Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 751. nap
Ebből világosan megmutatkozik, hogy az Úr nem akar
fenyítéket alkalmazni. Feltartóztatja az ítéletet, hogy meggyőzze a
megátalkodottat. Aki "szeretetet, jogot és igazságot" gyakorol a
földön, bánkódik gyermekei tévelygése miatt. Mindenképpen meg akarja őket az
örökkévalóság útjára tanítani (Jer 9:23). Kihozta Izráelt a szolgaságból, hogy
Őt, az egyedül igaz és élő Istent szolgálják. Bár hosszú ideig tévelyegtek a bálványimádás
útján és semmibe vették intéseit; most mégis kijelentette: kész felfüggeszteni
a büntetést, és újabb alkalmat adni a megtérésre. Világossá tette, hogy csak
szívük őszinte megújulása tudja elhárítani a közelgő végzetet. Hiábavaló a
templomban és szolgálataiban bízniuk. Ceremóniákkal és szertartásokkal nem
tehetik jóvá a bűnt. Ha Isten népének vallják is magukat, csak szívük és
szokásaik megújulása mentheti meg őket állandó vétkezésük elkerülhetetlen
következményétől.
Ezért kiáltotta Jeremiás "Júda városaiban és
Jeruzsálem utcáin": "Halljátok meg és teljesítsétek ennek a
szövetségnek az igéit!" - Jahve világos parancsait, ahogy a szent
iratokban szerepel (Jer 11:6). Ezt hirdette, amikor a templom udvarán állt
Joakim uralkodása kezdetén.
Röviden elmondta, mi történt Izráellel azóta, hogy kivonult
Egyiptomból. Isten ezt a szövetséget kötötte velük: "Hallgassatok az én
szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon
az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!" A
választott nép "...megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat
fordították felém, és nem arcukat" (Jer 7:23-24).
"Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan
Jeruzsálem" (Jer 8:5) - kérdezte az Úr. A próféta szavai szerint azért
történt így, mert nem engedelmeskedtek az Úrnak, az ő Istenüknek, és a
dorgálást nem fogadták el. Lásd: Jer 5:3! "Odavan az igazság - kesergett a
próféta -, kiveszett szájukból." "Még a gólya is, az égen, tudja
költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell
megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét." "Ne toroljam
meg ezeket - így szól az Úr - és ne álljak bosszút az ilyen népen?" (Jer
7:28; 8:7; 9:8).
Elérkezett a mély önvizsgálat ideje. Amíg Jósiás uralkodott,
a nép reménykedésének volt némi alapja. De többé már nem járhatott közbe értük,
mert elesett az ütközetben. A nép bűnei olyanok voltak, hogy a közbenjárás
ideje már majdnem elmúlt. "Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor
sem esne meg a szívem ezen a népen - mondta az Úr. ...Ha pedig megkérdezik
tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Aki halálra
méltó, a halálba, aki fegyverre méltó, a fegyver elé, aki éhínségre méltó, az
éhínségbe, és aki fogságra méltó, a fogságba!" (Jer 15:1-2).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nem sokkal azután, hogy
regisztráltam egy fiókot az egyik nagy közösségi hálózaton jó pár évvel
ezelőtt, úgy döntöttem, hogy feltöltök több tucatnyi középiskolás fényképet.
Lelkes voltam, hogy megosszam ezeket a képekben megörökített emlékeket az interneten
fellelt volt osztálytársaimmal. Vártam, hogy halljak felőlük, és
meghallgathassam, nekik milyen emlékeik vannak a középiskolában töltött időről.
Egy-két nappal a képeim
feltöltése után megdöbbenve láttam, hogy az egyik régi osztálytársam egy káromkodással
teli hozzászólást írt az egyik volt tanárunk képe alá. Szégyelltem magam a
tanár előtt, a barátaim előtt, akik esetleg olvasták a bejegyzést, és saját
magam előtt is. Gyorsan töröltem a hozzászólását, és annak reményében, hogy nem
sértem meg ezt a régi osztálytársamat, írtam neki egy rövid megjegyzést, hogy
mi történt.
Ő ezt válaszolta: „Ó,
én nem szándékoztam megsérteni senkit!” Arról viszont nem írt semmit, hogy
sajnálná, amit mondott. Bár ő és én mindketten misszionárius gyerekek vagyunk,
akik ugyanabba az adventista középiskolába jártunk, őt már nem érdekli Isten.
Meg tudtam érteni, mivel néhány éven keresztül én sem akartam, hogy Isten része
legyen az életemnek. Ez alatt az idő alatt nem szégyelltem magam amiatt, hogy
hogy beszélek, vagy más „kisebb” bűnök miatt.
A szégyenkezés hiánya
veszélyes dolog. Ha már nem teszünk különbséget jó és rossz között, azt
kockáztatjuk, hogy elnémítjuk a Szentlélek csendes hangját, ami arra sarkall,
hogy helyesen cselekedjünk. Ebbe a szomorú helyzetbe kerültek az izraeliták.
Tekintsük a 12. verset, ahol ezt mondja az Úr: „Szégyenkezniük kellene, mert
utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak.”
(új prot. ford.)
Az izraelitákat hamar
utolérték a következmények. Isten egy mennyei ítéletet jövendölt meg. „Ezért
hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el őket”– mondja Isten. (13. vers –
Szent István társulat Bibliafordítása)
Ima: „Drága Uram,
tartsd ébren és érzékenyen a lelkiismeretemet a Szentlélek figyelmeztetéseire!
Formálj a te képedre, hogy megvessem és utáljam a gonoszságot, ellenben
szeressem a jót és a helyes magatartást! Ámen.”
Andrew McChesney
105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus
5.).
A nagybátyámnak volt
egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy
mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket.
Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb
generációt emlékezteti a fiatalságára.
A sok autó mind roncs
maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben
álmodozott és tervezett!
Miközben Jeremiás, a
félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten
üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás
szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete
során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn
végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt
adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami,
amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító
hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő
alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.
Meglehetősen gyakran
tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit
maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten
jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet
készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése