Higgyeztek az Ő prófétáinak - július 8 - HÉTFŐ - 2 Sámuel 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 41. fejezet 1456. nap

Festus mutatta be Pált az összegyűlteknek, így: "Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, kik velünk egybe itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább élnie. Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett, de mivel éppen ő maga apellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm őt. Ki felől nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak. Ezért hoztam őt előtökbe és kiváltképpen te elődbe Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni. Mert esztelen dolognak látszik nékem, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse."

Agrippa király tehát megengedte Pálnak, hogy védekezzék. Az apostolt sem a körülötte levő pompa, sem hallgatóinak magas rangja nem félemlítette meg, mivel nagyon jól tudta, mily csekély értékű a földi vagyon és a magas rang. Egy pillanatra sem bátortalanította el, sem önuralmát el nem vesztette.

"Agrippa király!" - kezdte az apostol - "boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen."

Pál elbeszélte megtérése történetét; hogyan alakult át csökönyös hitetlensége megingathatatlan hitté, a názáreti Jézusban, a világ Megváltójában. Vázolta a mennyei jelenséget, amely eleinte kimondhatatlan rémülettel töltötte el, később azonban vigaszának forrása lett; majd a mennyei dicsőség megnyilatkozását, melynek középpontjában látta trónján Őt, akit megvetett és gyűlölt, és Akinek követőit éppen kipusztítani készült. Ettől az órától kezdve ő, Pál, Isten kegyelmének átváltoztató hatalma által új emberré lett, Jézus őszinte és buzgó követőjévé.

Majd világosan és behatóan vázolta Agrippa előtt Jézus földi életével kapcsolatos legfontosabb eseményeket. Bizonyította, hogy a megjövendölt Messiás, a názáreti Jézus személyében már megjelent. Azt is beigazolta, hogy az Ótestamentum szerint a Messiásnak mint embernek kellett megjelenni az emberek között, és hogy Mózes, valamint a próféták által adott jövendölések Jézus életében a legaprólékosabb részletig beteljesedtek. Istennek szent Fia nem tekintett a gyalázatra, hanem a veszendő világ megváltásáért elszenvedte a kereszthalált, azután pedig mint a halál és a sír Győztese, felszállott a mennybe.

Miért lenne hihetetlen - fejtegette tovább Pál -, hogy Krisztus feltámadt halottaiból? Egykor ő is így képzelte; de hogyan kételkedhetne még azok után, amiket közben saját szemével látott, füleivel hallott? Damaszkusz kapui előtt valóságban látta a megfeszített, feltámadt és élő Krisztust; azt a Krisztust, aki Jeruzsálem utcáin járt-kelt, a Golgotán elszenvedte a halált, és miután széttörte a halál bilincseit, felment a mennybe. Olyan valóságosan látta, mint ahogy Kéfás, János és a többi tanítvány látta és beszélt vele! Hangja parancsolta meg neki, hogy hirdesse a feltámadott Üdvözítőről szóló evangéliumot. Hogyan lehetett volna engedetlen? Damaszkuszban, Jeruzsálemben, egész Júdeában, sőt még távoli országokban is bizonyságot tett Krisztusról, a Megfeszítettről. Az emberiség minden osztályát buzdította, hogy "bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén."

Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel+2&version=NT-HU

Amikor a gyász véget ért, Dávid megkérdezte az Urat, hogy elhagyja-e a filiszteusok országát, és felmenjen-e Júda városaiba, hogy újra népe között éljen. Noha évekkel korábban királlyá kenték, Dávid nem ment vissza vakmerő módon Júdába és foglalta el Saul király helyét. Épp ellenkezőleg, nagy körültekintéssel várt az Úrra, minden lépésével. Aztán Júda nemzetségéből eljöttek hozzá emberek és királlyá kenték őt Júda háza fölött.

Dávid nem képmutatásból gyászolta Sault és Jonatánt. Őszintesége arra indította, hogy irgalmasságot gyakoroljon azok iránt, akik kegyesen bántak Saullal. Mielőtt Gilgálban királlyá kenték volna, Saul győzelemre vezette Izrael és Júda fiait és megszabadította Jábes Gileád lakóit az ammoniták elnyomásától (1Sám 11:1-10). A Jábesbeliek hálájukat fejezték ki Saul iránt azzal a bátor tettükkel, hogy életük kockáztatása árán elvitték Saul és fiai holttestét Izraelbe és eltemették őket (1Sám 31:11-13). Dávid megjutalmazta őket kegyes tettükért és arra bátorította őket, hogy viselkedjenek hősiesen az ő uralma alatt.

A konfliktus Saul és Dávid háza között azonban folytatódott. Abner, Saul hadvezére Isbósetet, Saul fiát tette királlyá Izrael felett. Dávid csak Júda háza felett uralkodott hét és fél éven keresztül, és nem tett lépéseket Izrael legyőzésére, amivel bizonyságát adta annak, hogy ő a békesség és az egység királya.

Részletekbe menő leírást találunk arról, hogy hogyan kezdődött a konfliktus Abner és Jóáb között, hogyan torkollott egy olyan ütközetbe, amelyben Abner megöli Asáelt, Jóáb testvérét, és elveszít több mint háromszáz katonát. Dávid szolgái győztek, de az eset további konfliktusok árnyékát vetítette előre. Mennyire igaz a példabeszéd, hogy "A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör" (Péld 17:14 - új prot. ford.). 

Samuel Wang

205. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  41-42. fejezeteihez (július 7-13.).

Ennél tragikusabb szavak nem hangoztak még el, mint Agrippa király kijelentése: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” Pál lelkiismeretesen bemutatta az evangéliumot, és azzal zárta mondandóját, hogy megkérte a királyt: döntsön Jézus mellett.  Agrippa, Bereniké és Fesztusz azonban a hatalmat és a tekintélyt választották a szelíd és alázatos Megváltó helyett, aki mindent nekik adott, hogy megmentse őket, és ezzel megpecsételték örök sorsukat.

Bár a Biblia nem beszél erről, de én eltűnődtem, hogy vajon Pál szavai a palotában nem fognak-e valamikor beérni és gyümölcsöt teremni. Talán voltak ott más hallgatói is Pál tiszta és erőteljes elbeszélésének, amely a Krisztus földi életével kapcsolatos legfontosabb eseményekről szólt. Bizonyságot tett arról, hogy a próféciák Messiása már megjelent a Názáreti Jézus személyében. Bemutatta, hogy a Szentírás leírásának megfelelően Jézus betöltött minden jellegzetességet, amiket Mózes és a próféták adtak meg a Messiás azonosítására.

Sok-sok évvel később a mi számunkra ugyanolyan bizonyos a Szentlélek felhívása, hogy teljes egészében Krisztusnak éljünk, mint Pál felhívása volt Agrippának. Számtalan prédikációban, tanulmányozás során és a Bibliánk lapjain találkoztunk mi is a rendkívül értékes evangéliumi történetekkel. Az kívánom, hogy egyikünket se csupán „majdnem rávegyen”, hanem szilárd döntést hozzunk mindannyian, hogy Jézusért éljünk minden egyes nap, amíg csak el nem jön!

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította Gősi Csaba