Higgyeztek az Ő prófétáinak - július 1 - HÉTFŐ - 1 Sámuel 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 39. fejezet 1448. nap

Nyíltszívűen és egyenesen elbeszélte azután jeruzsálemi látogatásának célját, valamint letartóztatásának és vizsgálati fogságának körülményeit: "Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat. Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúság támasztásban, némely Ázsiából való zsidók, kiknek ide kellett volna te elődbe jönni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem. Avagy ezek magok mondják meg, vajon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam, hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon."

Az apostol komolyan, nyíltan és őszintén beszélt; szavaiból meggyőződés ereje áradt. Klaudius Lysiás, Félixhez intézett levelében hasonló bizonyságot tett az apostol viselkedéséről. Félix azonkívül sokkal jobban ismerte a zsidó vallást, mint ahogy azt sokan feltételezték. Ahogyan Pál a tényállást egyszerűen feltárta, ezáltal Félix mindinkább felismerte az indítékokat, melyek a zsidókat uralták, abbeli igyekezetükben, hogy az apostolt lázadással és árulással vádolják. A tiszttartó nem járhatott kedvükben, hogy egy római polgárt igazságtalanul elítéljen; azonkívül nem is akarta Pált kiszolgáltatni nekik, hogy kihallgatás nélkül megöljék. Azonban Félix nem ismert magasabb indítóokot, mint: az önérdeket. Dicséret és előmenetel iránti vágy képezte egyetlen életcélját. Attól való félelme, hogy a zsidókat megbántja, tartotta vissza, hogy igazságot szolgáltasson Pálnak, kinek ártatlanságáról teljesen meg volt győződve. Ezért elhatározta, hogy a tárgyalást elnapolja, míg Lysiás is jelen lesz, mondván: "Mikor Lysiás ezredes aláfő, dönteni fogok ügyetekben."

Az apostol tehát továbbra is fogoly maradt; azonban Félix megparancsolta a századosnak, kinek őrizetére volt bízva, hogy "enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen."

Nemsokára Félix és felesége Drusilla, elhívatták Pált, hogy bizalmas beszélgetés közben meghallgassák "a Krisztusban való hit felől." Szívesen, sőt vágyakozva hallgatták ezeket az új igazságokat - igazságokat, amelyeket talán soha többé nem hallhatnak, és amelyek, ha visszautasítják azokat, Isten nagy napján bizonyságot tesznek ellenük.

Pál úgy tekintette ezt, mint Istenadta alkalmat, amelyet hűségesen ki is használt. Noha jól tudta, hogy Fél, aki előtt áll, halálra ítélheti, vagy Szabadságát adhatja vissza, mégsem hízelgett neki, sem nem hódolt előtte. Tudta, hogy szavai vagy az élet, vagy a halál illata lesznek számukra; ezért minden önző megfontolást, gondolatot félretéve, csak figyelmeztetni akarta őket a reájuk váró veszedelemre.

Az apostol jól tudta, hogy az evangélium ismerete felelősséggel jár mindazokra, akik hallgatják; ama napon hallgatói vagy a tiszták és szentek között állanak majd a nagy, fehér trón körül, vagy pedig azok között, akikhez Krisztus így szól: "Távozzatok tőlem, ti gonosztevők." (Máté 7, 23.) Tudta, hogy szemébe kell néznie minden egyes hallgatójának a mennyei törvényszék előtt; ott kell számolnia nemcsak arról, amit beszélt, vagy cselekedett, hanem szavainak és tetteinek indítékairól is.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+26&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Saul háromezer katonájával ismét Dávidot üldözi. Dávid felderítői megtudják, hol van Saul tábora, és Dávid – unokatestvérével, Abisaival együtt – bátran belopózkodik Saul táborába. Meglepetésükre azt találják, hogy a király a katonák között alszik. Az őrökről nem esik szó, „mert az Úr mély álmot bocsátott reájuk” (12. vers).  

Abisai felajánlja, hogy megöli Sault, de Dávid most is ezt mondja: „Ne veszesd el őt! Mert vajon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!” (9. vers). Noha Saul már nem érdemli meg, hogy király legyen, és Dávid már királlyá kenetett a helyére, Dávid nem előzi meg az Urat. Csendben elveszi Saul dárdáját és vizeskorsóját, elhagyja a tábort és visszamegy az embereihez.

Biztonságos távolságból odakiált Saulnak, bizonyítja tudatos ártatlanságát, és rámutat Saul bűnére, hogy ok nélkül üldözi őt. Kétszer is „Uram király”-nak nevezi őt (17. és 19. vers), és négyszer az „Úr felkentjé”-nek (9, 11, 16, és 23. vers). Végül ezt mondja: „amennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!” (24. vers).

Ezekből a veszélyes eseményekből Dávid megtanulja, hogy van értelme a következő tanácsnak: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat” (Zsolt 27:14).

Ralph Neall

204. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  39-40. fejezeteihez (június 30 – július 6.).

A zsidó vezetők gyűlölete Pál iránt nem ismert határokat. Holtan akarták őt látni, azonban nem érhettek el hozzá. Pál rab volt a római helytartó, Félix őrizete alatt. A zsidók megérkeztek, hogy bevádolják Pált a helytartó előtt, Pál azonban megvédhette magát.

Valami nagyon fontosat tanulhatunk az apostol tapasztalatából. Nem engedte, hogy a pillanatnyi igazságtalanság és gyűlölködés megmérgezze a szívét. Hanem úgy látta ezt, mint egy újabb lehetőséget, hogy kinyúljon egy lélek felé, annak megmentése érdekében Krisztus királysága számára. Pál, aki mindig készen állt az evangélium szólására, és akinek a szívét Isten szeretete fűtötte, olyan hatékonyan osztotta meg bizonyságtételét, hogy az Félix szívét is megragadta.

Mit tettél volna te? Megengedted volna, hogy betöltse a szívedet a gyűlölet a zsidók irányába? Vagy képes lettél volna a pillanatnyi helyzet fölé emelkedni és alkalmazni az értelmed erejét, hogy olyan bizonyságot tegyen, amely egy újabb lélek megnyerését célozza meg Krisztus számára?

„A nagy válságban, melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a keményszívűséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs gyűlölettel találkoznak.” Készen állsz-e arra, hogy félretedd érzéseidet azért, hogy megnyerhess még egy lelket Krisztus számára? Az Isten töltsön meg minket akkora buzgalommal, mint Pálé volt, hogy lelkeket nyerjünk meg!

Armando Lopez

Biblia-oktató

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba