Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 750. nap
Egy alkalommal az Úr parancsára a próféta odaállt a város
egyik főkapujához, és hangoztatta a szombat megszentelésének fontosságát. Félő
volt, hogy Jeruzsálem lakói szem elől tévesztik a szombat szentségét. Jeremiás
komolyan intette őket, hogy ne folytassák hétköznapi tevékenységüket ezen a
napon. Isten áldást ígért és teljesíti is, ha engedelmeskednek. "De ha ti
figyelmesen hallgattok rám - így szól az Úr -, és nem visztek be terhet a város
kapuin szombaton, és úgy szentelitek meg a szombati napot, hogy semmiféle
munkát nem végeztek azon, akkor olyan királyok és vezérek fognak bejönni a
város kapuin, akik Dávid trónján ülnek, harci kocsin és lovon járnak mind
maguk, mind vezéreik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és örökké ebben a
városban fognak lakni" (Jer 17:24-25).
Ezzel az ígérettel együtt, amely szerint Isten az
engedelmességet jóléttel jutalmazza, Jeremiás megjövendölte, hogy rettenetes
büntetés sújtja a várost, ha lakói hűtlenek Istenhez és törvényéhez. Ha atyáik
Ura és Istene iránti engedelmességre és szombatja megszentelésére szólító
intéseket nem fogadják meg, tűz pusztítja el a várost és palotáit.
A próféta szilárdan képviselte az igaz élet elveit, amelyeket
a törvény könyve olyan világosan ismertetett. A Júda földjén uralkodó állapotok
miatt csak a legerélyesebb intézkedések hozhattak javulást. Ezért Jeremiás
nagyon buzgón fáradozott a megtérni nem akarókért. "Szántsatok fel új
szántóföldet - kérlelte őket -, ne vessetek a tövisek közé!"
"Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy
megszabadulhass!" (Jer 4:3, 14).
A nép nagy többsége azonban nem vette komolyan a bűnbánatra
és reformációra hívást. Jósiás, a kegyes király halála óta mindazok, akik a
nemzeten uralkodtak, hűtlenek voltak megbízatásukhoz, és sokakat tévútra
vittek. Joakház után, akit Egyiptom királya távolított el a trónról, Jósiás
idősebb fia, Joákim lett a király. Joákim uralkodása kezdetétől fogva
Jeremiásnak nem sok reménye volt arra, hogy megmentheti szeretett országát a
megsemmisüléstől, és a népet a fogságtól. Mégsem volt szabad hallgatnia,
mialatt pusztulás fenyegette az országot. Akik hűségesek maradtak Istenhez,
azokat bátorítania kellett a jó cselekvésére, a bűnösöket pedig serkentenie -
ha lehetséges - a gonoszságtól való elfordulásra.
A válság sokrétű közös erőfeszítést követelt. Az Úr
megparancsolta Jeremiásnak, hogy álljon a templom udvarába, és szóljon Júda
minden lakosához, azokhoz, akik ott ki- és bejárnak. A kapott üzenetekből egy
szót sem volt szabad elhallgatnia, hogy Sion bűnösei minden lehetőséget
megkapjanak azok megszívlelésére, és a gonoszságból való megtérésre.
A próféta engedelmeskedett. Odaállt az Úr házának kapujába
- intett és kérlelt. A Mindenható ezekre a szavakra ihlette: "Halljátok az
Úr igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az
Úr előtt! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és
tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! Ne bízzatok
ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!
Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan
ítéltek ember és embertársa között, ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem
nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más
isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen
tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva
mindörökké" (Jer 7:2-7).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Egyik reggel lassan
felébredtem és korábban kezdtem magamhoz térni, mint általában. Próbáltam
kitalálni, mennyi lehet az idő. A moszkvai lakásom hálószobájában még sötét
volt. Nem hallatszott madarak vagy a szomszédok hangja. Végül ránéztem a karórámra,
hajnali 4:10 volt. Sóhajtottam. Miért ébredek fel ennyire korán – és érzem
magam ennyire kipihentnek – amikor még két órát alhattam volna? Aztán arra
gondoltam, talán Isten adott nekem esélyt, hogy egy kis plusz időt töltsek
Vele.
Az egyik kedvenc
igeversem Ézs 50:4, ezt mondja: „fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy
hallgassak, miként a tanítványok.”
Tetszik az elgondolás, hogy Isten finoman felébreszt, hogy időt töltsek Vele,
és tanítson.
De mi
van, ha mi nem figyelünk? Isten megdorgálta az izraelitákat, amiért
elutasították a Vele töltött időt. Azt mondja a 13. versben: „szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de
nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek”. Mivel az
izraeliták kitartottak bűnös cselekedeteikben, Isten azt mondta, elveti őket a
színe elől (15. vers).
Összefüggés
van az Istennel töltött idő és a gonosz elkerülése között. Több idő Istennel,
és kevesebb jut a bűn fontolgatására és az „ellenséggel” való kapcsolatra.
Megvannak az alvás előnyei, de az alvás semmi, összehasonlítva a Teremtővel,
Mennyei Atyánkkal töltött minőségi idővel.
Imádságom:
„Drága Istenem, ébressz fel minden
reggel, hogy plusz időt töltsek Veled. Talán időnként álmos vagy nyűgös leszek,
de tudom, hogy néhány ráadás perc Veled megváltoztatja ezt. Ámen.”
Andrew McChesney
105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus
5.).
A nagybátyámnak volt
egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy
mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket.
Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb
generációt emlékezteti a fiatalságára.
A sok autó mind roncs
maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben
álmodozott és tervezett!
Miközben Jeremiás, a
félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten
üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás
szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete
során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn
végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt
adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami,
amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító
hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő
alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.
Meglehetősen gyakran
tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit
maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten
jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet
készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése