Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 758. nap
Miközben a közelgő pusztulásról szóló kinyilatkoztatások
nyomatékosan hangzottak a fejedelmek és a nép előtt, uralkodójuk, Joákim,
akinek bölcs lelki vezetőként kellett volna elöljárni a bűnvallomásban,
reformációban és jócselekedetekben, önző élvezetekkel töltötte idejét. Így
tervezgetett: "...hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat"; a
"cédrusfával" burkolt és "vörösre" (Jer 22:14) festett ház
csalással és elnyomással szerzett pénzen épült.
A próféta haragra gerjedt, és Isten sugallatára ítéletet
mondott a hitetlen uralkodóra. "Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát,
és felső szobáit jogtalan módon, ingyen dolgoztatja embertársát, és a
munkájáért nem fizet bért! - nyilatkoztatta ki. Attól leszel király, hogy
halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és
igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nyomorultat és
a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem - így szól az Úr.
Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az
ártatlanok vérét, elnyomó és zsaroló vagy!
Azért ezt mondja az Úr Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda
királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják
el: Jaj, uram! Jaj, felség! Úgy temetik el, mint egy szamarat. Kivonszolják,
kidobják Jeruzsálem kapuin" (Jer 22:13, 15-19).
Néhány év elteltével az Úr meglátogatta Joákimot e
rettenetes ítélettel. Először azonban irgalmasan közölte változhatatlan
szándékát a megátalkodott néppel. Joakim uralkodásának negyedik évében
"Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakosának"
hangsúlyozta, hogy több mint húsz esztendőn át, "Jósiásnak... tizenharmadik
esztendejétől fogva a mai napig" (Jer 25:2-3), bizonyságot tett Isten
mentő szándékáról, de szavait semmibe vették. Most az Úr ezt üzente nekik:
"Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem
hallgattatok beszédemre, elhoztam észak valamennyi népét - így szól az Úr -,
meg szolgámat, Nabukodonozort, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra,
lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, megborzad és felszisszen
aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. Megszüntetem náluk a vidám örvendezés
zaját, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. Ez
az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak
szolgálni hetven esztendeig" (Jer 25:8-11).
Isten kimondta a pusztulást hordozó ítéletet, de a tömeg,
amely hallotta, aligha tudta felfogni félelmes jelentőségét. Az Úr szemléltette
kijelentését, hogy azt hatásosabbá tegye. Megparancsolta Jeremiásnak, hogy a
nép sorsát az Isten haragja borával megtöltött pohár kiürítéséhez hasonlítsa.
Az elsők között "Jeruzsálemnek és Júda városainak, királyainak és
vezetőinek" kellett adnia a serleget. Másokat is részesíteni kellett
ugyanabból a pohárból - Egyiptom királyát, az ő szolgáit és fejedelmeit és
minden ő népét, és a föld sok más népét is -, amíg Isten szándéka meg nem
valósul. (Jer 25. fej.)
A gyorsan közelgő büntetések jellegének további
szemléltetésére Isten ezt parancsolta a prófétának: "...végy magad mellé
néhány embert a nép és a papok vénei közül és menj ki a Ben-Hinnóm
völgyébe" és ott Júda hitehagyásának megemlítése után darabokra kellett
törnie a fazekas "cserépkorsó"-ját, és kijelentenie Jahve nevében,
akinek a szolgája: "Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik
a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé éppé tenni."
A próféta úgy cselekedett, ahogy Isten parancsolta. Azután
visszatért a városba, megállt a templom udvarában, és kijelentette az egész nép
hallatára: "Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: El fogom hozni erre a
városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit
kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat és nem hallgattak
beszédemre." (Jer 19. fej.)
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nehéz helyzetbe hozták
Istent az izraeliták. Végül
kijelentette, annyira engedetlenek és olyan konokul ragaszkodnak bűnös
életmódjukhoz, hogy már senki sincs, akinek közbenjárása segíthetne rajtuk.
„És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állnának is
előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki orcám elől, hadd menjenek! ” (Jer 15:1).
Gondoljunk csak bele,
milyen kíméletlen ez a kijelentés. Senki sem járhatott már közbe Isten népéért.
Senki!
Emlékszünk az
izraeliták gonoszságának mértékére, amikor Isten kihozta őket Egyiptomból? 400
esztendőn át csak távolodtak Istentől. Elfeledkeztek Isten törvényéről, a
szombat szentségével egyetemben. Bűneik egyre súlyosabbak lettek, miközben
Isten a pusztaságban az Ő útjaira tanította őket. Isten csalódottságát fejezte
ki amiatt, hogy Ő kihozta népét Egyiptomból, most mégis kész volt elpusztítani
őket, s ettől csak vezetőjük, Mózes közbenjáró könyörgése tartotta vissza.
Saul király is hasonló
helyzetbe került. A főpap, Sámuel járt
közben érte egy darabig Istennél.
Isten azonban most azt
mondta Jeremiásnak, hogy sem Sámuel, sem Mózes nem járhat már közben nála
népéért. Ennyire messzire tévedtek Izrael gyermekei. Vajon minden elveszett?
Számunkra is minden elveszik hasonló körülmények között?
Isten reményt nyújtott
Jeremiásnak: „Azért ezt mondja az Úr: Ha
visszatérsz hozzám, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha
elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek
meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk!” (19. vers)
Mózes, Sámuel és
Jeremiás előrevetítették a mi mennyei közbenjárónk, Jézus képét, aki értünk
könyörög. Jeremiás története bemutatja Isten irgalmát, de figyelmeztetésül is
szolgál. Ha megmaradunk az engedetlenség útján és makacsul ragaszkodunk bűnös
életünkhöz, eljön a nap, amikor már senki sem járhat közben értünk.
Imádságom: Köszönöm, Jézus, hogy közbenjársz értem.
Őszintén engedelmeskedni akarok Neked. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedni
tudjak! Ámen.
Andrew
McChesney
106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus
6-12.).
Leültem vele, és
meghallgattam a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A
professzorok és barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett
mondania egy értékes helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében
ült le, a fejét lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak:
„Túl késő most már. Bárcsak hallgattam volna másokra!”
A meghallgatott
figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor
Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van
növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda
figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a
nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni,
miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését
Jójákimmal, és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat!
A mennyei figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a
szívében hordta és elismételte azokat.
Isten figyelmeztetései,
csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza
hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít.
Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése