Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 35. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 755. nap
35.
A közelgő végzet
Joakim uralkodásának első éveiben állandóan hangzott a
közelgő végzetről szóló figyelmeztetés. Az Úr szava, amelyet a próféták
mondtak, beteljesüléséhez közeledett. Északon a hosszú ideig elsőbbséget tartó
asszír hatalom már nem uralkodott a népeken. Délen Egyiptom, amelynek
hatalmában hiába bízott Júda királya, nemsokára végzetes vereséget szenvedett.
Keleten egy új világhatalom - Babilon - lépett elő teljesen váratlanul, és
gyorsan háttérbe szorított minden más népet.
Isten néhány rövid év múltán Babilont használta eszközül,
hogy kitöltse haragját a megátalkodott Júdán. Nabukodonozor ostromló hadai újra
és újra körülzárták Jeruzsálemet és behatoltak a városba. Egyik csoportot a
másik után - először csak kevés embert, majd később ezreket és tízezreket - vitték
fogságba Sineár földjére, és a száműzöttek sorsára juttatták őket. Joakim,
Joakin, Sedékiás Júda királyai egymás után a babiloniai uralkodó hűbéresei
lettek, és mindannyian fellázadtak. Az engedetlen nemzet egyre súlyosabb
büntetést kapott, míg végül az egész ország elpusztult, Jeruzsálemet feldúlták
és felégették; a templomot, amelyet Salamon épített, lerombolták. Júda országa
összeomlott, és soha többé nem foglalta el korábbi helyét a föld népei között.
Azokban a változó - Izráel számára igen vészterhes -
időkben a menny feltűnően sok üzenetet küldött Jeremiás által. Az Úr bőven
adott alkalmat Júda fiainak arra, hogy véget vessenek Egyiptommal való zavaros
kapcsolataiknak, és elkerüljék az összetűzést Babilon uralkodóival. Amint a
fenyegető veszély közeledett, Jeremiás szemléltető példázatokkal tanította a
népet, remélve, hogy felkelti Isten iránti kötelességérzetüket, egyúttal baráti
kapcsolatra buzdította őket a babiloni hatalommal.
Jeremiás - hogy illusztrálja az Isten kívánalmai iránti
feltétlen engedelmesség fontosságát - a templom egyik helyiségébe összehívott
néhány rékábitát, majd bort tett eléjük, és ivásra biztatta őket. Ahogy várható
volt, heves tiltakozással visszautasították. "Nem iszunk bort - jelentették
ki határozottan -, mert a mi ősünk, Jónadáb, Rékáb fia, ezt parancsolta nékünk:
Ne igyatok ti bort soha, se ti, se a fiaitok!"
"Ekkor így szólt Jeremiáshoz az Úr igéje: Ezt mondja a
Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem
lakóinak: Miért nem okultok, és miért nem hallgattok beszédemre? - így szól az
Úr. Jónádábnak, Rékáb fiának a szavait megtartották. Ő azt parancsolta fiainak,
hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük
parancsának" (Jer 35:6, 12-14).
Isten így akarta a rékábiták engedelmességét éles
ellentétbe állítani népe engedetlenségével és ellenszegülésével. A rékábiták
engedelmeskedtek atyjuk parancsának, és nem hagyták magukat bűnbe vinni. De
Júda férfiai nem hallgattak az Úr szavaira, és ezért hamarosan el kellett
szenvedniük legszigorúbb büntetését.
"Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam - mondta az
Úr -, de ti nem hallgattatok rám. Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat,
idejében küldtem, és ezt mondtam: Térjen meg mindenki a rossz útról!
Jobbítsátok meg tetteiteket, ne kövessetek más isteneket, és ne tiszteljétek
őket! Akkor azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adtam. De ti
nem figyeltetek és nem hallgattatok rám. Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai
megtartották ősük parancsát, amit az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott
rám. Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Elhozom Júdára és
Jeruzsálem minden lakójára mindazt a veszedelmet, amit megmondtam. Mert
beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem
válaszoltak" (Jer 35:14-17).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Oroszországban élő
újságíróként alkalmam volt találkozni az ország leggazdagabb emberei és
legbefolyásosabb üzleti vezetői közül néhánnyal. Ezek a milliomosok intelligens,
ügyes, éleslátású emberek. Többen közülük kereszténynek vallják magukat.
Azonban ezek a gazdag emberek vagyonukat könyörtelen taktikával, gyakran
lopással és gyilkolással szerzik. Nyilvános életük irigylésre méltó lehet, de
magánéletüket tönkreteszik erkölcstelen taktikáik.
Néha elgondolkodom
azon, hogy ezek a vezető emberek miért ilyen sikeresek. Miért engedi meg Isten,
hogy olyan nagy pénzösszegeket birtokoljanak és pazaroljanak, amit mások
felhasználhatnának gyülekezeti házak építésére és az éhezők táplálására?
Jeremiás hasonló kérdést
tesz fel a 12. fejezetben: „Igaz vagy
Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres
kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben
mindnyájan a hűtlenkedők? Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek,
gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájukhoz, de távol vagy az ő
szívüktől” (1-2. vers).
Nincs semmi rossz
abban, ha megkérdőjelezzük Isten ítéleteit. Emlékezzünk arra, ahogy Ábrahám
megkérdőjelezte Isten döntését, hogy elpusztítsa a gonosz Sodomát. Ábrahám
nyomatékosan kérdezte: „Talán van ötven
igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven
igazért, akik abban vannak?” (1 Móz 18:24). Amikor az Úr azt mondta, hogy
megkegyelmezne a városnak az ötven igaz lakosáért, Ábrahám lecsökkentette a
számot 45-re, aztán 40-re, 30-ra, 20-ra, majd végül 10-re. Az Úr azt mondta,
hogy visszavonná az ítéletét a 10 emberért is.
Isten szívesen veszi a
kérdéseket, és annak az esélyét, hogy megmutathatja szeretetét és kegyelmét. „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és
találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Mt 7:7).
Ima: „Drága Istenem! Nem értem, hogy a gonoszok
miért sikeresek, miközben az igazak nehéz időket élnek meg. Nem értem, hogy a
gonosz hogyan él 90 évig, miközben az igaz fiatalon hal meg. De örülök annak,
hogy kész vagy meghallgatni engem és megbeszélni a kérdéseimet. Nyisd meg a
szemem, amikor próbálom ítéleteidet megérteni, és tartsd meg a Benned való
hitemet erősen. Ámen!”
Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus
6-12.).
Leültem vele, és
meghallgattam a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A
professzorok és barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett
mondania egy értékes helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében
ült le, a fejét lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak:
„Túl késő most már. Bárcsak hallgattam volna másokra!”
A meghallgatott
figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor
Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van
növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda
figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a
nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni,
miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését
Jójákimmal, és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat!
A mennyei figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a
szívében hordta és elismételte azokat.
Isten figyelmeztetései,
csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza
hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít.
Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.
Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése