2018. október 2., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 2 - KEDD - Jelenések 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 70. fejezet 1177. nap

Sokan úgy érzik, hogy nagy kiváltság lenne számukra, ha felkereshetnék Jézus földi életének a színhelyeit, ha ott járhatnának, ahol Jézus lépkedett, ha megtekinthetnék azt a tavat, amely mellett Jézus annyira szeretett tanítani, és azokat a dombokat, hegyeket és völgyeket, amelyeken olyan sokszor megpihentek szemei. Nem kell azonban elmennünk Názáretbe, Kapernaumba vagy Bethániába csak azért, hogy Jézus nyomdokaiban járhassunk. Megtalálhatjuk Jézus lábnyomait minden betegágy mellett, a szegénység viskóiban, a nagy városok zsúfolt sikátoraiban, és minden helyen, ahol az emberek szíve vigasztalás után vágyakozik. Valahányszor úgy cselekszünk, ahogy Jézus cselekedett, mikor itt járt-kelt ezen a földön, mindannyiszor az ő nyomdokaiban járunk.

Mindnyájan találhatunk magunknak valami tennivalót: "Szegények mindenkor vannak veletek" (Jn 12:8). Jézus szavai szerint sohasem kell azt éreznünk, hogy nincs hely a számunkra, ahol érette munkálkodhatnánk. Az emberi lelkek milliói vannak kiszolgáltatva arra, hogy elpusztuljanak; a tudatlanság és a bűn láncaival vannak megkötözve, és talán sohasem volt még alkalmuk arra, hogy halljanak Krisztus érettük való szeretetéről. Vajon, ha a mi helyzetünk éppen az ellenkezője lenne az övékével, kívánnánk-e valamit tenni és mit? Mindezt - persze, csak amennyire erőnk engedi -, kötelesek vagyunk érettük megtenni. Krisztus életszabálya, amely az ítélet alkalmával vagy felment, vagy elítél, a következő: "Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal" (Mt 7:12).
Az Üdvözítő drága életét adta oda azért, hogy megalapítson egy egyházat, amely képes lesz arra, hogy törődjék a megszomorodott és megkísértetett lelkekkel. A hívőknek egy csoportja szegény, tanulatlan és tudatlan lehet. Krisztussal együtt azonban mégis elvégezhetnek valami munkát az otthonukban, a szomszédságukban, a gyülekezetben és még a tőlük távol eső vidékeken is, amelynek az eredményei olyan messzire is elérnek, mint az örökkévalóság.

Mivel ezt a munkát nagyon sokszor figyelmen kívül hagyják, azért nagyon sok fiatal tanítványa Krisztusnak sohasem jut túl a keresztény tapasztalat ABC-jén. Azt a világosságot, azt a tüzet, amely saját szívükben izzott fel, mikor Jézus így szólt hozzájuk: "Megbocsáttattak néked a te bűneid" (Mt 9:2; Lk 7:48), csak akkor tarthatják meg égő tűznek, ha megsegítik a szükségben lévőket. Azt a nyugtalan energiát, amely nagyon gyakran a veszedelem forrása a fiatalok életében, úgy irányíthatjuk, hogy azon át az áldás bővizű patakként follyon oda, ahol éppen szükség van rá. Önmagunkról csak akkor tudunk elfeledkezni, ha komoly munkával mások javára kezdünk el tenni valamit.

Azokat, akik másoknak szolgálnak, a Főpásztor fogja szolgálni. Ezek maguk isznak majd az élő vízből és megelégedettek lesznek vele. Nem vágyakoznak majd izgató szórakozások után, vagy valami, az életükben bekövetkező változásra. Érdeklődésük nagy kérdése az lesz, hogy miként mentsék meg a pusztulásnak kiszolgáltatott lelkeket. Egymással való társalgásuk hasznos lesz. A Megváltó iránti szeretetük egységbe vonja össze a szívüket egymással.

Mikor rájövünk, hogy Istennel munkálkodunk együtt, akkor Isten ígéreteit nem közömbösen mondjuk el. Isten ígéretei a szívünkben égnek és ajkunkon lobbannak lángra. Mózesnek, mikor Isten arra hívta el, hogy szolgáljon egy tudatlan, fegyelmezetlen és lázongó népnek, Isten ezt az ígéretét adta: "Az én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?" (2Móz 33:14). Azután azt mondotta neki: "Én veled leszek" (2Móz 3:12). Ez az ígéret mindazoknak szól, akik Krisztus helyett munkálkodnak Krisztus lesújtott és szenvedő testvéreiért.

Az emberek iránt való szeretetünk földi kinyilatkoztatása Isten iránti szeretetünknek. Ezt az emberek iránt való szeretetet azért kellett Istennek belénk plántálni, hogy egy családnak a tagjaivá tegyen bennünket. A dicsőség Királya így lett eggyé velünk. Mikor búcsúszavai beteljesednek: "Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Jn 15:12), mikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor fejeződött be Krisztus küldetése. A menny számára akkor vagyunk csak alkalmasak, mikor a menny már a szívünkben van.

Bölcs Salamon példabeszédei között olvashatjuk ezt a néhány mondatot: "Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: Ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet" (Féld 24:11-12). Az ítélet napján Isten mint Bíró azokat, akik nem munkálkodtak Krisztusért, és csak önmagukra gondolva sodródtak át a földi életen és csak önmagukról gondoskodtak, az egész földről összegyűjti, és azokkal teszi egy csoportba és egy helyre, akik gonoszt műveltek. Egyszóval ugyanazt az ítéletet kapják.

Isten minden léleknek megadja a bizalmat. A Főpásztor azonban mindegyiküktől megkérdezi majd: "Hol van a nyáj, amely néked adatott, a te dicsőségednek juh-nyája? Mit mondasz, hogyha megfenyít téged?" (Jer 13:20-21).

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A 12. fejezettől kezdődően bemutatásra kerülnek a jó és a rossz közötti küzdelem főszereplői, és olvashatunk ezeknek a főszereplőknek a végső sorsáról is. Az egyik oldalon találjuk a sárkány, a fenevad, és a hamis próféta gonosz hármasát, a föld királyaival és lakosaival a hátuk mögött, a mások oldalon pedig ott áll a Bárány, a „Bárány követői”, a „napba öltözött asszony”, a „maradék”, és a „144000”. Minden baljós előjel ellenére a Bárány diadalmaskodik a fenevad felett, és a maradék osztozik győzelmében.
A Jelenések Könyve közepén a 12. fejezet 7-12. versei találhatók (e szakasz előtt 200, utána pedig 198 vers van). Ezek a versek egy meghökkentő bejelentést és egy diadalmas kinyilatkoztatást tartalmaznak. A bejelentést a 7. versben találjuk: „És lőn az égben viaskodás”. Ezt a Szentírás legrémisztőbb bejelentései közé kell sorolnunk. Isten közvetlen jelenlétében, a Békesség Fejedelmének házában, az egyetlen helyen, ahol soha sem gondolnánk, háború van! A gonoszság a világegyetem legszentebb helyén született meg. Isten saját gyermekei lázadtak fel. Az angyalok egyharmada nem bízott többé Isten szeretetében és megvetette uralmát, és a Sárkány mögé sorakoztak fel.
A diadalmas kinyilatkoztatást a 10. és a 11. versben, az ítélethozatal jelenetei között hangzik el: „Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért”. A Jelenések könyvének épp a közepén, a kozmikus küzdelem forgatagában, fektette le Isten a Golgota keresztjének tervét. Kiontott vére által szerezte meg a jogot Krisztus, hogy felmenthessen bennünket sátán vádjai alól, bármennyire sajnálatosan igazak is azok. Nincs semmi egyéb érvük a vádakkal szemben. Nem találhatunk kifogást, nem tudjuk szépíteni bűneinket, nem tudjuk jócselekedetekkel kiváltani a rosszakat. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy személyesen vallást teszünk Krisztus haláláról bűneink bocsánatára, üdvösségünkre (Róm 10:10). Ez az egyetlen, ami mentségünkre szolgálhat, de hála Istennek, ez az egyetlen, amire szükségünk van.
Garth Bainbridge

165. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  70-71. fejezeteihez (szeptember 30 – október 6.).

Amikor a gyermekeim még kicsik voltak, minden egyes szombaton elvittem őket a szombatiskolai osztályba, ahol odaszentelt tanárok segítettek nekik énekeket tanulni és bibliai történetekkel ismerkedni, amelyek a keresztény életük alapjai lettek. Az egyik ilyen ének, amire emlékszem a régi szombatokról a "Kicsiny kis fényemmel” címet viseli. Hallottad-e már ezt az éneket? Az első versszak és a refrén így hangzik: "Kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/áldom Őt, minden nap és mindenhol. Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok!/Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok./Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok... Áldom Őt, minden nap és mindenhol. 

Mennyire igaz is ez az ének! …? És én? Milyen munkát adott neked a Megváltó? Lelkész vagy vagy bibliamunkás? Nagyszerű! Akkor légy a legjobb lelkész vagy bibliamunkás, aki csak lehetsz! Misszionárius vagy vagy tanár? Fantasztikus! Tedd meg a tőled telhetőt, hogy másokat segíts, és tanítsd meg a lehető legtöbbet, amit csak tudsz! Azonban, mi a helyzet, ha egyik sem vagy? Mi van akkor, ha nem vagy orvos vagy nővér? Mi van akkor, ha nincsen hivatalos vezetői tisztséged? Csak várjunk azokra, akik „szakértők”, hogy segítsenek a körülöttünk lévőkön?

A Jézus élete c. könyv 640. oldalán azt olvassuk, „Mindnyájan találhatunk magunknak valami tennivalót.” Eladó vagy egy boltban? Akkor áldj meg másokat a hűséges munkáddal és a széles mosolyoddal. Játszol valamilyen hangszeren? Akkor a zenén keresztül missziózol, amikor másokat megáldasz zenei tehetségeddel. Anyuka vagy, aki a gyermekével otthon maradt? Akkor a gyerekek életébe hozol fényt nap mint nap. Valamennyi gyermeked felnőtt? Megértő fülekre találhatnak a telefonbeszélgetéseiteken keresztül. Valakiről gondoskodsz, aki az otthonához kötött? Vigyél vidámságot hozzá minden egyes alkalommal, amikor meglátogatod. Mi van akkor, ha TE magad vagy házhoz kötött? Akkor tied a leghatalmasabb munka, hiszen imaharcos lehetsz.

Minden dologban Jézus kell, hogy legyen a példaképünk. Amikor a tanítványaival Megváltónk a tanítványaival találkozott, hogy a húsvétot megünnepelje, a tanítványai ahelyett, hogy megtisztelték volna őt azzal, hogy szolga szerepet vállalnak, azon vitatkoztak, hogy egyikük sem akar megalázkodni és vállalni ezt a szerepet. Ahelyett, hogy megfenyítette volna őket, Jézus felállt, és ő maga kezdte szolgálni a tanítványokat, amikor megmosta a lábukat. A Dicsőség Királya megalázta magát, és a legalantasabb feladatot látta el.

Ahogy az Ő példáját szemlélem, vajon kit helyezett elém, hogy szolgáljak ma? Kit hív, hogy TE szolgáld őt?

Susan Menzmer, háztartásbeli és gyermekeit otthon tanító anyuka
McDonald Road Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése