2017. augusztus 7., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 7 - HÉTFŐ - Jeremiás 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 35. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 756. nap

Amikor a Szentlélek meglágyítja és foglyul ejti az emberek szívét, akkor megfogadják tanácsát. De ha visszautasítják az intést, s szívük megkeményedik, az Úr hagyja, hogy más hatások alá kerüljenek. Az igazság elutasításával elfogadják a hazugságot, amely saját pusztulásukat okozza.
Isten kérte Júdát, hogy ne gerjessze haragra, de nem hallgatott rá. Az Úr végül kimondta az ítéletet Júdára: fogolyként viszik Babilonba. A káldeusok voltak az eszközök, akik által Isten megbüntette engedetlen népét. Júda szenvedése arányban állt ismeretével, és a semmibevett, elutasított intésekkel. Isten hosszú ideig késleltette ítéletét, de most utolsó erőfeszítésként meglátogatja őket haragjával, hogy visszatartsa gonosz útjukon.

A rékábiták családjára Isten folyamatosan tartó áldást mondott. A próféta kijelentette: "Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak mindenkor" (Jer 35:18-19). Isten így tanította népét, hogy hűsége és engedelmessége áldásban sugárzik vissza Júdára, mint ahogy a rékábitákat is megáldotta atyjuk parancsa iránti engedelmességükért.

A tanulság nekünk szól. Ha a jó és bölcs atya kívánalmainak - aki a legjobb és leghatásosabb eszközökkel akarta megóvni utódait a részegeskedés bűnétől - érdemes volt szigorúan engedelmeskedni, minden kétségen felül áll, hogy Isten tekintélyét annyival nagyobb tiszteletben kell tartanunk, amennyivel szentebb Ő, mint az ember. Teremtőnk és Urunk, akinek hatalma végtelen és büntetése rettenetes, az embert minden eszközzel bűnei felismerésére és megbánására akarja késztetni. Szolgái szája által előre megmondja, milyen veszéllyel jár az engedetlenség. Hallatja figyelmeztető hangját, és kitartóan dorgálja a bűnt. Csak irgalma őrzi népe jólétét; kiválasztott eszközei által éber gonddal vigyáz reá. Nem támogathat és nem védelmezhet olyan népet, amely elveti tanácsát és semmibe veszi feddéseit. Talán egy ideig visszafogja megtorló büntetéseit, de ez nem tarthat örökké.

Júda fiai azok közé számítottak, akikről az Úr ezt mondta: "Papok királysága és szent nép lesztek" (2Móz 19:6). Szolgálata során Jeremiás soha nem tévesztette szem elől, hogy mily életbe vágóan fontos a szív szentsége az élet sokféle vonatkozásában, különösen a magasságos Isten szolgálatában. Világosan látta a birodalom összeomlását, Júda lakóinak szétszóródását a népek között. Hitszemével azonban mindezeken túllátott, egészen a helyreállítás idejéig. Fülében csengett az isteni ígéret: "Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszaterelem legelőjükre... Eljön majd az idő - így szól az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: AZ ÚR A MI IGAZSÁGUNK" (Jer 23:3-6).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Amikor körülbelül kilenc éves lehettem, eldöntöttem, hogy szembenézek a bűnnel. Belefáradtam, hogy állandóan bajba kerüljek. Nem szerettem, ha fegyelmeztek, és rosszul éreztem magam, amikor bocsánatot kellett kérnem. Így eldöntöttem, hogy 24 órán át nem fogok vétkezni.    

A nap jól kezdődött. Először is nem volt a hangomban harag, mikor édesapám felkeltett az ágyból reggelizni. Ellenkezés nélkül megettem a reggeli zabpelyhemet. A húgom viszont rontott az összképen, mikor az asztalnál elkezdett kötekedni velem. Gyorsan helyre is utasítottam azzal, hogy „legyél nyugodtan goromba, ha szeretnél, de nem fog működni. Ma nem fogok vétkezni.”

Két perccel később a húgom könnyáztatta arccal rohant édesanyámhoz. „Anya, anya! Andy megütött!” Annyi történt mindössze, hogy ahogy elmondtam a bűnmentes tervemet, megcsillant a testvérem szeme, és azonnal a legbűnösebb testvérének gúnyolt az összes közül. Nyugodt voltam, és visszatartottam magam addig, amíg körbesétált az asztal körül, odalépett hozzám, és gyengéden megbökött azzal az idegesítő ujjával. Ez a fizikai kontaktus kiváltotta bennem azt a reakciót, hogy lendüljön az az apró öklöm, és megüssem őt.  

A verés elkerülhetetlen volt. De a fizikai fájdalom kevésbé fájt, mint a csalódottság, mikor anya és én letérdeltünk és Isten bocsánatát kértük. Még a reggelin sem tudtam túljutni anélkül, hogy vétkeztem volna. Miért?

Jeremiás megadja a választ: „Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt” (Jer 13:23).

Ha a bűnre való hajlammal születünk, legalább annyira lehetetlen számunkra, hogy tiszták maradjunk, mint az etióp számára, hogy megváltoztassa a bőre színét, vagy a leopárdnak, hogy megváljon a foltjaitól. De ugyanaz az Isten, aki teremtette az etiópot, a leopárdot és engem, meg tudja változtatni a bűnös szívemet. „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” – kérdezte Isten Ábrahámtól a Mózes első könyvének 18:14 versében. Persze, hogy nem! „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37).
                                                      
Ima: Szerető Istenem, tudomásul veszem, hogy természetes hajlamom van a bűnre. Ezért van olyan nagy szükségem ma is Rád. Változtasd meg a szívemet, hogy olyan legyen, mint a Tiéd, hogy minden kívánságom összehangolódhasson a Tieddel. Csak jót szeretnék tenni. Ámen.        

Andrew Mc Chesney

106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus 6-12.).

Leültem vele, és meghallgattam a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A professzorok és barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett mondania egy értékes helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében ült le, a fejét lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak: „Túl késő most már. Bárcsak hallgattam volna másokra!”

A meghallgatott figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni, miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését Jójákimmal, és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat! A mennyei figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a szívében hordta és elismételte azokat.

Isten figyelmeztetései, csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít. Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.

Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University Church, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése