Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezet 767. nap
Látta, hogy azok, akiknek lelki vezetőknek kellett volna
lenniük a nép között, "Izráel háza vénei", szám szerint hetvenen,
tömjéneznek a bálványistenek előtt, amelyeket bevittek a templom udvarának
szent területén levő rejtett csarnokokba. "Nem lát bennünket az Úr" -
áltatták magukat Júda férfiai pogány szokásaik gyakorlása közben. "Elhagyta
az Úr ezt az országot" - mondták istenkáromlóan (Ez 8:11-12).
"Még más nagy utálatosságokat" is kellett látnia
a prófétának. A külső udvarból a belsőbe nyíló ajtónál "Tammúzt"
sirató asszonyokat látott. "Az Úr háza belső udvará"-ban pedig
"az Úr temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy huszonöt
férfi volt, háttal az Úr temploma felé, arccal kelet felé fordulva, és kelet
felé leborulva imádták a napot" (Ez 8:13-16).
Ezután pedig az a dicső Lény, aki végigkísérte Ezékielt a
Júda földjének magaslatain folyó gonoszságról látott megdöbbentő látomásban,
megkérdezte a prófétát: "Látod, emberfia? Nem volt elég az, hogy Júda háza
olyan utálatos dolgokat művelt, amilyeneket itt elkövettek! Még az országot is
elárasztották erőszakkal, és engem újra meg újra bosszantottak! Nézd, hogy
tartják a szőlőhajtásokat az orruk előtt! De én majd elbánok velük haragomban,
nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy
hangon, nem hallgatom meg őket" (Ez 8:17-18).
Azokról az elbizakodott gonosz férfiakról, akik az Úr
nevében oda mertek állni a nép elé, Isten Jeremiás által kinyilatkoztatta:
"Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom
gonoszságukat" (Jer 23:11). A Sedékiás uralkodásáról szóló krónika záró
történetében, a Júdát érintő rettenetes vádiratban a templom
megszentségtelenítése újra szerepel. "A papság vezetői és a nép is egyre
hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását -
nyilatkoztatta ki a szent író -, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet ő
szentelt meg Jeruzsálemben" (2Krón 36:14).
Júda végzetének napja gyorsan közeledett. Az Úr nem
táplálhatta tovább azt a reményt, hogy elhárítja legszigorúbb ítéletét.
"...ti talán büntetlenül maradhattok? - kérdezte. Nem maradtok
büntetlenül!" (Jer 25:29)..
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
24
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Három
fügefánk van az udvarunkon, és ma szedtem le az első fügénket ebben az évben!
Tökéletes volt!
A
fügefák gyakoriak voltak Izrael területén, és az emberek elég sokféleképpen
használták fel a gyümölcsét. És mint minden fajta gyümölcsnél, a fügéknél is
eljön az az időszak, amikor le lehet szüretelni. Kemények, de egy kicsit mégis
puhák, lédúsak, és csodálatos ízük van! Viszont nem sokáig állnak el. Ha nem
esszük meg őket, szárítjuk meg, vagy használjuk fel, akkor megromlanak. Ekkor
már nem jók semmire, hacsak nem legyek és más rovarok rajait szeretnénk
odavonzani! Ilyenkor jobb kidobni, amilyen hamar csak lehet.
Miután
Jeremiás elvitte Isten üzenetét a királyokhoz, hercegekhez, prófétákhoz és
papokhoz, a figyelmét most az átlagemberekre fordítja. A szöveg valóban tartalmaz
valamennyi üzenetet a királyoknak és papoknak, mégis ez a fejezet ugyanúgy szól
a kézműveseknek és ácsoknak. Az egész nemzethez szól.
Isten
két kosár gyümölcsöt használ fel az üzenetének szemléltetésére. Az egyik
kosárban tökéletes fügék vannak: érettek és készek a fogyasztásra. A másik
kosárban rothadt fügék vannak, amiket nem lehet megenni. Figyeljük meg, hogy
Isten hogyan mutatja be a népének két különválasztott csoportját. A
bálványimádás és a politikai és lelki vezetők hűtlenségének ellenére mégis van
egy nagy csoport, Isten népe, akiket „igen jó fügének” jellemez! A másik
csoport az élet népszerűbb oldalát választotta, hűtlen és teljesen romlottak
lett. Bizonyos vagyok benne, hogy Isten így mutatja be népe néhány tagjának hűtlenségét
a politikai és vallási romlottságban. De mindig van, aki hűséges!
Ez
az üzenet elég elkeserítő lehetett a jó embereknek. Akiket a rossz fügékkel
jellemeztek, már olyan távol voltak Istentől, hogy nem lehetett megmenteni
őket, viszont a jó fügékkel ábrázoltak a babiloni fogságba kerülnek a jövőben!
És Isten azt mondja, hogy mindez a saját érdekükben! Csak elképzelni tudom,
hogy mennyire nehéz lehetett elfogadni ezt az üzenetet! Hogyan válhatna a
javukra az, hogy elpusztul az otthonuk, a városuk, és kegyetlen pogányok
hurcolják fogságba őket? Ez az ami képbe hozza azt a valóságot, hogy Isten
útjai nem mindig a mi útjaink. Emlékezni fogok erre a következő alkalommal is,
ha valami történik velem, amit nehezen tudok megérteni.
Itt
jön a lényeg, hogy mi hogyan látunk dolgokat. A mi szemszögünk csak néhány
rövid napot fed le ezen a földön. Isten látótere egy hatalmas képet fog át.
Annak idején Mózesen keresztül Isten megmondta a zsidók őseinek, hogy mi lesz
akkor, ha a nemzet hűtlen lesz, és más isteneket, más pogány szertartásokat
követ. Mózes 5. könyvének jövendölései egyértelműek. És az idő eljött.
Ezt
a jövendölést két helyen találjuk meg. Az egyiket ebben a fejezetben, a 8-10.
versekben. Isten megtisztítja ezt a földet. A király és a terület lakosainak
nagy része, valamint azok, akik Egyiptom földjére menekültek, meg fogják
tapasztalni a halált, éhínséget és dögvészt. A másik hely 2Krónikák 36-ban
található, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy a vezetők és a nép egyre többet
vétkezett. Isten könyörgött nekik a prófétákon keresztül egészen addig, amíg
nem maradt megoldás. Ekkor az ítéletek hullámokban szakadtak rájuk. Azok, akik
túlélték a pusztítást (a jó fügék) elhurcoltattak Babilonba, mint rabszolgák.
Álljunk meg egy fontos pontnál. Isten embereinek addig kellett Babilonban
maradniuk, amíg a földterületek megkaphatták azokat a szombatokat, amelyek
elmaradtak abban a 70 évben, amikor folyamatosan dolgoztak rajtuk. Isten
megparancsolta, hogy pihentessék a földet minden hetedik évben, de az emberek
úgy döntöttek, hogy ez gazdaságilag nem kifizetődő! Ezért Isten most megengedi,
hogy a föld megtisztuljon, és kárpótlásul pihenjen azon évek miatt, amikor
Isten Szavát figyelmen kívül hagyták.
Viszont
ebben a fejezetben szintén vannak jó hírek! Mindnyájunknak szüksége van most jó hírekre! Az
5-7. versekben Isten bemutatja nagy terveit a „jó fügéknek,” miszerint elviszi
őket a földjükről, hogy elkerülhessék az ítéletet. Megígéri, hogy visszaviszi
őket, visszaállítja őket és új szívet ad nekik, így jobban megismerhetik Őt.
Megígéri, hogy az Istenük lesz és mivel új szívük van, ezzel az új szívvel úgy
fognak Hozzá fordulni, mint még soha!
Erre
van szükségünk, teljes elkötelezettségre, szilárdan Reá tekinteni. Szükségünk
van olyan szívre, mely teljesen elfordul a bűn pusztító erejétől. Nem lesz több
langyos Laodicea, csak teljesen a Megváltónak átadott szív.
„Istenünk, hadd
lehessek a jó fügékkel teli kosárban! És kérlek, adj új szívet, melyet teljesen
átadhatok Neked! Ámen.”
Dan Houghton
107. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezetéhez (augusztus
13-19.).
Ebben a fejezetben egy
nagyon sajnálatos történet bontakozik ki, jelentős leckékkel. Júda majdnem a
történelme végét járja, hiszen nem követte lelkiismeretesen Istent. A
babiloniak már megérkeztek, és sok foglyot ejtettek. De meghagyták a királyt a
trónon – ő volt Sedékiás. Kezdetben Sedékiás úgy dönt, hogy eleget tesz a
babiloni parancsoknak, így kímélve meg magát és népét a durvább büntetéstől. Ez
az első lecke; hogy a kemény büntetést néha meg lehet előzni, ha
együttműködünk, még ha ez az együttműködés nem is a legjobb választás. Itt az
együttműködés gondolata nem jelent erkölcsi megalkuvást, csak helyzeti
megalkuvást. Mivel korábban a rosszat cselekedték, Júda most már a babiloniak
irányítása alá tartozott. Ha most már együttműködésre készek, a dolgok jobbra
fordulnak számukra.
Ez a mi esetünkben is
sokszor igaznak bizonyul. Az együttműködéssel helyreáll a bizalom, és több
mozgásteret kapunk a választásainkhoz az életben, és mindez azzal a reménnyel
jár, hogy a saját önkormányzatiságunk is helyre fog állni. Sedékiás azonban
hamis próféták befolyása alá került, akik azokat a dolgokat állították, amiket
mindenki hallani akart. És bár Jeremiás és később Ezékiel figyelmeztetett a
hamis üzenetekre, egy lázadó mozgalom indult el a babiloniak elleni felkelésre.
Itt az újabb tanulság, hogy néha nehéz megkülönböztetni az igaz üzenetet a
hamistól. Ebben az esetben a hamis üzenet kifejezetten vonzó volt, de egyúttal
halálos is. Azoknak, akik hisznek Istenben és követni akarják őt, összhangba
kell hozniuk a hallásukat és értelmüket a Szentírással és a Szentlélekkel.
Dave Thomas
dékán, Teológiai Kar
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése