Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 45. fejezet 1472. nap
A kolossébeliekhez intézett levél telve van kiválóan
értékes tanításokkal mindazok számára, akik Krisztus szolgálatában állnak;
tanokkal, melyek kidomborítják az állhatatos célratörést, magasztos célkitűzést
azok életében, akik helyesen képviselik az Üdvözítőt. Ha a hívő lemond
mindenről, ami akadályozhatná haladásában a keskeny úton, vagy visszatarthatna
másokat erről az útról, akkor mindennapi életében irgalmasság, alázat,
szelídség, türelem és Krisztus szeretete nyilvánul meg.
Legnagyobb szükségletünk: erő - a magasabb rendű, tisztább
és nemesebb életre. Túl sokat foglalkozunk e világgal és túl keveset Isten
országával. A kereszténynek semmitől sem szabad visszariadnia azon
igyekezetében, hogy elérje az Isten által előírt eszményt. Krisztus kegyelméből
és ereje által, erkölcsi és lelki tökéletesség ígérete szól mindenkinek. Jézus
az erő forrása; az élet kútfeje. Elvezet Igéjéhez; a bűntől beteg lélek
gyógyítására az Élet fájáról nyújt leveleket. Odavezet Isten trónjához és olyan
imát helyez ajkainkra, amely által szoros összeköttetésbe jutunk Vele. Érettünk
megmozgatja a menny minden hatalmát. Minden léptünkkel érintkezésbe jutunk
kiapadhatatlan erejével.
Isten nem korlátozza azok növekedését és fejlődését, akik
sóvárognak "akaratának ismeretére, minden lelki bölcsességben és
értelemben"... Megerősödnek ima, éberség, ismeret és értelemben való
növekedés által "dicsőséges hatalmának minden erejével". Így
készülnek fel, hogy másokért munkálkodjanak. Az Üdvözítő azt kívánja, hogy
megtisztult és megszentelt emberek legyenek segítőtársai. Ezért a magasztos
kiváltságért mondjunk köszönetet Neki, "aki alkalmassá tett bennünket a
világosságban élő szentek örökségére; aki megmentett bennünket a sötétség
fejedelemségétől és szeretett Fiának országába helyezett bennünket."
A kolossébeli hívőkhöz intézett leveléhez hasonlóan, Pál a
filippibeli gyülekezetnek is írt római fogságának ideje alatt. A filippii
gyülekezet adományokat küldött számára Epafroditus által. Őt Pál úgy mutatja be,
mint "az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig
követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat." Római
tartózkodása alatt Epafroditus "beteg volt, halálhoz közel" - írja
Pál -, "de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én
rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra." Amikor a filippii
hívők hallottak Epafroditus megbetegedéséről, annyira aggódtak érte, hogy
visszatérését határozta el. "Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után,
és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt... Annakokáért
hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek és nékem is kisebb
legyen a szomorúságom. Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az
ilyeneket megbecsüljétek. Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra,
kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett
szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen."
Epafroditussal Pál levelet küldött a filippii hívőknek,
amelyben megköszönte nekik adományaikat. Az összes gyülekezetek közül a
filippii közösség gondoskodott legbensőségesebben az apostol szükségleteiről.
"Tudjátok pedig ti is, filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének
kezdetén, mikor Maczedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a
kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül. Mert már Thessalonikában is,
egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem, mintha kívánnám az
ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra;
megkaptam pedig mindent és bővölködöm, beteltem, vévén Epafroditustól, amit
küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az
Istennek." (Fil. 4, 15-18.)
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól
és az Úr Jézus Krisztustól! Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való
emlékezésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettetek
az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; meg lévén győződve
arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak
napjáig. Aminthogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől,
azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban,
mind az evangéliumnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan
részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. Mert bizonyságom az Isten,
mely igen vágyakozom mindnyájatok után... És azért imádkozom, hogy a ti
szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben,
hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és
botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az igazságnak
gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és
magasztalására." (Fil. 1, 2-11.)
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Dáviddal lévő írnok
mindent nagyon hűségesen feljegyzett a Dávid életében történt eseményekről,
hogy illusztrálja a bűnös cselekedetek szomorú eredményét. Ez a fejezet Dávid
sírásával, keserű könnyeivel ér véget,. A bonyolult tényezők kombinációja
vezetett el ehhez a keserű érzelmi tapasztalathoz. Egy feljegyzés Joáb családfáját
is tartalmazza. Joáb testvérét, Abisait választotta ki Dávid, hogy hadvezére
legyen a katonák több mint egyharmadának és Joáb unokaöccse, Amasa lett a
hadvezér Absolon hadserege felett. Tehát ezekben a fejezetekben egy családi
harc zajlik.
Dávid embereivel együtt
szeretett volna harcba szállni Absolonnal és hadseregével, de Dávid emberei
ragaszkodtak hozzá, hogy maradjon a háttérben és stratégiailag segítse őket a
városból (3. vers). Így kiállt a kapuba és intett nekik, majd hangosan megparancsolta
Joábnak, Abisainak és Ittainak, hogy legyenek kíméletesek a fiával, Absolonnal.
Szájról szájra terjedve emberek ezrei hallották, hogy mit mondott Dávid. A
következő információ a katonai írnoktól érkezett, aki beszámolt a csatáról, és
arról, hogy Absolon legtöbb embere meghalt az erdőben (8. vers).
Absolon nagyon
meggondolatlan dolgot tett, egy szamáron belovagolt egy sűrű tölgyfaerdőbe. A
tölgyfák Palesztinában és máshol sem csak függőlegesen, hanem vízszintesen is nőnek,
és ahogy a szamarat vezette keresztül az erdőn, problémái akadtak. Absolont
fogva ejtették a kinyúló villás ágak. Amikor Joáb és a vele lévő tíz fiatal
férfi meglátták, hogy Absolon a hosszú hajánál fogva lóg a tölgyfán, nem voltak
hajlandók megölni őt, így Joáb tette meg. Aztán megfújta a trombitát és véget
vetett a harcnak.
Akhimás el akart futni
megmondani Dávidnak, de Joáb egy kusita embert küldött helyette. Az egyetlen
kusita nép a szemita világból ismert, a Nílus déli részéről vagy
Felső-Egyiptomból. Így lehetséges, hogy ez a kusita Etiópiából származott, ahol
az emberek nagyszerű maraton futók. Joáb elküldte a szokásos úton és mikor Akhimás
ragaszkodott hozzá, hogy ő is elszaladjon, Joáb megengedte neki. Ismert egy
rövidebb utat és ő érkezett elsőnek, hogy átadja Dávidnak a szomorú hírt a
fiáról. Dávid a két kapu közt ülve várta a híreket. Elképzelhető Dávid
optimizmusa, aki felismerve a futó embert, ezt mondta: „Ez egy jó ember és jó
hírekkel jön”. Mikor Dávid megkérdezte: „Mi hír a fiamról?”, Akhimás azt
vallotta, hogy nagy volt a káosz és nem sokat tud. Aztán futva megérkezett a
kusita és azt mondta, az a kívánsága, hogy úgy halljanak meg Dávid ellenségei,
mint az a fiatal férfi.
Ez a fejezet azzal ér
véget, hogy a gyászával küzdő Dávid a kapu feletti szobában zokog. Felkiált, hogy
ő hajlandó lenne meghalni a fia helyett. Ez emlékeztethet minket valakire, aki
ugyanezt mondta amikor Ádám vétkezett, és megígérte, hogy egy nap meg fog halni
helyettünk.
Drága Urunk!
Minket is utolérnek a családi problémák időnként és
elszakít szeretteinktől a bűn. Az érzelmi háborúk néha kifárasztanak és mindnyájunknak
kell a helyettes, aki meghal bűneinkért, megszabadít vétkeinktől és a
bűntudattól, megbékít minket magával, hogy képesek legyünk kibékülni egymással.
Jézus nevében, ámen.
Koot van Wyk
207. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 45-46. fejezeteihez (július 21-27.).
„… a keresztény a nyomorúság vesszője alatt néha
többet tehet Mesteréért, mint amikor tevékeny szolgálatban dolgozik.” Ez az
oximoront tartalmazó mondat kihívást jelent az önazonosságunk számára.
Gyakran úgy gondoljuk: a hasznosságunk határozza
meg, mennyire szilárd az önazonosságunk. Úgy hisszük, hogy az értékünk abból
származik, ha Isten királyságáért cselekszünk és mutatunk fel dolgokat. Isten
azonban mennyei szemüveget visel. Időnként megengedi, hogy az élet kegyetlen
ütéseket mérjen ránk, megfosztva minket az egészségünktől, önállóságunktól vagy
a karrierünktől. Mi pedig viharverten azt hisszük, vége a
hasznavehetőségünknek, és megkérdőjelezzük, hogy vajon Isten miért engedné meg,
hogy félreállítsanak a csapások.
Pál bizonyosan csodálkozott rajta, hogy miért
lett akadályoztatva abban, hogy végezze hittérítői munkáját Európa-szerte. A
börtönben írt levelei mégis mélységesen reményt keltőek. Több szívhez jutott el
a levelein keresztül, mint az utazásai során.
Isten munkája néha megköveteli, hogy egy lépést
visszalépjünk a tevékenységeinktől, hogy Isten nagyobb céljai elérhetővé
váljanak. Néha Isten bennünk akar elvégezni valamit, amihez mozdulatlanságra
van szükség.
Ideggyógyászati sérülésemnek köszönhetően az
elmúlt három és fél évet házhoz kötve éltem; veszteségek tömegét gyászolhatom
azóta: jövedelemkereső képességemet, azt, hogy autót vezethessek,
lehetőségeket, hogy tanácsot adjak, prédikáljak és tanítsak, a képességet, hogy
utazzak és felfedezzek helyeket. Mindattól, ami „Lorivá” tett, megfosztott a
fájdalom-sújtotta állapotom.
Isten azonban áldások csokrát és a kegyelem
kincsét juttatta nekem. A belső átalakulás megérte a külső pusztítás áldozatát.
A nyereség meghaladja a fájdalmat.
A cselekvőképtelenség Isten kegyelmének
legnagyobb eszköze lehet, nem az Ő legrosszabb átka. Hiszen amíg én képtelen
vagyok, ő képes!
Lori Engel
lelkész (jelenleg rokkantnyugdíjas)
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlésÁMEN.
VálaszTörlés