Higgyeztek az Ő prófétáinak - július 19 - PÉNTEK - 2 Sámuel 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 44. fejezet 1467. nap

Amikor a keresztény gyülekezetek tudomására jutott, hogy Pál Rómát meglátogatja, ettől az eseménytől az evangélium jelentős győzelmét várták ebben a városban. Úgy képzelték, hogy a hit ilyen harcosának, mint Pál apostol, aki az igazságot már annyi országba elvitte, annyi nagy városban hirdette, sikerülni fog a világ fővárosában is lelkeket megnyerni Krisztus számára. Reményeik azonban szertefoszlottak arra a hírre, hogy Pál apostol

fogolyként érkezik Rómába. Milyen biztosra vették, hogy az evangélium, ha ebben a világvárosban gyökeret ver, innen gyorsan fog terjedni minden néphez és uralkodó hatalom lesz majd e földön! Milyen nagy volt csalódásuk! Emberi számítások ugyan csődöt mondtak - Isten szándékát azonban nem lehet megakadályozni.

Nem prédikációi, hanem Pál béklyói irányították az udvar figyelmét a kereszténységre. Mint fogoly, sok lelket szabadított meg béklyóitól, melyekkel a bűn tartotta fogva őket. De ez nem minden; még azt is írhatta: "És többen az Úrban való atyafiak közül, bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az igét." (Fil. 1, 14.)

Hosszú fogsága alatt, Pál türelme és vidámsága, bátorsága és hite állandó prédikációként hatott. Lelkülete, mely teljesen eltért a világ lelkületétől, bizonysága volt, hogy a földinél nagyobb erő, magasabb hatalom él benne. Pál példaadása nagyobb buzgóságra intette a keresztényeket, hogy úgy képviseljék Krisztus ügyét, mint ahogy azt nyilvános munkálkodása alatt tette, s amelytől most elzárták. Így az apostol fogságának hatása érezhetővé vált; amikor látszatra erejét és használhatóságát béklyókba verték és a legkevesebbet munkálkodhatott, akkor gyűjtött be kévéket Isten csűreibe olyan földekről, amelyeket teljesen megközelíthetetlennek tartott.

Pál, kétéves fogságának vége előtt elmondhatta: "A Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt." És azok közül, akik üdvözleteket küldtek a filippibelieknek, különösen kiemelte "a császár udvarából valókat". (Fil. 1, 13; 4, 22.)

Miként a bátorság, úgy a türelem is diadalt arat; türelmes kitartás a megpróbáltatások közepette éppúgy nyerhet lelkeket Krisztus számára, mint a bátor kiállás. Az a keresztény hívő, aki veszteségek és szenvedések alatt türelmet és megadást tanúsít, sőt, ha a tántoríthatatlan hit békességével néz szembe a halállal, többet tehet az evangéliumért, mint amennyit egy hosszú élet hűséges munkájával elérhetett volna. Gyakran, amikor Isten kiragadja szolgáit munkakörükből, s az isteni gondviselést titokzatosnak találjuk, fölötte rövidlátásunk miatt búslakodunk, ez a valóságban csak azt célozza, hogy olyan munka is megvalósuljon, melyet egyébként sohasem végeztek volna el.

Krisztus egyetlen követője se képzelje, hogy Istenért és igazságáért csak addig munkálkodhat, amíg nyilvánosan és zavartalanul teheti. Krisztus hűséges tanúit sohasem teszik félre az útból. Isten felhasználja őket egészségben és betegségben, életben és halálban. Midőn Krisztus szolgáit Sátán gyűlölködő izgatásai következtében üldözték, ha nyilvános munkálkodásukat megakasztották, sőt még ha börtönbe vetették, vérpadra, vagy máglyára vonszolták is, mindez csak azért történt, hogy az igazság annál nagyobb győzelmet arasson. Miközben ezek a hűségesek vérükkel pecsételték meg tanúbizonyságukat, lelkek, akik addig kétségeskedtek, ingadoztak, győződtek meg az igazságról és álltak bátran Krisztus zászlaja alá. A mártírok vére gazdag aratást eredményezett.

Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel+13&version=NT-HU

A botrányok egymást követik ezekben a fejezetekben, és mind Dávidhoz kapcsolódnak. A 13. fejezet is Amnonnak, Dávid fiának egy szégyenteljes cselekedetét mutatja be. Szerelmes lett Dávid másik fiának, Absolonnak a húgába. Egy másik gonosz személy – Dávid unokaöccse – Jonadáb megtudta ezt, és azt tanácsolta Amnonnak, hogy tettesse magát betegnek. Dávid elküldte Támárt Amnonhoz, hogy vigyen neki ételt, és ápolja addig, amíg visszatér az egészsége. Támár és Amnon együtt maradtak a lakószobában, hogy egyenek, de Amnon mindenkit kiküldött, és megkérte Támárt, hogy kövesse a hálószobába. Felszólította a lányt, hogy háljon vele, de amikor ő visszautasította, kényszerítette rá, és erőszakkal elvette a szüzességét (14. fejezet). Amnon lelkiismerete keserűre fordult, és meggyűlölte a húgát. Támáron hosszú ujjú, tarka köntös volt, amilyet a szüzek szoktak viselni, de amikor kidobták Amnon szobájából, megszaggatta ruháit, és sírni kezdett. Gyötrelmében Absolonhoz menekült, és nála maradt. Amikor Dávid meghallotta ezt, haragra gerjedt (21. vers).

Absolon gyűlölte Amnont azért, amit a húgával tett, és két évvel később gonosz tervvel állt elő. Meghívta Dávid összes fiát, beleértve Amnont is egy lakomára Baál-Hásórba, ahol éppen juhokat nyírtak. Utána megbízta a szolgáit, hogy öljék meg Amnont, amikor már lerészegedik a bortól. A szolgák valóban megölték Amnont, mire Dávid fiai azonnal felugrottak, és elmenekültek öszvéreiken. Amikor az eseményről elferdített hírek érkeztek Dávidhoz, a király szíve mélyéig megrendült. Absolon az egészet a Támáron elkövetett erőszak miatt rendezte. A bűnrészes Jonadáb kérlelte Dávidot, hogy ne sírjon Amnon halála miatt, hiszen csak az egyik fiát veszítette el a sok közül.

Absolon később elmenekült egy másik városba, és három évig rejtőzködött ott. Dávid már vágyott arra, hogy láthassa a fiát, Absolont. Ez a „hidak felégetésének” fejezete: szétszakadt kapcsolatokról, erőszakról, vérfertőzésről, bosszúgyilkosságról, gyűlöletről, levertségről, szeretteiktől való elszakadásról szól. Dávidot éppen az vigasztalta, aki eredetileg a gonoszság kitervelője volt. Milyen ironikus! Olyan ez, mint sátán bevásárló listája, és mindezek csakis azért történtek, mert Dávid utat nyitott nekik életének ezen szakaszában. Mindezen események közös gyökere Dávid rossz döntése, amikor átengedte magát sátánnak, hogy bevigye Betsabét a palotájába. Ezzel a szörnyen fájdalmas tapasztalattal fizetett meg érte.

Szerető Istenünk!

Segíts nekünk, hogy ne legyünk álszentek, és világosan értsük, ha ilyen bűnnek a tanúi vagyunk és nem szólunk róla semmit, akkor lényegében elnézzük a bűnt, passzív részeseivé válunk. Tarts meg minket a Te kezedben! Ámen!

Koot van Wyk

206. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  43-44. fejezeteihez (július 14-20.).

Néhány évvel ezelőtt a Via Appián sétáltam, azon az ősi úton, ami Rómába vezet, és elhalad az Appius Fóruma mellett. Pál is ugyanezen az úton sétált – keménykötésű bűnözők csoportjához láncolva. A 2000 évvel ezelőtt itt járt római szekerek nyoma még mindig látható a kőben.

Amikor elhaladtunk egy omladozó fogadó mellett, melynek oldalán vadborostyán nőtt, elképzeltem a kereszt hajlott hátú öreg harcosát, amint elcsigázottan Rómába tart, sértegetés és csúfolódás közepette, amiket az út során azoktól kapott, akik megátalkodott bűnözőnek tartották.

A lelki szemeim előtt hirtelen egy férfit látok, aki az elhaladó tömegből kiugrik, átkarolja Pált, és könnyekkel és örvendezve magához öleli. Újra és újra megismétlődik ez a jelenet, amikor Pál lelki gyermekei felismerik a szeretett evangelistát, aki az élet szavait beszélte nekik Korinthusban, Filippiben és Efézusban. Micsoda öröm és megújult bátorság lett Pál osztályrésze, mikor a barátai megköszönték áldozatos erőfeszítéseit a maguk nevében!

Milyen gyakran jut eszünkbe, hogy köszönetet mondjunk a lelki vezetőinknek? Azoknak, akik különösen értékes bibliaórákat tartottak nekünk a szombatiskolában vagy a gyülekezeti tanítás során, és akiket nagyban bátoríthatna, ha egy köszönő üzenetet kapnának tőled és tőlem! Mi a helyzet a lelkésszel, aki megkeresztelt minket? Ha még mindig él az a személy, megerősíthetnénk a szívét és örömet vihetnénk a mindennapjaiba a megbecsülés egy szavával, hogy segítettek nekünk megismerni Jézust.

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította Gősi Csaba