Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 759. nap
A próféta szavai ahelyett, hogy bűnvallomásra és megtérésre
késztették volna a népet, haragra gerjesztették a hatalmon levőket. Ennek
következményeként Jeremiást megfosztották szabadságától. A bebörtönzött,
kalodába zárt próféta továbbra is hirdette a menny üzenetét az ott állóknak. Az
üldözéssel nem lehetett elhallgattatni. Az igazság igéje - mondta - "...
perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy
magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam" (Jer 20:9).
Ebben az időben parancsolta meg az Úr Jeremiásnak, hogy
foglalja írásba az üzeneteket, amelyeket szeretne tolmácsolni azoknak, akiknek
megváltására szánakozó szíve szünet nélkül vágyott. "Végy elő egy
irattekercset - parancsolta szolgájának az Úr -, és írd rá mindazokat az
igéket, amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről,
attól fogva, hogy beszélni kezdtem hozzád: Jósiás idejétől egészen a mai napig.
Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és
ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket" (Jer
36:2-3).
E parancsnak engedelmeskedve, Jeremiás segítségül hívta
megbízható barátját, Bárúkot, az íródeákot, és lediktálta "...az Úrnak
minden igéjét, amit kijelentett neki" (Jer 36:4). Bárúk ezeket gondosan a
pergamentekercsre írta. Komoly feddést tartalmazott a bűn ellen,
figyelmeztetést a megrögzött hitehagyás következményeire, és nyomatékos kérést
a bűn elhagyására.
Amikor az írás elkészült, Jeremiás - aki még mindig rab
volt - elküldte Bárúkot, hogy olvassa fel a tekercset a sokaságnak, amely a
nemzeti böjtnap alkalmából "Jójákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának
ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban", a templomba gyűlt.
"Talán az Úr elé száll könyörgésük - mondta a próféta - és megtérnek a
rossz útról. Mert nagy és lángoló haraggal beszélt az Úr ez ellen a nép
ellen" (Jer 36:9, 7).
Bárúk engedelmeskedett. A tekercset felolvasta Júda egész
népe előtt. Ezután az íródeákot a fejedelmek elé hívták, hogy olvassa fel nekik
is a beszédet. Nagy érdeklődéssel hallgatták, és megígérték, hogy mindazt, amit
hallottak, tudtul adják a királynak. De azt tanácsolták az íródeáknak, hogy
rejtőzzék el, mert attól féltek, hogy a király elveti a bizonyságtételt, és
azok életére tör, akik az üzenetet tolmácsolták és átadták.
Amikor a fejedelmek elmondták Jojákim királynak, amit Bárúk
olvasott, megparancsolta, hogy hozzák el néki a tekercset és olvassák el az ő
hallatára is. A király kíséretének egyik tagja, név szerint Jehudi, elhozta a
tekercset, és olvasni kezdte a feddés és intés igéit. Tél volt. A király és
vezető emberei, Júda fejedelmei a nyitott tűz köré gyűltek. Jehudi még csak egy
kis részt olvasott, amikor a király cseppet sem félve az őt és népét fenyegető
veszélytől, megragadta a tekercset, és tomboló dühhel "levágta azt a
kancellár késével, és a kályha tüzébe dobta, míg csak az egész tekercs a kályha
tüzébe nem került" (Jer 36:23).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
16
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor elkezdtem
keresni Isten akaratát az életemben, az első néhány hétben kíváncsian üdvözöltek
az emberek a gyülekezetben.
„Hogy hívnak?” „Honnan
jöttél?” „Mennyi idős vagy?” „Nős vagy?”
Amikor megállapították,
hogy 33 éves vagyok, és egyedülálló, a kérdés még határozottabb lett. „Hogy
lehet, hogy 33 évesen még nem vagy nős?”
Elmagyaráztam nekik, jó
hogy egyedülálló vagyok, hiszen még csak most kezdtem Istent igazán keresni és
valószínűleg nagy gondokkal szembesülnék, ha házasságban élőként kezdeném ezt a
kalandot, nagy valószínűséggel egy nem keresztény feleséggel oldalamon.
Ez a válasz
megnyugtatta barátaimat. Mintegy 6 hónapra. Akkor így szóltak: „Hiszen már hat
hónapja jársz a gyülekezetbe. Ennyi idő bőven elég egy jó, keresztény feleséget
találni!” Azóta majdnem egy évtized telt el, és én még mindig egyedülálló
vagyok. Úgy hiszem Isten akarata életemben ugyanolyan világos, mint
Jeremiáséban volt.
„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Ne végy magadnak
feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen” (Jer 16:1-2). Isten bővebben is elmagyarázta
Jeremiásnak, hogy miért ne házasodjon meg. Mert szörnyű vég vár minden szülőre
és minden gyermekre azon a földön. „Halálos
betegségben halnak meg, nem gyászolják meg, és nem temetik el őket, trágyává
lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az
ég madarainak és a föld vadállatainak lesz az eledele” (4. vers – új prot.
ford.).
Nos, nem tudom, meddig
akarja Isten, hogy egyedülálló maradjak. Azt sem tudom, hogy nőtlenségem valami
szörnyűségtől óvja-e meg lehetséges családomat. Azt azonban tudom, annak
ellenére, hogy Isten nem tárta fel gondolatait előttem, terve van velem, ahogy
Jeremiással is volt.
Emlékszel, mit
olvastunk Jeremiás könyvének első fejezetében? „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielőtt az
anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jer
1:5). Isten már ismert bennünket,
mielőtt magzattá fejlődtünk volna édesanyánk méhében. Isten már születésünk
előtt megáldott bennünket és elhívott, hogy a bűnbánatról és az Ő eljövetelének
reményéről szóló üzenetet másokkal is megosszuk.
Imádságom: Drága Istenem! Lehet, hogy nem mindig
ismerem tervedet, de tudom, hogy van terved velem. Tarts meg engem a Te
akaratodban akár egyedülálló vagyok, akár házas, elvált, vagy özvegy. Arra
vágyom, hogy megtaláljam és a Te dicsőségedre végrehajtsam a számomra készített
tervedet. Ámen.
Andrew
McChesney
106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus
6-12.).
Leültem vele, és meghallgattam
a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A professzorok és
barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett mondania egy értékes
helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében ült le, a fejét
lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak: „Túl késő most már.
Bárcsak hallgattam volna másokra!”
A meghallgatott
figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor
Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van
növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda
figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a
nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni,
miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését
Jójákimmal, és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat!
A mennyei figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a
szívében hordta és elismételte azokat.
Isten figyelmeztetései,
csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza
hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít.
Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése