Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 754. nap
A vének is közösen tiltakoztak az ellen, amit a papok
döntöttek Jeremiás sorsáról. Mikeás esetére hivatkoztak, aki így jövendölt
Jeruzsálem megbüntetéséről: "A Siont fölszántják, mint a mezőt, Jeruzsálem
romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős." Aztán azt mondták:
"Mégsem ölte meg Ezékiás, Júda királya, és az egész Júda, mert félték az
Urat, és mert esedeztek az Úrhoz. Az Úr pedig megbánta, hogy veszedelemmel
fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk magunkra?" (Jer
26:18-19).
E befolyásos emberek közbenjárására Jeremiás megmenekült a
haláltól, jóllehet a papok és hamis próféták közül sokan - akik nem tudták
elviselni az általa kimondott elmarasztaló igazságokat - örültek volna, ha
lázadás ürügyén megölik.
Elhívása napjától kezdve szolgálata végéig
"megvizsgáló"-ként és "kutató"-ként állt Júda előtt. Ember
haragja nem diadalmaskodhatott rajta. "Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel
a néppel szemben - figyelmeztette előre az Úr -, de nem bírnak veled, mert én
veled leszek, megsegítlek és megmentelek..." (Jer 6:27; 15:20).
Jeremiás félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott
a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem tapasztalja szeretett népe
megátalkodottságát. Összeszorult szívvel gyötrődött a bűnokozta rontás miatt.
"Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! -
kesergett. Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit. Bárcsak lenne a pusztában
egy kunyhóm az út mentén! Elhagynám népemet, elmennék tőle..." (Jer 8:23;
9:1).
Kegyetlen csúfolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny
lelkét át- meg átjárták a gúny nyilai. Azok szórták rá, akik semmibe vették
tanításait és azt, hogy felelősséget érez megtérésükért. "Nevetséges
lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap."
"...Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki." "...Akik
jóakaróim voltak, mind a bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba
ejtjük, és bosszút állunk rajta!" (JSir 3:14; Jer 20:7, 10).
A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott
mindezek elviselésére. "De az Úr velem van, mint erős vitéz - jelentette
ki hittel. Ezért elbuknak üldözőim, nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek,
kudarcot vallanak, gyalázatuk soha nem megy feledésbe!" "Énekeljetek
az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok
hatalmából!" (Jer 20:11, 13)
Jeremiás ifjúkori és későbbi szolgálatának tapasztalataiból
azt a tanulságot vonta le: "az ember nem ura élete útjának, és a rajta
járó nem maga irányítja lépteit!" Megtanult így imádkozni: "Fenyíts
minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!" (Jer
10:23-24)
Amikor ki kellett innia a szenvedés, a fájdalom poharát,
amikor gyötrelme ezeket a szavakat adta ajkára: "Nem lehet reménykednem és
bizakodnom az Úrban", emlékezetébe idézte mindazt, amit Isten érte tett,
és ujjongva kiáltotta: "Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem
fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem
- mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a
hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására" (JSir 3:18,
22-26)..
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mindnyájunknak vannak
szerettei, akikért rendszeresen imádkozunk. Én magam is évek hosszú során át
könyörögtem legközelebbi családtagjaim és barátaim üdvösségéért. Mindennél
jobban vágytam arra, hogy elfogadják Jézust, és ott lehessenek velem együtt az
új Földön. Egyesek közülük átadták életüket Jézusnak és fejlődő kapcsolatot
tartanak fenn Vele, a többiek viszont továbbra is ragaszkodnak világi útjukhoz.
Egy idő után kételyek
merültek fel bennem, vajon érdemes-e továbbra is imádkozni értük. Feltettem magamnak
a kérdést, amiről talán már te is gondolkodtál: Lehetséges-e, hogy vannak imák,
amikre Isten nem képes válaszolni?
Érdekes megfigyelni,
hogy Isten világosan megmondta Jeremiásnak, hogy ne töltse többé az idejét az
izraelitákért való imával. Így szólt hozzá: „Te
pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Nem
hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt!”
(14. vers – új prot. ford.)
Miért mondana ilyet
Isten? Néhány igeverssel korábban megtaláljuk a választ: „De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga
megátalkodott gonosz szíve szerint élt.” „Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók
hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda
háza megszegte a szövetséget, melyet őseikkel kötöttem” (8, 10. vers).
Isten választott népe –
bár a törvény, és Ura akaratának teljes birtokában volt – kitartóan haladt az
engedetlenség ösvényén, és saját vágyait követte. Isten nem tudta rávenni őket,
hogy Őt kövessék, következésképpen nem tudott tovább együtt dolgozni velük.
Ezért mondta Jeremiásnak, hogy ne imádkozzon értük.
Ám ettől függetlenül
nem vetette el őket, és a mi szeretteinket sem veti el. Isten ezt üzente
Jeremiáson keresztül az izraelitáknak: „Hallgassatok
szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor népem
lesztek, én pedig Istenetek leszek” (4. vers – új prot. ford.).
Ima: „Drága Istenem! Felemelem most Hozzád imában
legközelebbi családtagjaimat és barátaimat! Egyesek közülük tudni sem akarnak
Rólad, míg mások úgy gondolják, hogy megmentő kapcsolatban vannak Veled, pedig
nem így van. Kérlek, hallgasd meg imámat, és mentsd meg őket! Mutasd meg nekem,
ahogy Jeremiásnak is megmutattad, miként segíthetek nekik abban, hogy
üdvösséget nyerhessenek! Ámen.”
Andrew McChesney
105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus
5.).
A nagybátyámnak volt
egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy
mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket.
Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb
generációt emlékezteti a fiatalságára.
A sok autó mind roncs
maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben
álmodozott és tervezett!
Miközben Jeremiás, a
félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten
üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás
szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete
során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn
végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt
adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami,
amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító
hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő
alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.
Meglehetősen gyakran
tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit
maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten
jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet
készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése