Higgyeztek az Ő prófétáinak - július 2 - KEDD - 1 Sámuel 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 39. fejezet 1450. nap

Félix mind ez ideig olyan erőszakos és kegyetlen életet élt, hogy csak kevesen merészeltek még csak célozni is arra, hogy jelleme és viselkedése nem kifogástalan. Azonban Pál nem ismert emberfélelmet. Nyíltan tett bizonyságot Krisztusba vetett hitéről és "kész volt számot adni a benne élő reménységről." Ezért beszélt azután azokról az erényekről, melyek a keresztény jellem kialakulásához lényegesek, de amelyek hiányában az előtte ülő emberpár annyira szűkölködött.

Pál feltárta Félix és Drusilla előtt Isten jellemét; - igazságosságát, igaz ítélkezését és pártatlanságát, valamint törvényének lényegét. Világosan kimutatta előttük azt is, hogy az ember kötelessége a józan, mértékletes élet; szenvedélyeit a józan ész irányítsa, összhangban Isten törvényével. Testi és szellemi erőit pedig köteles egészségben megőrizni. Határozottan kijelentette, hogy jön az ítélet napja, amikor mindenki, élete cselekedetei szerint, jutalmát veszi. Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy sem vagyon, sem rang vagy cím nem szerezheti meg Isten kegyét az ember számára, sőt meg sem szabadíthatja bűnei következményeitől.

Kimutatta, hogy ez az élet az ember előkészületének ideje az örök életre. Ha elhanyagolja kiváltságait és alkalmait, örök kárt szenved, miután Isten nem ad újabb kegyelmi próbaidőt.

Pál különösen kiemelte Isten törvényének mélyreható követelményeit. Vázolta, hogy mily mélyen behatolnak az ember erkölcsi életének rejtelmeibe és mennyire megvilágítják mindazt, ami az emberi tekintet és ismeret előtt rejtve van. Ami kézzelfogható, vagy szavakkal kifejezhető, vagy egyáltalában minden, ami külsőleg észrevehető, csak tökéletlenül tükrözi az ember jellemét. Ellenben a törvény kutatja, vizsgálja a gondolatokat, az indítóokokat és szándékokat. Elítéli azokat a sötét szenvedélyeket, amelyek a felszín alatt rejtőzködnek: a féltékenységet, a gyűlöletet, a becsvágyat. Sőt még a gonosz tettek féltve őrzött, rejtett szándékait is, melyekkel titokban foglalkozunk, azonban alkalom híján meg nem valósíthatunk.

Pál azon is fáradozott, hogy hallgatói gondolatait a bűnért hozott egyetlen Áldozatra irányítsa. Előbb utalt azokra a véráldozatokra, amelyek az eljövendő nagy, értékes áldozatnak csak előrevetített jelképei voltak, azután pedig szemléltette Krisztust, mint akiben a törvény összes ceremóniái beteljesedtek; akire utaltak, aki az elbukott ember életének és reménységének egyetlen forrása. Az ősidők, az ókor szent emberei is, a Krisztus vérébe vetett hit által üdvözültek. Midőn az áldozati állatok haláltusáját látták, pillantásuk áthatolt a korszakokon, feltekintettek Isten szent Bárányára, "aki elveszi a világ bűneit."

Isten jogosan igényli valamennyi teremtménye szeretetét és engedelmességét. Törvényében a jog, az igazság tökéletes zsinórmértékét adta. Igen sokan azonban megfeledkeznek Teremtőjükről és akaratának ellenére, saját útaikat követik. Ellenségeskedéssel viszonozzák szeretetét, amely magas, mint a menny, és széles, mint a világegyetem. Isten nem csökkentheti törvénye követelményeinek szintjét a bűnös ember akarata szerint; az ember viszont, saját erejéből, nem tehet eleget a törvény követelményeinek. Tehát a bűnöst csak a Krisztusba vetett hit tisztíthatja meg minden bűnétől és képesítheti arra, hogy Teremtőjének engedelmeskedjék.

Pál, a fogoly, síkraszállt tehát az isteni törvény követelményeinek betartásáért mind a zsidók, mind a pogányok részéről, és hirdette Jézust, a megvetett Názáretit, mint az Isten Fiát, a világ Megváltóját.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+27&version=NT-HU

Bár Dávidot az Úr mindezidáig minden bajtól megvédte, mégis újra próbára teszi a hitét. A kilátásai sötétek. Saját emberei róják meg és hálátlanul viselkednek. Kehilla emberei megpróbálják átadni őt Saulnak (23: 1-13), és a Zifeusok kétszer is elárulják a rejtekhelyét. Nábál sértegeti őt. Lassan törvényen kívüliként kezelik.

Tehát anélkül, hogy Istentől kérne útmutatást, úgy dönt, hogy menedéket keres a filiszteusok, az esküdt ellenségeik között. Ákhis, Gáth királya fogadja. Úgy tűnik, ez ugyanaz a király, aki előtt korábban Dávid őrültnek tettette magát (1Sám 21:12-13). De akkor egyedül volt, most viszont vele van mind a 600 embere azok feleségeivel és gyerekeivel. Ákhis nyilvánvalóan úgy látja, hogy növelni fogják a katonai erejét. Amikor Saul meghallja, hogy hová ment Dávid, úgy dönt, leáll az üldözésével.

Dávid botlása ebben az esetben hasonlít Illés meneküléséhez a Kármel hegyi győzelem után. Mindketten túlságosan emberi módon viselkedtek, és így hiányzott belőlük a hit és a bátorság. Szerencsére Isten nem hagyta el őket.

Dávid következő lépéseként megkéri Ákhist, hogy adjon neki egy helyet, ahol lakhat, de az legyen messze a gáthi központtól. Ákhis odaadja neki Siklág városát. Ettől kezdve Dávid úgy határoz, hogy folytatja rajtaütéseit az amálekiták, és egyéb sivatagi törzsek ellen, akikkel kapcsolatban Isten elrendelte, hogy Izráel gyermekei irtsák ki őket. Dávid nem hagyott túlélőket, hogy híreket vigyenek Ákhisnak, így amikor a filiszteus király megkérdezte, hogy hol voltak, akkor azt mondta: „Júda déli része ellen vonultam.” Tényleg  rajtaütött Júda déli részén, de a sivatagi törzsek ellen és nem a sajátjai ellen vonult. Kétértelmű válasza azonban abban a hitben hagyta Ákhist, hogy Júda ellen vonult.

Dávid melléfogása, hogy a filiszteusok közé ment Isten útmutatása nélkül, majd kétértelmű kijelentésekkel takargatta az igazságot, újfent bizonyítja, hogy csakis Isten akaratát követve lehetünk biztonságban.

Ralph Neall

204. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  39-40. fejezeteihez (június 30 – július 6.).

A zsidó vezetők gyűlölete Pál iránt nem ismert határokat. Holtan akarták őt látni, azonban nem érhettek el hozzá. Pál rab volt a római helytartó, Félix őrizete alatt. A zsidók megérkeztek, hogy bevádolják Pált a helytartó előtt, Pál azonban megvédhette magát.

Valami nagyon fontosat tanulhatunk az apostol tapasztalatából. Nem engedte, hogy a pillanatnyi igazságtalanság és gyűlölködés megmérgezze a szívét. Hanem úgy látta ezt, mint egy újabb lehetőséget, hogy kinyúljon egy lélek felé, annak megmentése érdekében Krisztus királysága számára. Pál, aki mindig készen állt az evangélium szólására, és akinek a szívét Isten szeretete fűtötte, olyan hatékonyan osztotta meg bizonyságtételét, hogy az Félix szívét is megragadta.

Mit tettél volna te? Megengedted volna, hogy betöltse a szívedet a gyűlölet a zsidók irányába? Vagy képes lettél volna a pillanatnyi helyzet fölé emelkedni és alkalmazni az értelmed erejét, hogy olyan bizonyságot tegyen, amely egy újabb lélek megnyerését célozza meg Krisztus számára?

„A nagy válságban, melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a keményszívűséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs gyűlölettel találkoznak.” Készen állsz-e arra, hogy félretedd érzéseidet azért, hogy megnyerhess még egy lelket Krisztus számára? Az Isten töltsön meg minket akkora buzgalommal, mint Pálé volt, hogy lelkeket nyerjünk meg!

Armando Lopez

Biblia-oktató

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba