Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 41. fejezet 1457. nap
Majd így folytatta Pál: "Ezekért akartak engem megölni
a zsidók, megfogván a templomban. De Istentől segítséget vévén, mind e mai
napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem
mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be
fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak
feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak."
Elbűvölten hallgatta az egybegyűlt tömeg Pál elbeszélését
csodálatos élményeiről. Az apostol kedvenc témáját fejtegette. Akik hallották,
nem kételkedhettek őszinteségében. Szónoki ékesszólása magaslatán - Festus
hirtelen félbeszakította és így kiáltott rá: "Bolond vagy te, Pál! A sok
tudomány téged őrültségbe visz."
Az apostol nyugodtan válaszolta: "Nem vagyok bolond,
nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király,
kihez bátorságosan is szólok; mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte
bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez."
Agrippához fordulva kérdezte tőle: "hiszel-e Agrippa király, a
prófétáknak? Tudom, hogy hiszel."
Agrippa, mélyen megrendülve, pillanatokra megfeledkezett
környezetéről, valamint magas állásáról. Csak az elhangzott igazságra gondolt,
az egyszerű foglyot mint Isten küldöttét látta maga előtt, s önkénytelenül
válaszolta: "Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek."
Lelkes komolysággal felelte az apostol: "Kívánnám Istentől,
hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma
engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok" - hozzáfűzte
azonban, miközben megkötözött kezeit az ég felé emelte - "e bilincsektől
megválva."
Festus, Agrippa és Bernicé igazságos ítélet alapján
hordhatták volna azokat a bilincseket, amelyeket az apostolra vertek.
Valamennyien súlyos bűnöket követtek el. Ezek a törvénytiprók ezen a napon
hallottak Krisztus engesztelő áldozatáról, melyet Isten nekik is felkínált. Egyik
közülük majdnem hajlott arra, hogy elfogadja a felkínált kegyelmet és
bűnbocsánatot. Azonban Agrippa is elvetette a felajánlott irgalmat és
vonakodott a megfeszített Megváltó keresztjét elfogadni.
A király érdeklődése kielégült. Üléséről felemelkedett,
ezzel jelezte, hogy a tárgyalás véget ért. Mialatt a tömeg szétoszlott, egymás
között beszélgettek, mondván: "Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot
nem cselekszik ez az ember."
Noha Agrippa zsidó volt, nem osztotta a farizeusok
vakbuzgalmát és előítéletét. "Ezt az embert" - mondotta Festusnak, -
"szabadon lehetett volna
bocsátani, ha a császárra nem apellált volna." De
miután az ügyet magasabb törvényszék elé utalták, nem tartozott többé sem
Festus, sem Agrippa ítélkezése alá.
Mai Bibliai szakasz: 2
Sámuel 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Úr megáldotta Dávid házát
az ő gyengeségei és hiányosságai ellenére. Dávid követte a kor szokását, hogy
egy erős politikai szövetséget építsen ki, és hogy megerősítse a királyságát, a
többnejűséget (poligámiát) is, igénybe vette -- a többnejűségre vonatkozó világos
parancs ellenére (ld. 5Móz 17:17). Dávid követelésének, hogy Abner a vele
kötendő szövetség feltételeként hozza vissza neki Saul lányát, Mikált, és annak
a tervnek, hogy az egész Izraelt egyesítse, szintén jelentős politikai célzata
volt. Úgy tűnik, hogy Dávid minden erőfeszítését, emberi erejét és értelmét
latba vetette azért, hogy békét és egységet teremtsen. Ezekben az esetekben, Dávid a megbocsátás, az
elfogadás és az ország jóléte iránti törődés lelkületéről tett bizonyságot. Az
Úr ismerte szívének szándékát és hiányosságai ellenére megáldotta királyságát.
Az ambiciózus és nagyravágyó
Abner a fejezet központi alakja. Az ő rosszindulata Dávid ellen, és a hatalmi
vágya késztette arra, hogy Isbósetet tegye királlyá Izráel felett. Azonban
helytelen viselkedése Saul egyik ágyasával és dühös válasza Isbósetnek nyilvánvalóvá
teszi azt, hogy sem az Urat, sem a királyát nem tisztelte.
Mivel a Júda és Dávid elleni két éves háború
vesztésre állt, elégedetlen lett Isbósetnek, Izrael királyának gyenge
teljesítményével, Abner árulást követett el
Izráellel szemben és javaslatot tett Dávidnak, amit a király tisztelettel
fogadott, és ez pártatlan módon előkészítette az utat Dávidnak, hogy egész
Izráel királya legyen.
Jóáb, Dávid legfőbb
parancsnoka azonban, nem örült Abner tervének, mivel korábban megölte az ő
testvérét Asáelt, és fenyegetést is jelentett volna Jóáb vezetői karrierjére,
ha Abner sikeresen csatlakozik Dávidhoz. Miután Abner befejezte a tárgyalásokat
Dáviddal és elment, Jóáb követeket küldött, hogy vigyék Abnert Hebronba, aztán
becsapta őt, hogy jöjjön ki a menedék városból és megölte őt.
Dávid kijelentette, hogy
semmi köze sem volt Abner vérontásához és súlyos átkot mondott Jóábra és az ő
utódaira. Gyászolta Abnert és böjtölt a váratlan haláleset miatt. Dávid
önzetlen elismerésével, az iránt, aki az ő keserű ellensége volt, elnyerte
egész Izráel bizalmát és csodálatát. Dávid nem bánt el közvetlenül Joábbal, de
átadta az ügyet az Úrnak, és hitt abban, hogy Jóáb megkapja a gonoszságáért
járó büntetést a kellő időben. Dávid megértette, mit jelent megvárni azt, hogy
az Úr orvosolja a dolgokat. Tegyünk mi is ekképpen.
Samuel Wang
205. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 41-42. fejezeteihez (július 7-13.).
Ennél tragikusabb
szavak nem hangoztak még el, mint Agrippa király kijelentése: „Majdnem ráveszel
engem, hogy keresztyénné legyek.” Pál lelkiismeretesen bemutatta az
evangéliumot, és azzal zárta mondandóját, hogy megkérte a királyt: döntsön
Jézus mellett. Agrippa, Bereniké és
Fesztusz azonban a hatalmat és a tekintélyt választották a szelíd és alázatos
Megváltó helyett, aki mindent nekik adott, hogy megmentse őket, és ezzel
megpecsételték örök sorsukat.
Bár a Biblia nem beszél
erről, de én eltűnődtem, hogy vajon Pál szavai a palotában nem fognak-e
valamikor beérni és gyümölcsöt teremni. Talán voltak ott más hallgatói is Pál tiszta
és erőteljes elbeszélésének, amely a Krisztus földi életével kapcsolatos
legfontosabb eseményekről szólt. Bizonyságot tett arról, hogy a próféciák
Messiása már megjelent a Názáreti Jézus személyében. Bemutatta, hogy a
Szentírás leírásának megfelelően Jézus betöltött minden jellegzetességet,
amiket Mózes és a próféták adtak meg a Messiás azonosítására.
Sok-sok évvel később a
mi számunkra ugyanolyan bizonyos a Szentlélek felhívása, hogy teljes egészében
Krisztusnak éljünk, mint Pál felhívása volt Agrippának. Számtalan
prédikációban, tanulmányozás során és a Bibliánk lapjain találkoztunk mi is a
rendkívül értékes evangéliumi történetekkel. Az kívánom, hogy egyikünket se
csupán „majdnem rávegyen”, hanem szilárd döntést hozzunk mindannyian, hogy
Jézusért éljünk minden egyes nap, amíg csak el nem jön!
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés