2017. augusztus 18., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 18 - PÉNTEK - Jeremiás 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezet 767. nap

Látta, hogy azok, akiknek lelki vezetőknek kellett volna lenniük a nép között, "Izráel háza vénei", szám szerint hetvenen, tömjéneznek a bálványistenek előtt, amelyeket bevittek a templom udvarának szent területén levő rejtett csarnokokba. "Nem lát bennünket az Úr" - áltatták magukat Júda férfiai pogány szokásaik gyakorlása közben. "Elhagyta az Úr ezt az országot" - mondták istenkáromlóan (Ez 8:11-12).

"Még más nagy utálatosságokat" is kellett látnia a prófétának. A külső udvarból a belsőbe nyíló ajtónál "Tammúzt" sirató asszonyokat látott. "Az Úr háza belső udvará"-ban pedig "az Úr temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az Úr temploma felé, arccal kelet felé fordulva, és kelet felé leborulva imádták a napot" (Ez 8:13-16).

Ezután pedig az a dicső Lény, aki végigkísérte Ezékielt a Júda földjének magaslatain folyó gonoszságról látott megdöbbentő látomásban, megkérdezte a prófétát: "Látod, emberfia? Nem volt elég az, hogy Júda háza olyan utálatos dolgokat művelt, amilyeneket itt elkövettek! Még az országot is elárasztották erőszakkal, és engem újra meg újra bosszantottak! Nézd, hogy tartják a szőlőhajtásokat az orruk előtt! De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket" (Ez 8:17-18).

Azokról az elbizakodott gonosz férfiakról, akik az Úr nevében oda mertek állni a nép elé, Isten Jeremiás által kinyilatkoztatta: "Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat" (Jer 23:11). A Sedékiás uralkodásáról szóló krónika záró történetében, a Júdát érintő rettenetes vádiratban a templom megszentségtelenítése újra szerepel. "A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását - nyilatkoztatta ki a szent író -, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben" (2Krón 36:14).

Júda végzetének napja gyorsan közeledett. Az Úr nem táplálhatta tovább azt a reményt, hogy elhárítja legszigorúbb ítéletét. "...ti talán büntetlenül maradhattok? - kérdezte. Nem maradtok büntetlenül!" (Jer 25:29)..

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Három fügefánk van az udvarunkon, és ma szedtem le az első fügénket ebben az évben! Tökéletes volt!
A fügefák gyakoriak voltak Izrael területén, és az emberek elég sokféleképpen használták fel a gyümölcsét. És mint minden fajta gyümölcsnél, a fügéknél is eljön az az időszak, amikor le lehet szüretelni. Kemények, de egy kicsit mégis puhák, lédúsak, és csodálatos ízük van! Viszont nem sokáig állnak el. Ha nem esszük meg őket, szárítjuk meg, vagy használjuk fel, akkor megromlanak. Ekkor már nem jók semmire, hacsak nem legyek és más rovarok rajait szeretnénk odavonzani! Ilyenkor jobb kidobni, amilyen hamar csak lehet.
Miután Jeremiás elvitte Isten üzenetét a királyokhoz, hercegekhez, prófétákhoz és papokhoz, a figyelmét most az átlagemberekre fordítja.  A szöveg valóban tartalmaz valamennyi üzenetet a királyoknak és papoknak, mégis ez a fejezet ugyanúgy szól a kézműveseknek és ácsoknak. Az egész nemzethez szól.
Isten két kosár gyümölcsöt használ fel az üzenetének szemléltetésére. Az egyik kosárban tökéletes fügék vannak: érettek és készek a fogyasztásra. A másik kosárban rothadt fügék vannak, amiket nem lehet megenni. Figyeljük meg, hogy Isten hogyan mutatja be a népének két különválasztott csoportját. A bálványimádás és a politikai és lelki vezetők hűtlenségének ellenére mégis van egy nagy csoport, Isten népe, akiket „igen jó fügének” jellemez! A másik csoport az élet népszerűbb oldalát választotta, hűtlen és teljesen romlottak lett. Bizonyos vagyok benne, hogy Isten így mutatja be népe néhány tagjának hűtlenségét a politikai és vallási romlottságban. De mindig van, aki hűséges!

Ez az üzenet elég elkeserítő lehetett a jó embereknek. Akiket a rossz fügékkel jellemeztek, már olyan távol voltak Istentől, hogy nem lehetett megmenteni őket, viszont a jó fügékkel ábrázoltak a babiloni fogságba kerülnek a jövőben! És Isten azt mondja, hogy mindez a saját érdekükben! Csak elképzelni tudom, hogy mennyire nehéz lehetett elfogadni ezt az üzenetet! Hogyan válhatna a javukra az, hogy elpusztul az otthonuk, a városuk, és kegyetlen pogányok hurcolják fogságba őket? Ez az ami képbe hozza azt a valóságot, hogy Isten útjai nem mindig a mi útjaink. Emlékezni fogok erre a következő alkalommal is, ha valami történik velem, amit nehezen tudok megérteni.  
Itt jön a lényeg, hogy mi hogyan látunk dolgokat. A mi szemszögünk csak néhány rövid napot fed le ezen a földön. Isten látótere egy hatalmas képet fog át. Annak idején Mózesen keresztül Isten megmondta a zsidók őseinek, hogy mi lesz akkor, ha a nemzet hűtlen lesz, és más isteneket, más pogány szertartásokat követ. Mózes 5. könyvének jövendölései egyértelműek. És az idő eljött.

Ezt a jövendölést két helyen találjuk meg. Az egyiket ebben a fejezetben, a 8-10. versekben. Isten megtisztítja ezt a földet. A király és a terület lakosainak nagy része, valamint azok, akik Egyiptom földjére menekültek, meg fogják tapasztalni a halált, éhínséget és dögvészt. A másik hely 2Krónikák 36-ban található, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy a vezetők és a nép egyre többet vétkezett. Isten könyörgött nekik a prófétákon keresztül egészen addig, amíg nem maradt megoldás. Ekkor az ítéletek hullámokban szakadtak rájuk. Azok, akik túlélték a pusztítást (a jó fügék) elhurcoltattak Babilonba, mint rabszolgák. Álljunk meg egy fontos pontnál. Isten embereinek addig kellett Babilonban maradniuk, amíg a földterületek megkaphatták azokat a szombatokat, amelyek elmaradtak abban a 70 évben, amikor folyamatosan dolgoztak rajtuk. Isten megparancsolta, hogy pihentessék a földet minden hetedik évben, de az emberek úgy döntöttek, hogy ez gazdaságilag nem kifizetődő! Ezért Isten most megengedi, hogy a föld megtisztuljon, és kárpótlásul pihenjen azon évek miatt, amikor Isten Szavát figyelmen kívül hagyták.
Viszont ebben a fejezetben szintén vannak jó hírek! Mindnyájunknak  szüksége van most jó hírekre! Az 5-7. versekben Isten bemutatja nagy terveit a „jó fügéknek,” miszerint elviszi őket a földjükről, hogy elkerülhessék az ítéletet. Megígéri, hogy visszaviszi őket, visszaállítja őket és új szívet ad nekik, így jobban megismerhetik Őt. Megígéri, hogy az Istenük lesz és mivel új szívük van, ezzel az új szívvel úgy fognak Hozzá fordulni, mint még soha!
Erre van szükségünk, teljes elkötelezettségre, szilárdan Reá tekinteni. Szükségünk van olyan szívre, mely teljesen elfordul a bűn pusztító erejétől. Nem lesz több langyos Laodicea, csak teljesen a Megváltónak átadott szív.

„Istenünk, hadd lehessek a jó fügékkel teli kosárban! És kérlek, adj új szívet, melyet teljesen átadhatok Neked! Ámen.”
Dan Houghton  

107. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezetéhez (augusztus 13-19.).

Ebben a fejezetben egy nagyon sajnálatos történet bontakozik ki, jelentős leckékkel. Júda majdnem a történelme végét járja, hiszen nem követte lelkiismeretesen Istent. A babiloniak már megérkeztek, és sok foglyot ejtettek. De meghagyták a királyt a trónon – ő volt Sedékiás. Kezdetben Sedékiás úgy dönt, hogy eleget tesz a babiloni parancsoknak, így kímélve meg magát és népét a durvább büntetéstől. Ez az első lecke; hogy a kemény büntetést néha meg lehet előzni, ha együttműködünk, még ha ez az együttműködés nem is a legjobb választás. Itt az együttműködés gondolata nem jelent erkölcsi megalkuvást, csak helyzeti megalkuvást. Mivel korábban a rosszat cselekedték, Júda most már a babiloniak irányítása alá tartozott. Ha most már együttműködésre készek, a dolgok jobbra fordulnak számukra.

Ez a mi esetünkben is sokszor igaznak bizonyul. Az együttműködéssel helyreáll a bizalom, és több mozgásteret kapunk a választásainkhoz az életben, és mindez azzal a reménnyel jár, hogy a saját önkormányzatiságunk is helyre fog állni. Sedékiás azonban hamis próféták befolyása alá került, akik azokat a dolgokat állították, amiket mindenki hallani akart. És bár Jeremiás és később Ezékiel figyelmeztetett a hamis üzenetekre, egy lázadó mozgalom indult el a babiloniak elleni felkelésre. Itt az újabb tanulság, hogy néha nehéz megkülönböztetni az igaz üzenetet a hamistól. Ebben az esetben a hamis üzenet kifejezetten vonzó volt, de egyúttal halálos is. Azoknak, akik hisznek Istenben és követni akarják őt, összhangba kell hozniuk a hallásukat és értelmüket a Szentírással és a Szentlélekkel.

Dave Thomas
dékán, Teológiai Kar
Walla Walla University, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése