Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 35. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 756. nap
Amikor a Szentlélek meglágyítja és foglyul ejti az emberek
szívét, akkor megfogadják tanácsát. De ha visszautasítják az intést, s szívük
megkeményedik, az Úr hagyja, hogy más hatások alá kerüljenek. Az igazság
elutasításával elfogadják a hazugságot, amely saját pusztulásukat okozza.
Isten kérte Júdát, hogy ne gerjessze haragra, de nem
hallgatott rá. Az Úr végül kimondta az ítéletet Júdára: fogolyként viszik
Babilonba. A káldeusok voltak az eszközök, akik által Isten megbüntette
engedetlen népét. Júda szenvedése arányban állt ismeretével, és a semmibevett,
elutasított intésekkel. Isten hosszú ideig késleltette ítéletét, de most utolsó
erőfeszítésként meglátogatja őket haragjával, hogy visszatartsa gonosz útjukon.
A rékábiták családjára Isten folyamatosan tartó áldást
mondott. A próféta kijelentette: "Mivel ti hallgattatok ősötöknek,
Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy
tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura, Izráel
Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak
mindenkor" (Jer 35:18-19). Isten így tanította népét, hogy hűsége és
engedelmessége áldásban sugárzik vissza Júdára, mint ahogy a rékábitákat is
megáldotta atyjuk parancsa iránti engedelmességükért.
A tanulság nekünk szól. Ha a jó és bölcs atya kívánalmainak
- aki a legjobb és leghatásosabb eszközökkel akarta megóvni utódait a
részegeskedés bűnétől - érdemes volt szigorúan engedelmeskedni, minden kétségen
felül áll, hogy Isten tekintélyét annyival nagyobb tiszteletben kell tartanunk,
amennyivel szentebb Ő, mint az ember. Teremtőnk és Urunk, akinek hatalma
végtelen és büntetése rettenetes, az embert minden eszközzel bűnei
felismerésére és megbánására akarja késztetni. Szolgái szája által előre
megmondja, milyen veszéllyel jár az engedetlenség. Hallatja figyelmeztető
hangját, és kitartóan dorgálja a bűnt. Csak irgalma őrzi népe jólétét;
kiválasztott eszközei által éber gonddal vigyáz reá. Nem támogathat és nem
védelmezhet olyan népet, amely elveti tanácsát és semmibe veszi feddéseit.
Talán egy ideig visszafogja megtorló büntetéseit, de ez nem tarthat örökké.
Júda fiai azok közé számítottak, akikről az Úr ezt mondta:
"Papok királysága és szent nép lesztek" (2Móz 19:6). Szolgálata során
Jeremiás soha nem tévesztette szem elől, hogy mily életbe vágóan fontos a szív
szentsége az élet sokféle vonatkozásában, különösen a magasságos Isten
szolgálatában. Világosan látta a birodalom összeomlását, Júda lakóinak
szétszóródását a népek között. Hitszemével azonban mindezeken túllátott,
egészen a helyreállítás idejéig. Fülében csengett az isteni ígéret:
"Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket,
és visszaterelem legelőjükre... Eljön majd az idő - így szól az Úr -, amikor
igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és
igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is
biztonságban él, és így fogják nevezni: AZ ÚR A MI IGAZSÁGUNK" (Jer
23:3-6).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor körülbelül
kilenc éves lehettem, eldöntöttem, hogy szembenézek a bűnnel. Belefáradtam,
hogy állandóan bajba kerüljek. Nem szerettem, ha fegyelmeztek, és rosszul
éreztem magam, amikor bocsánatot kellett kérnem. Így eldöntöttem, hogy 24 órán
át nem fogok vétkezni.
A nap jól kezdődött.
Először is nem volt a hangomban harag, mikor édesapám felkeltett az ágyból
reggelizni. Ellenkezés nélkül megettem a reggeli zabpelyhemet. A húgom viszont
rontott az összképen, mikor az asztalnál elkezdett kötekedni velem. Gyorsan helyre
is utasítottam azzal, hogy „legyél nyugodtan goromba, ha szeretnél, de nem fog
működni. Ma nem fogok vétkezni.”
Két perccel később a
húgom könnyáztatta arccal rohant édesanyámhoz. „Anya, anya! Andy megütött!”
Annyi történt mindössze, hogy ahogy elmondtam a bűnmentes tervemet, megcsillant
a testvérem szeme, és azonnal a legbűnösebb testvérének gúnyolt az összes
közül. Nyugodt voltam, és visszatartottam magam addig, amíg körbesétált az
asztal körül, odalépett hozzám, és gyengéden megbökött azzal az idegesítő
ujjával. Ez a fizikai kontaktus kiváltotta bennem azt a reakciót, hogy
lendüljön az az apró öklöm, és megüssem őt.
A verés elkerülhetetlen
volt. De a fizikai fájdalom kevésbé fájt, mint a csalódottság, mikor anya és én
letérdeltünk és Isten bocsánatát kértük. Még a reggelin sem tudtam túljutni
anélkül, hogy vétkeztem volna. Miért?
Jeremiás megadja a
választ: „Elváltoztathatja-é bőrét a
szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik
megszoktátok a gonoszt” (Jer 13:23).
Ha a bűnre való
hajlammal születünk, legalább annyira lehetetlen számunkra, hogy tiszták
maradjunk, mint az etióp számára, hogy megváltoztassa a bőre színét, vagy a
leopárdnak, hogy megváljon a foltjaitól. De ugyanaz az Isten, aki teremtette az
etiópot, a leopárdot és engem, meg tudja változtatni a bűnös szívemet. „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” –
kérdezte Isten Ábrahámtól a Mózes első könyvének 18:14 versében. Persze, hogy
nem! „Mert az Istennél semmi sem
lehetetlen” (Lk 1:37).
Ima: Szerető Istenem, tudomásul veszem, hogy
természetes hajlamom van a bűnre. Ezért van olyan nagy szükségem ma is Rád.
Változtasd meg a szívemet, hogy olyan legyen, mint a Tiéd, hogy minden
kívánságom összehangolódhasson a Tieddel. Csak jót szeretnék tenni. Ámen.
Andrew Mc Chesney
106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus
6-12.).
Leültem vele, és
meghallgattam a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A
professzorok és barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett
mondania egy értékes helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében
ült le, a fejét lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak:
„Túl késő most már. Bárcsak hallgattam volna másokra!”
A meghallgatott
figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor
Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van
növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda
figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a
nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni,
miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését
Jójákimmal, és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat!
A mennyei figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a
szívében hordta és elismételte azokat.
Isten figyelmeztetései,
csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza
hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít.
Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése