2019. július 23., kedd

Higgyeztek az Ő prófétáinak - július 23 - KEDD- 2 Sámuel 17


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 45. fejezet 1471. nap

Jézus követője is találkozni fog ezekkel az "okoskodó beszédekkel", amelyektől az apostol óvta a kolosséi hívőket. Találkozni fog az Írást átszellemesítő spiritualisták magyarázataival, azonban ne fogadja el. Szavát csupán a Szentírás örök igazságainak határozott megerősítésére használja fel; tekintetét Krisztusra irányítsa, szilárdan haladjon az előírt úton és száműzzön minden olyan eszmét, mely nincs összhangban Krisztus tanaival. Isten igazsága legyen elmélkedésének és gondolkozásának tárgya. A Bibliát tekintse Isten Szavának, mely közvetlenül szól hozzá. Így azután megtalálja azt az igazságot, amely isteni.

Isten ismerete, ahogyan Krisztusban megnyilatkozott, az a tudomány, mellyel mindenkinek, aki üdvözül, bírnia kell. Ez az az ismeret, mely a jellem átalakulását eredményezi. Ha belép életünkbe, a lelket újjáalakítja Krisztus képmására. Erre az ismeretre Isten hívja meg gyermekeit; nélküle minden más egyéb: csak hiúság és semmiség.

A jellemfejlesztés tulajdonképpeni talapzata minden nemzedékben és minden országban ugyanaz: Isten Igéjének alapelvei. Egyetlen megbízható és biztos irányelv: cselekedni azt, amit Isten mond. "Az Úrnak rendelései helyesek" és "aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké." (Zsolt. 19, 9; 15, 5.) Az apostolok, koruk tanai ellen, Isten Igéjével szálltak szembe. "Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus." (1. Kor. 3, 1.)

A kolosséi hívők, megtérésük és megkeresztelkedésük alkalmával megfogadták, hogy eddigi életük hitszabályaival és szokásaival szakítanak, és Krisztus iránti kötelezettségeikhez hűek maradnak. Levelében Pál emlékeztette őket erre; hangsúlyozta, hogy fogadalmukhoz hűségesek csak úgy maradhatnak, ha állandóan ellentápnak a gonosznak, mely megkísérli hatalmába keríteni őket. "Ezért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel, mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben." (Kol. 3, 1-3.)

"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2. Kor. 5, 17.) Krisztus ereje által férfiak és nők tépték már szét bűnös szokások béklyóit. Lemondtak az önzésről. Bűnösök tisztelettudókká, iszákosok józanná, erkölcstelenek tisztává lettek. Olyan lelkek, akik Sátán képmását viselték, átalakultak Isten képmására. Ez az átalakulás: a csodák csodája. Az Igének ez az átformáló ereje az Ige legmélységesebb csodája, legrejtettebb titka. Megérteni nem tudjuk, csak hisszük azt, amit az Írás kijelent: "Krisztus ti bennetek, aki a dicsőségnek reménysége."

Ha Isten Lelke uralja a szívet és a lelket, a megtért ember új énekbe kezd; ugyanis felismeri tapasztalataiban Isten ígéreteinek beteljesülését, mivel törvényszegéseit megbocsátotta és bűneit elfedezte. Bűneit, hogy a törvényt áthágta, megbánta; hívővé vált Krisztusban, aki elszenvedte a halált, hogy felmentse az embert. "Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róm. 5, 1.)

Azonban, ha a keresztény már tett ilyen tapasztalatot, mindazáltal ne tegye ölbe kezeit és ne elégedjen meg azzal, amit Krisztus munkált érette. Aki Krisztus országába be akar jutni, tapasztalni fogja, hogy a bűnös természet minden ereje és szenvedélye, a sötétség birodalmának hatalmai által felszítva, összeesküdött ellene. Mindennap újólag oda kell szentelnie magát és mindennap fel kell vennie a harcot a gonosszal. Régi szokások, veleszületett rossz hajlamok harcolni fognak a felsőbbségért; ezekkel állandóan küzdenie kell, hogy Krisztus erejében győzelmet arathasson.

"Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat" - írja az apostol a kolossébeliekhez - "melyekben ti is jártatok régemen, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést. gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet... Öltözzétek fel azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele; és az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek."

Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Olyan időket látunk, amikor az emberi tanácsot Isten szavával azonos szinten kezelték (2Sám 16:23). Amikor Akhitófel szól, a nép jónak tartja tanácsát, csakúgy, mint Absolon és Izrael vénei. Több megdöbbentő eseményt találunk ebben a fejezetben. Az első ezek közül, amikor Dávid volt tanácsadója arra ad ötletet Absolonnak, hogy hogyan induljon a király életére törni (2.vers). Ezután jön a következő sokk (4. vers). A terv tetszett Absolonnak és a véneknek. A vének alapvetően tapasztalt emberek voltak; vajon meddig süllyedhet az ember, hogy a józan ítélőképessége így csorbuljon?

Miként az a diktatúrákban vagy monarchiákban lenni szokott – tudniillik, hogy az ellenzéket nem fogadják el –, az ilyen embereknek meg kell halniuk, még akkor is, ha ez saját apjának megölését jelenti Absolon számára. Dávidnak azonban volt kémhálózata, amelyet a palotában maradó Khúsai segítségével állított fel. Ő a megszerzett információkat Sádók és Abjátár papoknak adta tovább, akiktől egy szolgálólány vitte a híreket fiaiknak, Ahimaacnak és Jonatánnak, a fiúk pedig Dávidnak (15-18. vers). Khúsait behívja Absolon, hogy kikérje tanácsát, Akhitófel terve vajon jó-e.  Khúsai nem ért vele egyet, és rámutat, hogy Dávid tapasztalt hadvezér, a terv nem működne. Itt jön a harmadik döbbenet. A diktátorok kiszámíthatatlanok. Absolon és Izrael emberei megváltoztatják álláspontjukat, és a Dávidhoz hűséges Húsajt támogatják, a Dávid ellen lázadó Ahitófellel szemben. A babona is szerepet játszik ebben, mivel azt gondolták az Úr rendelte Akhitófel „jó tanácsát”, hogy veszedelmet hozzon Absolonra. Semmibe véve az Urat, úgy döntenek, hogy Khúsai és nem Akhitófel tervét követik.

Jonatán és Akhimás az életüket kockáztatták, hogy megmondják Dávidnak: induljon és keljen át a Jordán folyón. Dávid és a vele lévő izraeliek felkeltek éjjel, és átkeltek a Jordánon; napkeltére már mindnyájan a túlparton voltak (22. vers). A következő váratlan fordulat Akhitófel reakciója, amikor megtudja, hogy nem az ő tanácsát választották követendőnek.  Nyugtalan természete volt, és végül elszenvedte manipulatív és uralkodni akaró személyiségének következményeit. Öngyilkosságot követ el. (Megjegyzés: az öngyilkosság nem old meg problémákat csak  hónapokig, sőt, évekig tartó gyászt, sírást és szomorúságot okoz azoknak, akik ismerték az elkövetőjét.)

És ismét egy furcsa lépés: Absolon Amasát teszi meg hadparancsnokává, aki Jóábnak, Dávid parancsnokának unokaöccse.

Drága Istenünk!
Időről időre bennünket is sokkolnak a körülöttünk lévő személyek és események. Most, amikor magunkba nézünk, arra kérünk, távolítsd el belőlünk az olyan lelkületet, amelynek lételeme a manipuláció, a mások feletti kontroll, a kényszer, az erőszak és a szabad választás lehetőségének kiölése másokból. Segíts, hogy Rád tekintsünk, és ítéleteink ne legyenek zavarosak! Jézus nevében kérünk. Ámen.

Koot van Wyk

207. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  45-46. fejezeteihez (július 21-27.).

„… a keresztény a nyomorúság vesszője alatt néha többet tehet Mesteréért, mint amikor tevékeny szolgálatban dolgozik.” Ez az oximoront tartalmazó mondat kihívást jelent az önazonosságunk számára.

Gyakran úgy gondoljuk: a hasznosságunk határozza meg, mennyire szilárd az önazonosságunk. Úgy hisszük, hogy az értékünk abból származik, ha Isten királyságáért cselekszünk és mutatunk fel dolgokat. Isten azonban mennyei szemüveget visel. Időnként megengedi, hogy az élet kegyetlen ütéseket mérjen ránk, megfosztva minket az egészségünktől, önállóságunktól vagy a karrierünktől. Mi pedig viharverten azt hisszük, vége a hasznavehetőségünknek, és megkérdőjelezzük, hogy vajon Isten miért engedné meg, hogy félreállítsanak a csapások.

Pál bizonyosan csodálkozott rajta, hogy miért lett akadályoztatva abban, hogy végezze hittérítői munkáját Európa-szerte. A börtönben írt levelei mégis mélységesen reményt keltőek. Több szívhez jutott el a levelein keresztül, mint az utazásai során.

Isten munkája néha megköveteli, hogy egy lépést visszalépjünk a tevékenységeinktől, hogy Isten nagyobb céljai elérhetővé váljanak. Néha Isten bennünk akar elvégezni valamit, amihez mozdulatlanságra van szükség.

Ideggyógyászati sérülésemnek köszönhetően az elmúlt három és fél évet házhoz kötve éltem; veszteségek tömegét gyászolhatom azóta: jövedelemkereső képességemet, azt, hogy autót vezethessek, lehetőségeket, hogy tanácsot adjak, prédikáljak és tanítsak, a képességet, hogy utazzak és felfedezzek helyeket. Mindattól, ami „Lorivá” tett, megfosztott a fájdalom-sújtotta állapotom.

Isten azonban áldások csokrát és a kegyelem kincsét juttatta nekem. A belső átalakulás megérte a külső pusztítás áldozatát. A nyereség meghaladja a fájdalmat.

A cselekvőképtelenség Isten kegyelmének legnagyobb eszköze lehet, nem az Ő legrosszabb átka. Hiszen amíg én képtelen vagyok, ő képes!

Lori Engel
lelkész (jelenleg rokkantnyugdíjas)
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: