Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 778. nap
Emberi szemszögből nézve ennek a mezőnek megvásárlása,
amely már babiloni fennhatóság alatt levő terület volt, ostobaságnak tűnt. Maga
a próféta jövendölte meg Jeruzsálem lerombolását, Júda elpusztítását és a
birodalom teljes összeomlását. A távoli Babilonban hosszú ideig tartó fogságot
jövendölt. A már idős próféta nem remélhette, hogy valamikor is személyesen
hasznot húzhat abból, amit vásárolt. A szent iratokba foglalt próféciák
tanulmányozása nyomán szilárdan meggyőződött arról, hogy Isten a fogság fiainak
vissza akarja adni az ígéret földjének ősi tulajdonjogát. Jeremiás a hit
szemével látta, hogy a száműzöttek visszatérnek megpróbáltatásuk éveinek végén,
és újra elfoglalják atyáik földjét. Az anatóti birtok megvásárlásával Jeremiás
megtette a tőle telhetőt annak érdekében, hogy másokban is felkeltse a maga
számára vigaszt jelentő reményt.
Miután Jeremiás aláírta és a tanúkkal is aláíratta az
adásvételi okiratot, ezt a megbízatást adta titkárának, Bárúknak: "Fogd
ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a
le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig
megmaradjanak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat,
szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban" (Jer 32:14-15).
E szokatlan üzlet megkötésekor oly kilátástalan volt Júda
helyzete, hogy a vétel részletkérdéseinek megoldását és az okmány megőrzésének
elrendezését követően Jeremiás - jóllehet eddig töretlenül hitt - súlyos
próbába került. Nem volt-e vakmerő cselekedet az, amivel Júdát bátorítani
akarta? Miközben bizalmat akart bennük kelteni az Isten beszédében rejlő
ígéretek iránt, nem adott-e alapot hamis reménységre? Azok, akik szövetséget
kötöttek Istennel, már jó ideje gúnyolódnak az érdekükben tett intézkedéseken.
Valóra válhatnak-e valaha a választott népnek adott ígéretek?
Lelkében kétségek közt a próféta Istenhez fordult, porig
sújtva azok szenvedése miatti fájdalmában, akik nem voltak hajlandók bűnbánatot
tartani, és további felvilágosítást kért Istennek az emberiség iránti
szándékáról.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
35
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Úr elismerően szólt
a rékábitákról, mert megtartották ősiknek tett ígéreteiket. Az ígéretek ezen
megtartói egy másik bibliai szereplőre emlékeztetnek, akinek tisztességes élete
mindig is lelkesített engem.
József megígérte, hogy
szolgálja Potifárt, de ami még fontosabb, Istennek fogadott hűséget. Amikor Józsefet ígérete megszegésére
kísértették, így felelt: „hogy
követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném Isten ellen!” (1Móz
39:8). Az Úr helyeselte József hűséges magatartását. József történetének alapos
tanulmányozásából kiderül, hogy Potifár is megbecsülte Józsefet neki tett
fogadalma megtartásáért. Ha Potifár
valóban hitt volna felesége rosszindulatú vádaskodásának, még aznap kivégeztette
volna Józsefet.
Arra hívlak ma
benneteket, hogy legyetek szavatartók! Ne tegyetek meggondolatlan fogadalmakat,
kizárólag megfontoltan, imádságos lélekkel ígérjetek! És ha ígéretet tesztek, különösen, ha
Istennek, azt tartsátok is meg! Legyen életetek tanúbizonyság a szószegők
világában! Legyetek ígéreteitek hűséges megtartói és maradjatok mindig azok!
„Drága Uram, köszönöm, hogy Te minden ígéretedet hűségesen
megtartod. Kérlek, segíts nekem ma Szentlelked állandó, segítő jelenlétével,
hogy én is mindig szavatartó legyek. Ámen”
Derek J.
Morris
109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27-
szeptember 2.).
Jeremiás könyvében a
remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése
(Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak
kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy
vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta
és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy
olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan
elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely
bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa
nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében.
Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont.
Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben
történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).
Ezt a történetet
olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most,
hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a
történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem:
„Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”
Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése