Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 38. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 776. nap
38.
A sötétségen átsugárzó fény
Azok a pusztulást és halált hozó sötét évek, amelyek Júda
országának végét jelezték, a legbátrabb embert is kétségbe ejtették volna, ha
Isten szolgái nem hirdetnek bátorító üzenetet prófétikus
kinyilatkoztatásaikban. Jeruzsálemben Jeremiás, a babiloni udvarban Dániel, a
Kébár partján pedig Ezékiel által tette világossá szándékát az irgalmas Isten,
és biztosította választott népét, hogy kész teljesíteni Mózes írásaiban
megörökített ígéreteit. Amit mondott, megcselekszi - biztosan megteszi -
azokért, akik hűségesek hozzá. Isten igéje "élő és maradandó" (1Pt
1:23).
A pusztai vándorlás idején az Úrnak gondja volt arra, hogy
gyermekei emlékezetükben megőrizzék törvénye igéit. Miután letelepedtek
Kánaánban, minden családban naponta el kellett ismételni a mennyei előírásokat.
Olvashatóan kellett felírniuk az ajtófélfákra, a kapukra és az emlékeztető
táblákra; azt énekbe kellett foglalniuk, hogy mind a fiatalok mind az idősek
énekelhessék. A papoknak nyilvános összejöveteleken kellett tanítaniuk e szent
rendelkezéseket, az ország főembereinek pedig naponként kellett
tanulmányozniuk. "...tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg
mindazt, ami ebben meg van írva - parancsolta az Úr Józsuénak a törvénykönyvvel
kapcsolatban. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz" (Józs 1:8).
Józsuénak az egész Izráellel meg kellett taníttatnia Mózes
írásait. "Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amit
ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, meg az asszonyok,
gyermekek és jövevények előtt, akik köztük éltek" (Józs 8:35). Ez
összhangban volt Jahve kifejezett parancsával, aki elrendelte, hogy minden
hetedik évben a sátoros ünnepkor mondják el a törvény könyvének igéit a
közösség előtt. "Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket,
meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallják meg, és tanulják meg, és
féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek
minden igéjét - hangzott az utasítás Izráel lelki vezetőinek. Fiaik is, akik
még nem ismerik, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az
Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon,
hogy azt birtokba vegyétek" (5Móz 31:12-13)..
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
33
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A feleségemmel,
Bodillal szeretünk keresztény énekeket énekelni, hogy Isten szavát a szívünkbe
zárjuk. Ez a fejezet az egyik kedvenc bibliai ígéretünket tartalmazza: „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy
dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jer
33:3) Bodil szerzett egy keresztény dalt, ami ezen a versen alapszik és
összedolgozta Jeremiás próféta bizonyságtételével amit az előző fejezetben írt
le: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te
teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal,
és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jer 32:17)
Bármilyen kihívással
vagy lehetőséggel nézel szembe ma, fogd szaván Istent! „Kiálts hozzám” – mondja. Ez a felhívás Jézus Hegyi beszédére
emlékeztet: „Kérjetek és adatik néktek;
keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7)
Gyermekként – ahogyan
az elképzelhető –, különböző dolgokért, tárgyakért könyörögtem. Mára már
rájöttem, hogy a legnagyobb ajándék az, amit az Atya kíván adni: bölcsességet
ahhoz, hogy hogyan éljünk, valamint a Szentlélek jelenlétét. Adj neki
lehetőséget még ma, hogy vezessen azon az úton, amelyiken járnod kell! Ne
felejtsd el, semmi sem lehetetlen Isten számára.
„Uram, köszönöm csodálatos ígéretedet, ami nem csak
Jeremiásnak, hanem nekem is szól. Örülök, hogy bármikor és bárhol
kiálthatok hozzád és semmi sem lehetetlen számodra. Ámen.”
Derek J. Morris
Generál Konferencia
Lelkészi osztály
109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27-
szeptember 2.).
Jeremiás könyvében a
remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése
(Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak
kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy
vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta
és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy
olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan
elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely
bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa
nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében.
Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont.
Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben
történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).
Ezt a történetet
olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni
most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem
a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem:
„Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”
Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése