Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 752. nap
Ha Júda most semmibe veszi Isten felkínált kegyelmét, a
megátalkodott népet ugyanolyan büntetés sújtja, mint ami több mint egy
évszázaddal előbb az északi birodalmat. Isten most ezt az üzenetet küldte
nékik: "Ha nem hallgattok rám, és nem éltek törvényem szerint, amit elétek
tártam, és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak beszédére, akiket hozzátok
küldtem - méghozzá idejében küldtem, de ti nem hallgattatok rájuk -, akkor úgy
bánok ezzel a házzal, mint Silóval; ezt a várost pedig gyalázni fogja a föld
minden népe!" (Jer 26:4-6).
Azok, akik a templom udvarán álltak és hallgatták Jeremiás
beszédét, jól értették, miért hivatkozik Silóra és Éli korára, amikor a filiszteusok
legyőzték Izráelt, és a szövetség ládáját elvitték.
Éli bűne abban állt, hogy könnyelműen elnézte fiainak szent
tisztükben elkövetett gonoszságát, és az országszerte elharapódzott bűnözést.
Mivel nem feddte meg ezeket a gonoszságokat, Izráelt félelmes csapás érte. Éli
fiai elestek a csatában, ő maga is elvesztette életét. Isten ládáját elvitték
Izráelből, és elpusztult harmincezer ember - mindez csak azért, mert a bűn
dorgálás és gátlás nélkül burjánozhatott. Hiába gondolta Izráel, hogy bűnös
élete ellenére a frigyláda jelenléte biztosítja a filiszteusok feletti
győzelmüket. Jeremiás korában Júda lakosai ugyancsak hajlamosak voltak azt
képzelni, hogy az Isten által elrendelt templomi szolgálatok szigorú
megtartásáért megmenekülnek gonosz útjuk jogos büntetésétől.
Micsoda tanulság ez azoknak, akik ma felelős helyet
töltenek be Isten egyházában! Mily komoly figyelmeztetés arra, hogy
becsületesen intézzék el a visszásságokat, amelyek szégyent hoznak az igazság
ügyére! Az Isten törvénye őrzésére vállalkozók közül senki se áltassa magát
azzal, hogy a parancsolatok külsőséges tiszteletben tartása megvédi az isteni
igazságszolgáltatástól. Senki se utasítsa vissza a bűnei miatt kapott feddést,
és senki se vádolja túlbuzgósággal Isten szolgáit, amikor meg akarják
tisztítani a tábort a gonoszságtól. A bűngyűlölő Isten felszólítja azokat, akik
a törvény megtartóinak vallják magukat, hogy forduljanak el minden bűntől.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Semmi sem olyan
bosszantó, mint amikor az ember fáradtan lefekszik este, és azon tűnődik, mivel
is telt el olyan gyorsan a nap. Lehet, hogy az ébren töltött időben túl sok
volt a tevékenység, mégis keveset tudunk felmutatni, amikor lemegy a nap.
Néhány évvel ezelőtt
úgy döntöttem, hogy követem az adventista imaharcos, Roger Morneau tanácsát, és
minden nap elolvasom Jézus keresztre feszítésének történetét, a Máté evangéliumának
leírása alapján (Mt 27:24-54). Egy idő után, mint egy puzzle állt össze
számomra a 27. fejezet 36. verse, mely a katonákról ír, akik a keresztre
feszítést végezték. Azt mondja: „azután
leültek ott, és őrizték”, nem pedig álltak, ahogy azt az őröknek a
valóságban tenniük kellett volna. Ez a jelenet egy sporteseményre emlékeztet,
ahol a katonák, mint nézők ültek, hogy figyeljék az eseményeket.
Aztán megértettem. A
katonák fáradtak voltak. Ők már kora reggel óta Jézussal voltak az ítélőszék
előtt, ők vették le a ruháit, hogy királyi köntösbe öltöztessék, megátkozták
őt, arcon köpték, és végül elvitték a Kálváriára, ahol keresztre feszítették,
és fel is állították a keresztet, hogy mindenki láthassa. Tehát igen, a katonák
kimerültek, és egy kis pihenésre vágytak a több órás munka után. Valószínűleg
kíváncsiak voltak, hogy mindez megérte-e.
Az a veszély fenyeget
bennünket, hogy úgy törjük meg Isten törvényét, mint az volna a teljes
munkaidős állásunk. Én beleestem abba a hibába, hogy minden gondolatom és
tettem a baj felé sodort. Jeremiás idejében Isten népét elragadta a bűn, mint
egy teljes munkaidős állás, és lefárasztották magukat azzal, hogy bálványokat
imádtak, és önző céljaikat követték.
Az Úr azt mondja: „Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem
szólnak igazat; nyelvüket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben”
(Jer 9:5).
Ima: „Drága Istenem! Az idő egy ajándék Tőled.
Nagyon értékes. Segíts nekem, hogy bölcsen tudjam ma beosztani az időmet, hogy
jót tegyek és ne rosszat! Add, hogy abban a tudatban mehessek aludni, hogy
Veled töltöttem el a napomat! Ámen.”
Andrew
McChesney
105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus
5.).
A nagybátyámnak volt
egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy
mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket.
Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb
generációt emlékezteti a fiatalságára.
A sok autó mind roncs maradt,
de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben álmodozott és
tervezett!
Miközben Jeremiás, a
félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten
üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás
szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete
során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn
végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt
adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami,
amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító
hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő
alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.
Meglehetősen gyakran
tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit
maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten
jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet
készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése