytál ki ebből a fejezetből! Tele van reményt nyújtó szavakkal ehhez a rohanó
és zűrzavaros világhoz, amelyben élünk.
„Minden nehézségünk
közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra hívó
szavát.” Krisztus arra buzdította tanítványait – és minket is –, hogy
imádkozzanak a Szentlélek különleges kitöltetéséért, a „leglényegesebb és
legtökéletesebb ajándékért”, amelyet a követőinek adott. Alább olvasható néhány
dolog, amit a Szentlélek nyújt a hívő számára:
• Vigasztalás
• Krisztus szavainak megértése
• Az igazság ráhatása a szívre
• Erő, hogy ellenálljunk a bűnnek
• Isteni természetben részesítés
• Hatalmat nyújt, hogy legyőzzük a
rosszra való, örökletes és dédelgetett hajlamunkat
• Krisztus kegyelmének feltárása
• Az Ige prédikálását hatékonnyá teszi
• Megélénkíti a lelkiismeretet és
átalakítja az életet
• További áldásokat hoz sorozatban
Ilyen sok előny mellett
miért ne tennénk a Szentlélek keresését első helyre életünkben? És mik a
feltételei annak, hogy részesüljünk a Szentlélekben? „Isten csak azoknak adja
Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek
vezetésére és kegyelmi ajándékaira.” Jézus élete 672. o.
Isten hatalma ránk vár!
Egyesüljünk hát imáinkban a megígért áldásért!
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet
nyugalmazott társigazgatója
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése