Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 45. fejezet 1471. nap
Jézus követője is találkozni fog ezekkel az "okoskodó
beszédekkel", amelyektől az apostol óvta a kolosséi hívőket. Találkozni
fog az Írást átszellemesítő spiritualisták magyarázataival, azonban ne fogadja
el. Szavát csupán a Szentírás örök igazságainak határozott megerősítésére
használja fel; tekintetét Krisztusra irányítsa, szilárdan haladjon az előírt
úton és száműzzön minden olyan eszmét, mely nincs összhangban Krisztus
tanaival. Isten igazsága legyen elmélkedésének és gondolkozásának tárgya. A
Bibliát tekintse Isten Szavának, mely közvetlenül szól hozzá. Így azután
megtalálja azt az igazságot, amely isteni.
Isten ismerete, ahogyan Krisztusban megnyilatkozott, az a
tudomány, mellyel mindenkinek, aki üdvözül, bírnia kell. Ez az az ismeret, mely
a jellem átalakulását eredményezi. Ha belép életünkbe, a lelket újjáalakítja
Krisztus képmására. Erre az ismeretre Isten hívja meg gyermekeit; nélküle
minden más egyéb: csak hiúság és semmiség.
A jellemfejlesztés tulajdonképpeni talapzata minden
nemzedékben és minden országban ugyanaz: Isten Igéjének alapelvei. Egyetlen
megbízható és biztos irányelv: cselekedni azt, amit Isten mond. "Az Úrnak
rendelései helyesek" és "aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha
örökké." (Zsolt. 19, 9; 15, 5.) Az apostolok, koruk tanai ellen, Isten
Igéjével szálltak szembe. "Mert más fundamentumot senki nem vethet azon
kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus." (1. Kor. 3, 1.)
A kolosséi hívők, megtérésük és megkeresztelkedésük
alkalmával megfogadták, hogy eddigi életük hitszabályaival és szokásaival
szakítanak, és Krisztus iránti kötelezettségeikhez hűek maradnak. Levelében Pál
emlékeztette őket erre; hangsúlyozta, hogy fogadalmukhoz hűségesek csak úgy
maradhatnak, ha állandóan ellentápnak a gonosznak, mely megkísérli hatalmába
keríteni őket. "Ezért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat
keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal
törődjetek, nem a földiekkel, mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve
együtt a Krisztussal az Istenben." (Kol. 3, 1-3.)
"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a
régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2. Kor. 5, 17.) Krisztus ereje
által férfiak és nők tépték már szét bűnös szokások béklyóit. Lemondtak az
önzésről. Bűnösök tisztelettudókká, iszákosok józanná, erkölcstelenek tisztává
lettek. Olyan lelkek, akik Sátán képmását viselték, átalakultak Isten
képmására. Ez az átalakulás: a csodák csodája. Az Igének ez az átformáló ereje
az Ige legmélységesebb csodája, legrejtettebb titka. Megérteni nem tudjuk, csak
hisszük azt, amit az Írás kijelent: "Krisztus ti bennetek, aki a
dicsőségnek reménysége."
Ha Isten Lelke uralja a szívet és a lelket, a megtért ember
új énekbe kezd; ugyanis felismeri tapasztalataiban Isten ígéreteinek
beteljesülését, mivel törvényszegéseit megbocsátotta és bűneit elfedezte.
Bűneit, hogy a törvényt áthágta, megbánta; hívővé vált Krisztusban, aki
elszenvedte a halált, hogy felmentse az embert. "Megigazulván azért hit
által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róm.
5, 1.)
Azonban, ha a keresztény már tett ilyen tapasztalatot,
mindazáltal ne tegye ölbe kezeit és ne elégedjen meg azzal, amit Krisztus
munkált érette. Aki Krisztus országába be akar jutni, tapasztalni fogja, hogy a
bűnös természet minden ereje és szenvedélye, a sötétség birodalmának hatalmai
által felszítva, összeesküdött ellene. Mindennap újólag oda kell szentelnie
magát és mindennap fel kell vennie a harcot a gonosszal. Régi szokások,
veleszületett rossz hajlamok harcolni fognak a felsőbbségért; ezekkel állandóan
küzdenie kell, hogy Krisztus erejében győzelmet arathasson.
"Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat" -
írja az apostol a kolossébeliekhez - "melyekben ti is jártatok régemen,
mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat;
haragot, fölgerjedést. gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos
beszédet... Öltözzétek fel azért, mint az Istennek választottai, szentek és
szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget,
hosszútűrést; elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha
valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott
néktek, akképpen ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet,
mint amely a tökéletességnek kötele; és az Istennek békessége uralkodjék a ti
szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak
legyetek."
Mai Bibliai szakasz: 2
Sámuel 17
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Olyan időket látunk,
amikor az emberi tanácsot Isten szavával azonos szinten kezelték (2Sám 16:23).
Amikor Akhitófel szól, a nép jónak tartja tanácsát, csakúgy, mint Absolon és
Izrael vénei. Több megdöbbentő eseményt találunk ebben a fejezetben. Az első
ezek közül, amikor Dávid volt tanácsadója arra ad ötletet Absolonnak, hogy
hogyan induljon a király életére törni (2.vers). Ezután jön a következő sokk
(4. vers). A terv tetszett Absolonnak és a véneknek. A vének alapvetően
tapasztalt emberek voltak; vajon meddig süllyedhet az ember, hogy a józan
ítélőképessége így csorbuljon?
Miként az a
diktatúrákban vagy monarchiákban lenni szokott – tudniillik, hogy az ellenzéket
nem fogadják el –, az ilyen embereknek meg kell halniuk, még akkor is, ha ez
saját apjának megölését jelenti Absolon számára. Dávidnak azonban volt
kémhálózata, amelyet a palotában maradó Khúsai segítségével állított fel. Ő a
megszerzett információkat Sádók és Abjátár papoknak adta tovább, akiktől egy
szolgálólány vitte a híreket fiaiknak, Ahimaacnak és Jonatánnak, a fiúk pedig
Dávidnak (15-18. vers). Khúsait behívja Absolon, hogy kikérje tanácsát, Akhitófel
terve vajon jó-e. Khúsai nem ért vele
egyet, és rámutat, hogy Dávid tapasztalt hadvezér, a terv nem működne. Itt jön
a harmadik döbbenet. A diktátorok kiszámíthatatlanok. Absolon és Izrael emberei
megváltoztatják álláspontjukat, és a Dávidhoz hűséges Húsajt támogatják, a Dávid
ellen lázadó Ahitófellel szemben. A babona is szerepet játszik ebben, mivel azt
gondolták az Úr rendelte Akhitófel „jó tanácsát”, hogy veszedelmet hozzon
Absolonra. Semmibe véve az Urat, úgy döntenek, hogy Khúsai és nem Akhitófel
tervét követik.
Jonatán és Akhimás az
életüket kockáztatták, hogy megmondják Dávidnak: induljon és keljen át a Jordán
folyón. Dávid és a vele lévő izraeliek felkeltek éjjel, és átkeltek a Jordánon;
napkeltére már mindnyájan a túlparton voltak (22. vers). A következő váratlan fordulat
Akhitófel reakciója, amikor megtudja, hogy nem az ő tanácsát választották
követendőnek. Nyugtalan természete volt,
és végül elszenvedte manipulatív és uralkodni akaró személyiségének
következményeit. Öngyilkosságot követ el. (Megjegyzés: az öngyilkosság nem old
meg problémákat csak hónapokig, sőt,
évekig tartó gyászt, sírást és szomorúságot okoz azoknak, akik ismerték az
elkövetőjét.)
És ismét egy furcsa
lépés: Absolon Amasát teszi meg hadparancsnokává, aki Jóábnak, Dávid
parancsnokának unokaöccse.
Drága Istenünk!
Időről időre bennünket is sokkolnak a körülöttünk lévő
személyek és események. Most, amikor magunkba nézünk, arra kérünk, távolítsd el
belőlünk az olyan lelkületet, amelynek lételeme a manipuláció, a mások feletti
kontroll, a kényszer, az erőszak és a szabad választás lehetőségének kiölése
másokból. Segíts, hogy Rád tekintsünk, és ítéleteink ne legyenek zavarosak!
Jézus nevében kérünk. Ámen.
Koot van Wyk
207. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 45-46. fejezeteihez (július 21-27.).
„… a keresztény a nyomorúság vesszője alatt néha
többet tehet Mesteréért, mint amikor tevékeny szolgálatban dolgozik.” Ez az
oximoront tartalmazó mondat kihívást jelent az önazonosságunk számára.
Gyakran úgy gondoljuk: a hasznosságunk határozza
meg, mennyire szilárd az önazonosságunk. Úgy hisszük, hogy az értékünk abból
származik, ha Isten királyságáért cselekszünk és mutatunk fel dolgokat. Isten
azonban mennyei szemüveget visel. Időnként megengedi, hogy az élet kegyetlen ütéseket
mérjen ránk, megfosztva minket az egészségünktől, önállóságunktól vagy a
karrierünktől. Mi pedig viharverten azt hisszük, vége a hasznavehetőségünknek,
és megkérdőjelezzük, hogy vajon Isten miért engedné meg, hogy félreállítsanak a
csapások.
Pál bizonyosan csodálkozott rajta, hogy miért
lett akadályoztatva abban, hogy végezze hittérítői munkáját Európa-szerte. A
börtönben írt levelei mégis mélységesen reményt keltőek. Több szívhez jutott el
a levelein keresztül, mint az utazásai során.
Isten munkája néha megköveteli, hogy egy lépést
visszalépjünk a tevékenységeinktől, hogy Isten nagyobb céljai elérhetővé
váljanak. Néha Isten bennünk akar elvégezni valamit, amihez mozdulatlanságra
van szükség.
Ideggyógyászati sérülésemnek köszönhetően az
elmúlt három és fél évet házhoz kötve éltem; veszteségek tömegét gyászolhatom
azóta: jövedelemkereső képességemet, azt, hogy autót vezethessek,
lehetőségeket, hogy tanácsot adjak, prédikáljak és tanítsak, a képességet, hogy
utazzak és felfedezzek helyeket. Mindattól, ami „Lorivá” tett, megfosztott a
fájdalom-sújtotta állapotom.
Isten azonban áldások csokrát és a kegyelem
kincsét juttatta nekem. A belső átalakulás megérte a külső pusztítás áldozatát.
A nyereség meghaladja a fájdalmat.
A cselekvőképtelenség Isten kegyelmének
legnagyobb eszköze lehet, nem az Ő legrosszabb átka. Hiszen amíg én képtelen
vagyok, ő képes!
Lori Engel
lelkész (jelenleg rokkantnyugdíjas)
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ez már kedd! Ámen!
VálaszTörlésÁmen🛐✝🙏
VálaszTörlés