Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 761. nap
Ma is létezik a feddés ellen tiltakozó lelkület, amely
Jeremiást üldözte és bebörtönözte. Sokan semmibe veszik az intéseket. Inkább
hallgatják a hamis tanítókat, akik hízelegnek hiúságuknak és szemet hunynak
gonoszságuk fölött. Ezeknek az embereknek nem ad menedéket, és nem nyújt
segítséget a nyomorúság idején a menny. Isten kiválasztott szolgái viseljék
hősiesen és türelemmel a próbákat és szenvedéseket, amikor becsmérlik, mellőzik
és hamis színben tüntetik fel őket. Végezzék tovább is hűségesen Istentől kapott
feladatukat. Sose felejtsék el, hogy a próféták, az emberiség Megváltója és az
apostolok is megadással viselték el a gyalázást, az üldözést a világ javára.
Isten azt akarta, hogy Jojákim fogadja meg Jeremiás
tanácsát, szerezze meg Nabukodonozor jóindulatát, és így sok fájdalomtól
megmenekül. Az ifjú király hűséget fogadott Babilon uralkodójának, s ha ezt
betartja, kivívja a pogányok tiszteletét, és ez lelkek megtérésének értékes
alkalmaihoz vezethette volna.
Júda királya a néki adott különleges előjogok
semmibevevésével makacsul a maga választotta úton járt. Megszegte Babilon
uralkodójának adott szavát, és fellázadt. Ezzel önmagát és birodalmát nagyon
súlyos helyzetbe sodorta.
Az Úr "káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi
és ammóni rablócsapatokat küldött ellene" (2Kir 24:2), és nem tudta
megmenteni az országot a fosztogatók rohamától. Néhány éven belül csúfosan
lezárult tragikus uralma. A menny elvetette, népe nem szerette; Babilon
uralkodója pedig, akinek a bizalmával visszaélt, megvetette. Mindez annak a
végzetes hibának volt a következménye, hogy eltért Isten szándékától, amelyet
szolgája által kinyilatkoztatott.
Jojákin, Joákim fia, csak három hónapig és tíz napig ült a
trónon, amikor megadta magát a káldeusok serege előtt, amely Júda uralkodójának
lázadása miatt újra ostrom alá vette a pusztulásra ítélt várost. Ekkor
Nabukodonozor "fogságba vitte Jójákint Babilóniába. A király anyját meg a
király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte
Jeruzsálemből Babilóniába", több ezret, valamint "mesterembert és
várépítőt". Ezekkel együtt Babilon királya elvitte "az Úr házának
minden kincsét, meg a királyi palota kincseit" (2Kir 24:15-16, 13).
A hatalmában megtört, lakosoktól és kincsektől megfosztott
Júda még mindig fennmaradhatott önálló kormányzatként. Nabukodonozor Mattaniát,
Jósiás ifjabb fiát helyezte az ország élére, és nevét Sedékiásra változtatta.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor beléptem az
Andrews Egyetem Művészeti karán egy műterembe, barátomat, Jim Twedellt láttam,
amint a fazekaskorongnál ült. A korong forgott, és Jim tehetséges kezei épp egy
tálat formáztak. Pontosan a megfelelő mennyiségű vizet adta hozzá az agyaghoz,
és felejthetetlen látványt nyújtott, ahogy vízcseppek és agyagdarabok potyogtak
le, miközben a tál alakot öltött. Később láttam a kész művet is, gyönyörű volt.
Sosem fogom elfelejteni az abban rejlő kreativitást, amikor egy darab agyag egy
gyönyörű tállá alakul át. Viszont láttam őt olyan agyagon is dolgozni, ami
elsőre nem reagált ennyire jól. Ekkor megállította korongot, fogta a félig
megformált agyagdarabot, újra egy tömbbé gyúrta, majd visszahelyezte a
korongra, és kezdte elölről.
Isten különleges népe
Jeremiás idejében azonban valahogy mégis megfordította a dolgokat. Bár a
Fazekasmester alkotásai voltak, ők akarták megmondani Neki, hogy működnek a
dolgok, és nem akartak olyanná alakulni, amilyenné a Mester szerette volna
formálni őket. Ők akarták a fazekas dolgát végezni ahelyett, hogy az edény
lettek volna, amit a fazekas eredetileg készített.
Isten egy erőteljes
üzenetet küldött népének Jeremiáson keresztül. Emlékezteti őket, hogy Ő a
fazekas, megvan a joga és lehetősége arra, hogy elvesse az agyagot, vagy valami
a mostanitól eltérőt formáljon belőle.
Az üzenet a következő:
Ha elfordultok a gonosz utatokról, megmenekültök. Ha azonban a jelenlegi úton
mentek tovább, annak szörnyű eredménye lesz. Isten könyörög népéhez. Ők
elutasítják kérését. Aztán jön a kérdés: „El tudod hinni, mit tesz a népem?
Elfelejtették Teremtőjüket, és hitvány bálványokat imádnak. Saját maguk a
botlásuk okozói. Nem hagynak nekem más megoldást, el kell fordulnom tőlük.”
Ha neked kellene ilyen
nyílt, Istentől kapott üzeneteket egy lázadó népnek közvetítened, biztonságban
éreznéd magad? Az embereknek elegük volt Jeremiás próféciáiból, amikkel őket és
az életstílusukat kritizálta. Először is arra szőttek tervet, hogy szóban
támadjanak rá és hatástalanná tegyék Isten általa közvetített üzenetét. Majd
arra esküdtek össze, hogy elvegyék az életét is.
Jeremiás üzenetének
volt egy tisztán hallható, prófétikus csengése, nem volt kétség afelől, hogy
Istentől származott. Viszont a gonosznak mindig is az volt a terve, hogy
aláássa és hatásától megfossza Isten Igéjét. És mikor a szív szándéka gonosz,
nagyon nehezen vesszük, ha rámutatnak, hogy helytelenül cselekszünk. Még a
hírnököt és megpróbáljuk megölni, csak hogy az üzenettől megszabaduljunk.
Milyen szörnyű dolog ez!
Neked és nekem fel kell
ébrednünk és Isten üzenetét szívünkre kell vennünk!
„Drága Atyám!
Formálj meg, és készíts
belőlem olyan edényt, aki megbecsülést szerez Neked, a Fazekasmesternek! Átadom
magam, hogy a Te kezeid újraformálhassanak! Ámen.”
Dan Houghton
106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus
6-12.).
Leültem vele, és
meghallgattam a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A
professzorok és barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett
mondania egy értékes helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében
ült le, a fejét lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak:
„Túl késő most már. Bárcsak hallgattam volna másokra!”
A meghallgatott
figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor
Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van
növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda
figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a
nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni,
miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését Jójákimmal,
és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat! A mennyei
figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a szívében
hordta és elismételte azokat.
Isten figyelmeztetései,
csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza
hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít.
Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése