Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezet 766. nap
A hamis próféta állítása következtében támadt nyugtalanság
Sedékiást az árulás gyanújába keverte, és csak gyors, határozott intézkedése
nyomán uralkodhatott tovább hűbéresként. Az alkalom, amelyet erre a lépésre
megragadott, nem sokkal az után kínálkozott, hogy a követek Jeruzsálemből
visszatértek a környező népekhez. Júda királya elkísérte Seráját, "a
szállásmester"-t (Jer 51:59), aki fontos megbízatással ment Babilonba. A
káldeai udvarban tett látogatásakor Sedékiás megújította Nabukodonozornak tett
hűségfogadalmát.
Dániel és a többi héber fogoly által a babiloni király megismerte
az igaz Isten hatalmát, és mindenek fölötti uralmát. Amikor Sedékiás újra
ünnepélyesen hűséget fogadott, Nabukodonozor azt kívánta tőle, hogy az Úrnak,
Izráel Istenének nevében esküvel tanúsítsa ígéretét. Ha Sedékiás tiszteletben
tartotta volna szövetségi esküjét, hűségével nagy befolyást gyakorolt volna
sokak értelmére, akik figyelték azok magatartását, akik vallották, hogy
tisztelik és becsben tartják a héberek Istenének nevét.
Júda királya azonban szem elől tévesztette azt a nagy
kiváltságot, hogy dicsőséget hozhat az élő Isten nevére. Ezt olvassuk
Sedékiásról: "Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr, és nem alázta
meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr parancsát hirdette. Sőt még
Nabukodonozor király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre. Kemény
nyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az Úrhoz"
(2Krón 36:12-13).
Miközben Jeremiás tovább tett bizonyságot Júda országában,
az Úr kiválasztotta Ezékiel prófétát a babiloni foglyok közül, hogy intse és
vigasztalja a száműzötteket, továbbá erősítse meg az Úrnak Jeremiás által
mondott beszédét.
Sedékiás uralkodásának hátralevő éveiben Ezékiel világosan
feltárta, hogy oktalan dolog azoknak a hamis jövendöléseiben bízni, akik a
közeli visszatérés reményét keltik a foglyokban. Azt az utasítást is kapta,
hogy különböző szimbólumokkal és ünnepélyes kinyilatkoztatásokkal jövendölje
meg Jeruzsálem ostromát és pusztulását.
Sedékiás uralkodásának hatodik évében az Úr megmutatott
Ezékielnek látomásban néhányat azokból az utálatosságokból, amelyeket
Jeruzsálemben, az Úr házának kapuin belül, sőt még a belső udvarban is
cselekedtek. A bálványcsarnokok és a bálványképek, "...mindenféle csúszómászónak
és förtelmes állatnak a képe, és Izráel házának valamennyi bálványa..."
(Ez 8:10) gyors egymásutánban vonultak el a megdöbbent próféta tekintete előtt..
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nagy felelősséggel jár,
ha lelki vezetők, különösen, ha lelkészek vagyunk. Az édesapám nyugalmazott
pásztor, és további öt nagybátyám, akik szintén nyugalmazott lelkészek, kivéve
egyet. Ehhez a listához adjuk még hozzá a testvéreimet, a sógoraimat, és egy
fiamat, akik szintén lelkészek. Továbbá vannak még további lelkészek, akiket a
közeli barátaimnak nevezhetek, különösen a jelenlegi lelkészem. Szóval meg
tudom érteni azt a hajtóerőt, ami ezeket az embereket motiválja, hogy Isten
szolgálatába álljanak.
Jeremiás könyvének ez a
fejezete a lelki vezetőkhöz szól. Az előző néhány fejezet a nemzet politikai
vezetőihez szólt. Most Isten a pásztorokról és a nyájról beszél. Milyen az, amikor
egy személy kiáll Istenért az emberek előtt? Mit jelent az, mikor Isten nevében
beszél? Lehetséges félremagyarázni Isten szavait, lehetséges helytelenül
bemutatni Őt, és hamisan prófétálni a nevében? Lehetséges kicsinyes szándékkal,
hanyagul használni Isten nevét, hogy hitelessé tegyük a céljainkat? Isten
problémákat helyez kilátásba azon lelkészek számára, akik félrevezetik a népét.
A lelki vezetés
kudarcai közepette a Szentlélek Jeremiáson keresztül egy fénysugarat vitt a
sötétedő világba. Ahogy megjövendöli, hogy Isten saját maga fog új pásztorokat
állítani a népe élére, akik vigyázni fognak rájuk, egy gyönyörű messiási
próféciát vetít előre.
„Ímé, eljőnek a
napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint
király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e
földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez
lesz az ő neve, amelllyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” Határozottan szükségük
volt az igazságra, ahogyan nekünk is szükségünk van.
Az erkölcstelenség
különösen hatékonynak bizonyul Isten szavának semlegesítésében. Bár
elkötelezettek vagyunk Isten iránt, mégis fogékonyak vagyunk az ilyen
kísértésekre. Jeremiás idejében a hamis próféták és papok vitték az embereket
lefelé a lejtőn, amit „szörnyű dolognak” hívtak és ahol ezt a helyzetet
Sodomához és Gomorához hasonlították. Ezek a dolgok a mai időkre is ugyanúgy
érvényesek.
Ez a fejezet
ténylegesen Isten szavának igazságáról szól a hamis beszédekkel szemben,
melyeket szintén Istennek tulajdonítottak. Azt mondani, hogy Isten szomorú
emiatt a helyzet miatt, ez csak a tények enyhítése lenne. Remegve olvastam,
hogy „Ezért íme, én elfeledlek titeket,
és kigyomlállak titeket, és a várost,
amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől.”
Jeremiás mély fájdalmat
érez a helyzet miatt. „Megkeseredett az én szívem én bennem, az Úrért és az ő
szent igéjéért.” Ő átlátja a következményeket. Csapásként sújtott rám ez a
szövegrész, hogy „ellopják a szavaim”
és többféleképpen is megtehető ez, de egy ezek közül kiemelkedik, ez pedig az
álszenteskedés. Egy dolgot mondanak, de egy másikat csinálnak. (Bort isznak és
vizet prédikálnak.) Jézus figyelmeztette a tanítványait erre, mert az írnokok
és a farizeusok tettei nem voltak összhangban azzal, amit mondtak. (Lásd Máté
23:2-3.)
Más képet mutatunk a
gyülekezetben és megint mást a mindennapi életben? Gondolataink összhangban
vannak Isten szent szavával? Isten vágya az, hogy megszabadítsa népét a
laodíceai állapotból, ahol fél lábbal az egyházban, fél lábbal pedig a világban
vagyunk.
Az én imádságom érted
és értem ma az, hogy mint lelki vezetők és hittestvérek hűen kezeljük Isten
szavát, és ültessük át a mindennapi gyakorlatunkba, tetteinkbe. Ezek azok a
szavak, melyek a Mindenható igaz fiaivá és lányaivá fognak bennünket formálni!
Dan Houghton
107. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezetéhez (augusztus
13-19.).
Ebben a fejezetben egy
nagyon sajnálatos történet bontakozik ki, jelentős leckékkel. Júda majdnem a
történelme végét járja, hiszen nem követte lelkiismeretesen Istent. A
babiloniak már megérkeztek, és sok foglyot ejtettek. De meghagyták a királyt a
trónon – ő volt Sedékiás. Kezdetben Sedékiás úgy dönt, hogy eleget tesz a
babiloni parancsoknak, így kímélve meg magát és népét a durvább büntetéstől. Ez
az első lecke; hogy a kemény büntetést néha meg lehet előzni, ha
együttműködünk, még ha ez az együttműködés nem is a legjobb választás. Itt az
együttműködés gondolata nem jelent erkölcsi megalkuvást, csak helyzeti
megalkuvást. Mivel korábban a rosszat cselekedték, Júda most már a babiloniak
irányítása alá tartozott. Ha most már együttműködésre készek, a dolgok jobbra
fordulnak számukra.
Ez a mi esetünkben is
sokszor igaznak bizonyul. Az együttműködéssel helyreáll a bizalom, és több
mozgásteret kapunk a választásainkhoz az életben, és mindez azzal a reménnyel
jár, hogy a saját önkormányzatiságunk is helyre fog állni. Sedékiás azonban
hamis próféták befolyása alá került, akik azokat a dolgokat állították, amiket
mindenki hallani akart. És bár Jeremiás és később Ezékiel figyelmeztetett a
hamis üzenetekre, egy lázadó mozgalom indult el a babiloniak elleni felkelésre.
Itt az újabb tanulság, hogy néha nehéz megkülönböztetni az igaz üzenetet a
hamistól. Ebben az esetben a hamis üzenet kifejezetten vonzó volt, de egyúttal
halálos is. Azoknak, akik hisznek Istenben és követni akarják őt, összhangba
kell hozniuk a hallásukat és értelmüket a Szentírással és a Szentlélekkel.
Dave Thomas
dékán, Teológiai Kar
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése