Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 72. fejezet 1184. nap
Szándékának a kitudódása után Júdás meglepődve és
megzavarodva felállt és sietve elhagyta a helyiséget. "Monda azért neki
Jézus: Amit cselekszel, . hamar Cselekedjed [...] Az pedig mihelyt a falatot
elvevé, azonnal kiméne; vala pedig éjszaka" (Jn 13:27.30). Éjszaka volt az
az áruló számára mikor elfordult Jézustól, és kiment a külső sötétségbe.
Júdásnak, amíg meg nem tette ezt a lépést, még mindig volt lehetősége a bűnbánatra.
Mikor azonban elhagyta Ura jelenlétét és a tanítványtársai közösségét, akkor
hozta meg végső döntését. Átlépte azt a határvonalat, amelyet visszafelé már
soha többé nem léphetett át.
Egészen csodálatos, ahogy Jézus hosszú szenvedése alatt
ezzel a megkísértett lélekkel foglalkozott. Semmit sem mulasztott el megtenni,
amit megtehetett Júdás megmentése érdekében. Miután Júdás kétszer is
elkötelezte magát arra, hogy elárulja Urát, Jézus még mindig adott neki
lehetőséget a bűnbánatra. Jézus elolvasta az áruló szívének titkos szándékát és
ezzel megadta Júdásnak istensége végső és meggyőző nyilvánvaló bizonyítékát. A
hamis tanítvány számára ez volt a végső felhívás a bűnbánatra. Krisztus
egyetlen olyan kérést, felhívást sem hagyott szótlanul, aminek a kimondására isteni-emberi
szíve késztette. Ámbár az irgalmasság hullámai visszaverődtek Júdás konok
gőgjének sziklafaláról, ezek a hullámok mégis ismételten visszatértek a legyőző
szeretet egyre erősebb dagályával. Ámbár Júdást meglepte és megrettentette
bűnének a felfedése, de ez nem késztette bűnbánatra, hanem csak még
eltökéltebbé tette szándéka megvalósításában.
Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus
tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így
közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek,
mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn
13:19).
Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában
annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük
nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a
gyilkos csőcselék kezébe. Egy évvel előbb Jézus megmondta tanítványainak, hogy
tizenkettejüket választotta ki magának, de közülük az egyik ördög volt. Most
Jézus Júdáshoz intézett szavai, melyek bizonyították, hogy árulása teljesen
ismert volt Mestere előtt, egyben megerősítették Krisztus igazi követőinek a
hitét megaláztatásának ideje alatt. Mikor pedig Júdásnak el kellett jutnia
élete szörnyű végéhez, akkor eszükbe jutott az a jajkiáltás, amelyet Jézus
mondott ki az áruló felett.
Az Üdvözítőnek még egy másik szándéka is volt. Nem vonta
meg, szolgálatát attól, akiről tudta, hogy áruló. A tanítványok nem értették
meg Jézus szavait, melyeket a lábmosásnál mondott el: "Nem vagytok
mindnyájan tiszták" (Jn 13:11), sem azokat a szavakat, amelyeket az
asztalnál jelentett ki. "Aki velem ette a kenyeret; a sarkát emelte, fel
ellenem" (Jn 13:18). Később azonban, mikor Jézus szavainak az értelme
világossá lett előttük, akkor felismerték Isten végtelen türelmét és
irgalmasságát, amelyet Ő a legfájdalmasabban tévelygő iránt is tanúsít.
Bár Jézus kezdettől fogva ismerte Júdást, mégis megmosta a
lábát. Az áruló abban a kiváltságban is részesült, hogy a szent Úrvacsorában
Krisztussal együtt részt vehet. A szenvedő Üdvözítő minden lehetőséget megadott
a bűnösnek, ami az Ő elfogadására, bűnei megbánására és a bűn foltjától való
megtisztulásra késztetné. Ebben számunkra is tanítás van. Mikor valakiről
feltételezzük, hogy tévedésben és bűnben van, akkor sem szabad magunkat
elválasztani tőle. Semmiféle meggondolatlan elkülönítéssel nem szabad odadobni
őt prédaként a kísértőnek, vagy kikergetniük őt a Sátán csataterére.
Krisztusnak nem ez a módszere. Krisztus azért mosta meg tanítványai lábát, mert
tudta róluk, hogy tévelyegtek és hibákat követtek el, és ezzel egy kivételével
mind a tizenkettőt bűnbánatra késztette.
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Jelenések könyvének 19. fejezete jól
láthatóan két részre tagolódik. Az első rész a menny látványára és hangjaira
összpontosít, teljes elragadtatásban. A mennyei kórusok felől újabb és újabb
hullámban érkezik a „halleluja”. A 24 vén valahogy megtalálja a himnuszban azt
a helyet, ahol a saját hallelujájukat is beénekelhetik. Mindenki Istent
dicsőíti, „mert igazak és igazságosak az ő ítéletei” a parázna
ellen, aki nem csak a földet rontotta meg hamis dogmájával, hanem Isten igaz
szolgáinak vérét is ontotta. Újra és újra dicsőítik Őt, mert most már
vetélytárs nélkül uralkodik, mint „a mi Istenünk, a Mindenható”, és
azért is, „mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya”.
„megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a
szentek igaz cselekedeteit jelenti (19:2, 6, 7, 8 – új prot. ford.).
Ami igazsága van, azt mindet jegyesétől, a Báránytól kapta.
A fejezet második fele ismét az armageddoni csatába visz bennünket. János szemléletes, jelképes látomásban számol be Jézus második eljöveteléről. A Megváltó fehér lovon érkezik és a menny angyalseregei kísérik. Jön, hogy csatázzon a népekkel és lelki hőseikkel: a sárkánnyal, a fenevaddal és a hamis prófétával. Négy nevet visel. „Hű és Igaz”, mert hűséges a szövetségéhez és ellenségtől ostromolt népéhez. Jön, hogy megszabadítsa őket. „… vérbe mártott ruhába volt öltözve, Ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (13. vers). Egykor a ruháját saját vére áztatta, ami üdvösségünk forrása, most azonban azok vére miatt pecsétes, akik az előzőt elutasították, mint üdvösségük egyetlen eszközét. Harmadik címe: „KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA” (16. vers). A föld királyainak nincs más lehetősége, mint térdre borulni előtte és koronáikat letenni a lába elé. Negyedszer: „fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül” (12. vers). Tekintet nélkül arra, mennyire ismerjük Jézust, mindig lesz a lényének olyan eleme, ami ismeretlen marad, valódi, isteni titok, ami csak arra ösztönöz, hogy még inkább megismerjük Őt.
A 19-21. versekben az összes ellenséges
hatalom pusztulásáról olvasunk, kivéve a sárkányt, mert az ő végső pusztulása a
következő fejezet témája.
Garth Bainbridge
166. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
72. fejezetÉhez
(október 7-13.).
Ami különösképpen
megragadta a figyelmemet ebben a fejezetben, az Jézus könyörületes szeretete
Júdás iránt. Jézus folyamatosan esdekelt nála, hogy változtassa meg gonosz
gondolkodásmódját, bánja meg bűneit, és egyedül kegyelem által változzon meg.
Jézus türelme Júdással szemben csodálatos volt, és mindig azt az utat kereste,
hogyan segítsen neki legyőzni a gonoszt és kegyelem által győzelemre jutni.
Megrendüléssel
olvastam, hogy Júdás még a lábmosás során is csak a saját gonosz, sötét
terveire tudott gondolni, és a szíve eltelt a saját haragos, bosszúszomjas és
gyűlölettől átitatott gondolataival. Azon tűnődöm, vajon a többi tanítvány
miért nem vette észre, hogy micsoda harag és hamisság tölti meg Júdás szívét?
Arra viszont nyitva volt a szívük, hogy megértsék, Krisztus mennyire
aggodalmaskodik Júdás tervei miatt. Saját maguknak kezdtek kérdéseket feltenni,
és végül ijesztő gondolatok kerekedtek rajtuk felül. El foglak árulni, Uram?
Vagy én? Szívet és lelket vizsgáló kérdések ezek, amelyektől mindannyian
reszketnénk, ha nem kapaszkodnánk szorosan Istenbe és a megigazulásba, ami
egyedül hit által lehetséges.
Isten azt akarja, hogy
jobban hasonlítsunk rá, naponta a lábához üljünk, és igyunk az ő szeretetet
árasztó szavainak forrásából. Azt akarja, hogy teljesen átalakuljunk, hogy a
lelkünk az Ő mindenható hatalmára fókuszáljon. Azt akarja, hogy ennek során
megalázkodjunk, és a figyelmünk teljesen az Ő ígéreteire irányuljon, amelyek
szerint benne győzedelmeskedünk.
Isten azt akarja, hogy
lásd az Ő irántad tanúsított türelmét, a mosolyát; érezd a karjait, amint
körülvesznek és megnyugtatnak.
Amikor az Ő ígéreteit
olvasod, hidd, hogy Ő hamarosan haza akar vinni,abba a házba, amelyet
kifejezetten neked épített!
Solveig Marcussen
lelkész, hitoktató
Juelsminde adventista
gyülekezet, Dánia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése