Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 36. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezet 762. nap
36.
Júda utolsó királya
Sedékiás - uralkodása kezdetén - a babiloni király teljes
bizalmát élvezte. Kipróbált tanácsadója Jeremiás próféta volt. Ha
tisztességesen jár el a babiloniaiakkal, és megfogadja az Úr Jeremiás által
küldött üzenetét, megtarthatta volna sok tekintélyes ember megbecsülését,
ezáltal lehetősége lett volna az igaz Isten megismertetésére. A már Babilonban
levő fogoly száműzötteknek előnyösebb helyzetük, nagyobb szabadságuk lehetett
volna; az Úr nevét közelben és távolban tisztelték volna; és akik Júda földjén
maradtak, megmenekülhettek volna az őket ért rettenetes csapásoktól.
Jeremiás Sedékiásnak és egész Júdának, beleértve azokat is,
akiket Babilonba vittek, legyőzőik átmeneti uralma előtti csendes meghódolást
tanácsolta. Különösen fontos volt, hogy a fogságban levők dolgozzanak annak az
országnak békességén, ahova elvitték őket. Ez azonban ellentétben állt az
emberi szív hajlamaival. Sátán pedig kihasználva a körülményeket, mind
Jeruzsálemben, mind Babilonban hamis prófétákat támasztott, akik kijelentették,
hogy a szolgaság igája nemsokára letörik, és a nemzet visszakapja korábbi
tekintélyét.
Az ilyen kecsegtető próféciák elfogadása végzetes lépésekre
és Istennek javukra készített irgalmas terveinek meghiúsítására indíthatták
volna a királyt és a száműzötteket. Hogy ne szítsanak lázadást, amely súlyos
szenvedést vonna maga után, az Úr megparancsolta Jeremiásnak, késedelem nélkül
szálljon szembe a válsággal és figyelmeztesse Júda királyát a lázadás biztos
következményeire; a foglyokat pedig intse írásban, ne hagyják magukat
megtéveszteni, ne higgyék el, hogy közel van a szabadulás! "Ne engedjétek,
hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak" -
hangoztatta (Jer 29:8). Ezzel kapcsolatban megemlítette az Úr szándékát, hogy a
szolgái által megjövendölt hetvenéves fogság elteltével helyre állítja Izráelt.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Vendégeink voltak
ebédre, ezért segítettem a mosogatásban. Sok volt a mosatlan, ezért Karen
mosogatott, én pedig törölgettem és elraktam az edényeket. Felvettem egy
kristálypoharat, hogy megtöröljem, és már biztosan tudjátok is, hogy mi
történt. Kicsúszott a kezemből, a padlóhoz vágódott és millió darabra tört. Nem
volt más választásom, mint felsöpörni, és a darabokat a szemétbe dobni.
Annak ellenére, hogy
Isten prófétáját megfenyegették, és ő könyörgött Istenhez, hogy mentse fel,
Isten azt mondta: „Menj." Isten az ítéletnek egy olyan üzenetét bízta rá,
amelyet úgy kellett átadni, hogy ne lehessen félreérteni. Ezért Isten arra
utasította Jeremiást, hogy „eljátsszon egy példázatot."
A nép vezetőiben és a
papokban volt annyi tisztelet Jeremiás iránt, hogy elmenjenek vele arra a
helyre, amelyet az Úr megmutatott, a hírhedt Ben-Hinnom völgyébe, amely nem más
mint a Gyehenna. Ez a hely az idő múlásával a végső pusztulás szimbólumává
lett. Ez volt az a hely, ahol a hitehagyó királyok feláldozták gyermekeiket a
Molok és Baál démon isteneknek. Egyben szemétdomb is volt, ahol a város szemetét
elégették.
Végigtekintve a tájon,
Jeremiás meghirdeti az eljövendő veszedelmet, és felsorolja ennek okait. Ez
olyan, mintha Isten azt akarná, hogy ők és mindazok, akik hallják és olvassák,
megértsék népének romlottságát. Ez annyira visszataszító, hogy ki kell
jelentenie, hogy a gyermekek feláldozása Molok és Baál isteneknek annyira távol
állt Isten jellemétől, hogy még csak eszébe sem jutott az ilyesmi. Csak arra
tudok következtetni, hogy a gonosz annyira elmosta a határvonalakat, hogy
egyesek a nép közül ezt a visszataszító és kegyetlen gyakorlatot a Teremtő
követelményeként értelmezték.
A próféta üzenetét
azzal zárja, hogy a cserépkorsót, amely azzal a céllal készült, hogy vizet vagy
olajat tároljanak benne, annyi darabra töri, hogy többé ne lehessen
összeilleszteni. Ez után a próféta megismétli a vádakat Isten népe ellen, hogy
elhagyták Istent és démon istenek után futkostak. Az "eljátszott
példázatot" azzal fejezi be, hogy kijelenti: az egész város olyan lesz,
mint a megfertőztetett „Tófet", ami egy különleges hely a Hinnom
völgyében, ahol a Molok isten papja élve megáldozta a gyermekeket. A Tófet név
egy olyan szóból ered, ami dobot jelent és egy magyarázó azt mondja, hogy
dobokat használtak, hogy elnyomják a gyermekek sírásának hangját, miközben
feláldozták őket.
El tudjátok képzelni a
vezetők és papok menetét, akik visszafele mentek a városba ez után a
tapasztalat után, amit Jeremiással átéltek? Később a próféta elismétli Isten
üzenetét a Templom udvarában, hogy mindenki aki ott elhalad, tudomást szerezzen
róla.
Nagyon nehezen tudom
megérteni, amikor ezt az igei szakaszt olvasom, hogy Isten népe hogyan
süllyedhetett ilyen mélyre. Hogyan
történhetett ez meg királyokkal, papokkal, vezetőkkel és a néppel? Van valami a
bűn vírusában, ami annyira szétterjed, hogy – az evangélium hatalma nélkül –,
lényünk alkotóelemeit belülről szétbomlasztja.
„Mennyei Atyám!
Köszönöm Jézust és az evangélium erejét, amely megtérésre vezet engem."
Dan Houghton
107. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezetéhez (augusztus
13-19.).
Ebben a fejezetben egy
nagyon sajnálatos történet bontakozik ki, jelentős leckékkel. Júda majdnem a
történelme végét járja, hiszen nem követte lelkiismeretesen Istent. A
babiloniak már megérkeztek, és sok foglyot ejtettek. De meghagyták a királyt a
trónon – ő volt Sedékiás. Kezdetben Sedékiás úgy dönt, hogy eleget tesz a
babiloni parancsoknak, így kímélve meg magát és népét a durvább büntetéstől. Ez
az első lecke; hogy a kemény büntetést néha meg lehet előzni, ha együttműködünk,
még ha ez az együttműködés nem is a legjobb választás. Itt az együttműködés
gondolata nem jelent erkölcsi megalkuvást, csak helyzeti megalkuvást. Mivel
korábban a rosszat cselekedték, Júda most már a babiloniak irányítása alá
tartozott. Ha most már együttműködésre készek, a dolgok jobbra fordulnak
számukra.
Ez a mi esetünkben is
sokszor igaznak bizonyul. Az együttműködéssel helyreáll a bizalom, és több
mozgásteret kapunk a választásainkhoz az életben, és mindez azzal a reménnyel
jár, hogy a saját önkormányzatiságunk is helyre fog állni. Sedékiás azonban
hamis próféták befolyása alá került, akik azokat a dolgokat állították, amiket
mindenki hallani akart. És bár Jeremiás és később Ezékiel figyelmeztetett a
hamis üzenetekre, egy lázadó mozgalom indult el a babiloniak elleni felkelésre.
Itt az újabb tanulság, hogy néha nehéz megkülönböztetni az igaz üzenetet a
hamistól. Ebben az esetben a hamis üzenet kifejezetten vonzó volt, de egyúttal
halálos is. Azoknak, akik hisznek Istenben és követni akarják őt, összhangba
kell hozniuk a hallásukat és értelmüket a Szentírással és a Szentlélekkel.
Dave Thomas
dékán, Teológiai Kar
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése