Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 40. fejezet 1452. nap
40.
Pál a császár ítélőszékéhez fellebbez
"Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap
múlva felméne Jeruzsálembe Czézáreából. Panaszt tőnek pedig néki a főpap és a
zsidó főemberek Pál ellen, és kérék őt, kérvén maguk számára jóindulatát ő
ellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe." Kérelmüket az a szándék
vezérelte, hogy Pált meglessék a jeruzsálemi úton és azután ott megölhessék.
Ellenben Festusnak igen magas fogalmai voltak állása felelősségéről, teljes
udvariassággal visszautasította tehát kérelmüket, hogy elhozassa Pált.
"Nem szokásuk a rómaiaknak" - jelentette ki -, "hogy valamely
embert halálra adjanak, mielőtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival és
alkalmat nem nyer a vád felől való mentségére." (Apcs. 25, 16.) Mondotta,
hogy "ő maga csakhamar ki fog menni (Czézáreába). Akik azért köztetek,
úgymond, főemberek, velem alájövén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban,
emeljenek vádat ellene."
Ezt a zsidók természetesen nem óhajtották. Nem felejtették
még el a czézáreai vereségüket. Az apostol nyugodt viselkedésével és hatásos
érveivel szemben, gyűlölködő lelkületük és alaptalan vádjaik a legrosszabb
színben tűnhetnek fel. Ezért újból kérlelték, hogy Pált kihallgatás végett
hozzák fel Jeruzsálembe; Festus azonban megmaradt szándékánál, hogy Pál ügyét
Czézáreában alaposan kivizsgálja. Isten gondviselése irányította Festus
elhatározását, azért, hogy az apostol életét meghosszabbítsa.
Amikor a zsidó vezetők látták, hogy szándékuk meghiúsult,
azonnal előkészületeket tettek a Pál elleni tanúskodásra az új tiszttartó
ítélőszéke előtt. Amidőn Festus többnapi jeruzsálemi tartózkodása után
visszatért Czézáreába, másnap "ítélőszékibe üle, és Pált előhozatá".
Ekkor "körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálemből, sok és súlyos
vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani." Miután a
zsidók ez alkalommal nem vettek ügyvédet, maguk adták elő vádjaikat. A
kihallgatás folyamán a vádlott nyugalma és nyíltsága egész világosan
bizonyította a zsidók állításainak valótlanságát.
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 29
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dávid lehetetlen
helyzetbe hozta magát. Bárcsak ne futott volna biztonságért Saul elől a
filiszteusokhoz! Bár Júdában maradt volna az Úrra bízva magát, hogy újra Ő védje
meg! Ám így most nagyon nehéz kitalálni azt, hogyan húzhatja ki magát és
embereit, valamint azok családjait a bajból.
A filiszteusok mozgósítják haderejüket Izráel ellen, és Ákhis így szól Dávidhoz: „Tudd meg, hogy velem kell jönnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.” Dávid azt válaszolja, hogy „Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád” (28:1-2). De nem volt szándékában megtámadnia a saját embereit. Hogyan tudna kibújni Ákhis elvárásai alól?
Az Úr viszont egy nem
várt fordulattal megmenti Dávidot. Amikor ő és az emberei Ákhissal menetelnek a
filiszteus sereg végén, a vezérek megkérdezik, hogy „Mit akarnak ezek a
zsidók?”
Ákhis azt feleli: „Évek óta nálam van, és nem találtam benne
semmi rosszat” (3. vers).
Ám a parancsnokok ragaszkodtak
ahhoz, hogy Ákhis küldje vissza Dávidot. Ákhis tehát sűrű bocsánatkérések
közepette megkéri Dávidot, hogy térjen vissza Siklágba. Micsoda
megkönnyebbülést érezhetett Dávid, amikor másnap reggel távozhatott! Az Úr a
filiszteus vezéreket használta fel arra, hogy kimenekítse Dávidot a
harcvonalból.
Dávidnak is megvoltak a
hibái, akárcsak nekünk. Az Úrban bízva gyakran szerez győzelmet, máskor viszont
vereséget szenved, mert nem bízik az Úrban. Az Úr mindig irgalmas azokhoz, akik
átadják a szívüket Neki. Ő meg tudja menteni, és meg is menti azokat, akik –
akár saját hibájukból – bajba kerülnek.
Ralph Neall
204. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 39-40. fejezeteihez (június 30 – július 6.).
A zsidó vezetők
gyűlölete Pál iránt nem ismert határokat. Holtan akarták őt látni, azonban nem
érhettek el hozzá. Pál rab volt a római helytartó, Félix őrizete alatt. A
zsidók megérkeztek, hogy bevádolják Pált a helytartó előtt, Pál azonban
megvédhette magát.
Valami nagyon fontosat
tanulhatunk az apostol tapasztalatából. Nem engedte, hogy a pillanatnyi
igazságtalanság és gyűlölködés megmérgezze a szívét. Hanem úgy látta ezt, mint
egy újabb lehetőséget, hogy kinyúljon egy lélek felé, annak megmentése
érdekében Krisztus királysága számára. Pál, aki mindig készen állt az
evangélium szólására, és akinek a szívét Isten szeretete fűtötte, olyan
hatékonyan osztotta meg bizonyságtételét, hogy az Félix szívét is megragadta.
Mit tettél volna te?
Megengedted volna, hogy betöltse a szívedet a gyűlölet a zsidók irányába? Vagy
képes lettél volna a pillanatnyi helyzet fölé emelkedni és alkalmazni az
értelmed erejét, hogy olyan bizonyságot tegyen, amely egy újabb lélek
megnyerését célozza meg Krisztus számára?
„A nagy válságban,
melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a
keményszívűséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs
gyűlölettel találkoznak.” Készen állsz-e arra, hogy félretedd érzéseidet azért,
hogy megnyerhess még egy lelket Krisztus számára? Az Isten töltsön meg minket
akkora buzgalommal, mint Pálé volt, hogy lelkeket nyerjünk meg!
Armando Lopez
Biblia-oktató
Hartland Főiskola
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés