Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 9. fejezet 1585. nap
Zürichben a reformáció lépésről lépésre haladt előre, és
ellenségei megriadva nagy támadásra készültek. Egy évvel korábban a wittenbergi
szerzetes Wormsban "nem"-et mondott a pápának és a császárnak. Most
minden azt mutatta, hogy a pápa követelései Zürichben is hasonló ellenállásba
fognak ütközni. Zwinglit többszörös támadás érte. A pápai kantonokban az
evangélium egyik tanítványa a másik után került a máglyára. De ez nem volt
elég. Az eretnekség tanítóját akarták elhallgattatni. Ezért a konstanzi püspök
elküldte három képviselőjét a zürichi zsinatra, azzal vádolva Zwinglit, hogy az
egyházi törvények áthágására biztatja az embereket, veszélyeztetve ezzel a
társadalom békéjét és jó rendjét. Ha az egyház tekintélye megszűnik -
hangsúlyozta -, általános lesz az anarchia. Zwingli azt válaszolta, hogy négy
éve hirdeti az evangéliumot Zürichben, "amely csendesebb és békésebb...,
mint az államszövetség bármely más városa". "Hát nem a kereszténység
az általános biztonság legnagyobb garanciája?" - kérdezte.
A képviselők arra intették a tanács tagjait, hogy
maradjanak meg az egyházban, amelyen kívül - mondták - nincs üdvösség. Zwingli
válasza ez volt: "Ne ingasson meg titeket ez a vád! Az egyház alapja
ugyanaz a Szikla, ugyanaz a Krisztus, aki Péternek is nevet adott, mivel
hűségesen megvallotta Őt. Isten elfogadja minden népből azt, aki teljes szívből
hisz az Úr Jézusban. Valóban ez az az egyház, amelyen kívül senki sem
üdvözülhet. " E tanácskozás eredményeként a püspök egyik képviselője
elfogadta a reformált vallást.
A zsinat nem volt hajlandó Zwinglivel szemben eljárást
indítani, és Róma újabb támadásra készült. A reformátor, amikor értesült ellenségei
ármánykodásairól, így kiáltott: "Csak jöjjenek; úgy félek tőlük, mint
kinyúló szirt a lábánál bömbölő hullámoktól!" A papok erőfeszítései csak
előmozdították azt az ügyet, amelyet tönkre akartak tenni. Az igazság tovább
terjedt. Németországi követői, akiket lesújtott Luther eltűnése, újra
felbátorodtak, amikor látták, hogy az evangélium Svájcban is terjed.
Amikor a reformáció gyökeret vert Zürichben, a romlottság
megállítása, a rend és az összhang megvalósulása nyilvánvalóbbá tette
gyümölcseit. "Városunkban béke lakozik. Nincs veszekedés, nincs
képmutatás, nincs irigység, nincs versengés - írta Zwingli. Honnan származna
ilyen egység, ha nem az Úrtól és tanainktól, amelyek elárasztanak bennünket a
béke és a kegyesség gyümölcseivel? "
A reformáció által kivívott győzelmek láttán Róma hívei még
inkább törekedtek arra, hogy megdöntsék a reformációt. Látva, hogy az
üldözéssel nem sikerült Luther munkáját elfojtani Németországban, elhatározták,
hogy saját fegyvereivel fognak küzdeni a reformáció ellen: vitába szállnak
Zwinglivel. Az ügyet tehát előkészítették, és úgy akarták győzelmüket
biztosítani, hogy ők választották meg nemcsak a harc helyét, hanem a vitát
eldöntő bírákat is. Ha Zwinglit egyszer hatalmukba tudják keríteni, gondjuk
lesz rá, hogy ne meneküljön el. Ha a vezért elhallgattatják, a mozgalmat
gyorsan összezúzhatják. Ezt a szándékukat azonban gondosan eltitkolták.
A vita helye Báden volt. Zwingli azonban nem jelent meg. A
zürichi zsinat, a pápa szándékát megsejtve, és megijedve azoktól a lángoktól,
amelyek a svájci kantonokban az evangélium megvallóinak gyújtott máglyákon
fellobbantak, megtiltotta lelkészének, hogy kitegye magát ennek a veszélynek.
Zwingli hajlandó volt Róma összes odaküldött párthívével Zürichben találkozni,
de Bádenben, ahol a mártírok vére éppen akkor hullott az igazságért, a biztos
halál várt reá. A reformátort Oecolompadiusnak és Hallernek kellett
képviselnie. Róma védelmezője pedig dr. Eck - egy sereg tudós doktortól és
főpaptól támogatott kiválóság - volt.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 32
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Közvetlenül Ezékiás júdabeli
reformjai és újjáépítési intézkedései után, amikről az előző fejezet és 2Királyok
18. fejezete számolt be, az asszír király Szanhérib hadjáratot indított az
ország ellen. Amint Ezékiás megtudja, hogy Asszíria királya háborút akar
viselni Jeruzsálem ellen, azonnal összehívja a népet, és buzdítja őket, hogy ne
féljenek: „Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy
megsegítsen minket, és értünk harcoljon” (8. vers - új prot. ford.). Nem
kell egyedül vívnunk harcainkat, pusztán a testi erőnkkel, hanem egyesíthetjük
az emberi erőt Isten emberfeletti erejével.
Amíg Ezékiás reformjai
ledöntötték a hamis vallás ereklyéit, Szanhérib fenyegetései nem tesznek különbséget
az igaz és a hamis között. Istent bármely más istenhez hasonlítja. - „Most azért ne ámítson el és ne csaljon
meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és
országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim
kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én
kezemből?” (15. vers - új prot. ford.).
Szanhérib múltbeli
tapasztalataira – más népek felett aratott diadalára – utalva próbálja
elbátortalanítani a népet, hogy az ő Istenük is legyőzetik. Ám amit az evilági
tapasztalat mutat, az nem mindig igaz. Amint az Írás jellemzi Őt, Isten a mi
egyetlen, változhatatlan vezetőnk. Ragaszkodj szilárdan ahhoz, ami igaz,
mindegy mit mond neked a világ!
Ha kifejezzük
meggyőződésünket arról, hogy mi a jó és mi a rossz, gyakran támadások
kereszttüzébe kerülünk. Kérjük az Urat minden nap, hogy erősítsen meg
bennünket, így mindig meg tudjuk ítélni mi a jó és mi a rossz!
Michel Lee
223. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
9. fejezetéhez
(november 10-16.).
Zwingli, Luther és Tyndale, akik Svájc,
Németország és Anglia legfőbb reformátorai voltak (ebben a sorrendben) 1483
decembere és 1484 januárja között születtek néhány hét eltéréssel. A szüleik
egyáltalán nem ismerték egymást. Így aztán, ha az 1515-ös év Európájában lettél
volna fiatal felnőtt, két évvel azelőtt, hogy a wittenbergi kapura kiszögezték
a 95 tételt, siránkozhattál volna magadban arról, hogy semmit sem tesznek az
emberek, és nem történik előrehaladás. A nagy, gonosz fickók még mindig
mindenen uralkodtak és tönkretették, amihez csak kedvük szottyant tönkretenni.
És elesett a hűség az utcán. És az egyenesség nem juthatott be. Te pedig agyon
aggódhattad magadat ezeken a dolgokon.
Amit azonban nem tudhattál, hogy ez a három erős
férfi épp befejezte különleges kiképzése első szakaszát, hogy a föld nevű
bolygón vezetőkké váljanak.
És ahogyan már mondtam, Zwingli az egyik volt
közülük. Olyan sok kulcsfontosságú dolgot tanulhatunk meg tőle! Íme, ezek közül
egy, amivel elboldogulhatsz: ha lelkeket akarsz menteni, be kell csuknod a szemedet
sok mindenre. Az emberek ki nem állják, ha kijavítjuk őket minden egyes
alkalommal, amikor hibát követnek el. Hogy segítsünk az embereken, szemet kell
hunynunk néhány gyarlóságuk fölött. Képzeljük el, mi lett volna, ha Jézus
kijavított volna minden rosszat, amivel találkozott! Mást se csinált volna.
Zwingli tehát így adott példát az embereknek
Isten kegyelméből. Ők pedig összesereglettek, hogy még többet tanulhassanak
erről.
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésEzékiás azt tette, amit jónak lát Isten. A népet újra őseik Istene felé tudta fordítani, és mind szívükben, mind pedig életük napjaiban újra Isten állt a középpontban. Nem is marad el a támadás, ami nem pusztán testi és erőszakos fenyegetéssel közelít, hanem kendőzetlenül Isten megatagadására szólít fel, azaz lelki síkon teljesedik ki. Kételkedést próbál szítani az emberek szívében Uruk szeretete, hűsége, és ereje kapcsán, s egyben rettegést, amiért nem hamis isteneket imádnak.
VálaszTörlésEzékiás szíve a helyén, s a lelki támadás velejét célozza, megerősítve ezzel az egész népet. Szanhérib a leigázott népeket és azok isteneit hozza fel példának, melyek képtelenek voltak ellenállni az ő hatalmas kezének. Az önfelmagasztalás felső fokát mutatja be, mely lelkületről jól tudjuk,hogy honnan ered, ki az, aki mindennél feljebb törekszik.
II Thesz 2/4: “Ez (a törvénytpró, a kárhozat fia) majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.”
Erre a kevélységre adja meg Ezékiás a lényegre törő választ, mely bátorít és megerősít:
“Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele! Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban”
Azaz “velünk az Isten”, s ha Isten velünk, ki lehet ellenünk (Róm 8/31), s ember mit árthat nekünk (56. Zsolt/5)?
Ezékiás később betegségbe esik, s ahogyan korábban II Kir 20-ban olvashattuk, Isten Ézsaiáson keresztül kijelentést tesz neki, hogy mivel hallotta könnyek közt elmondott imáját, ezért meggyógyítja, s megtoldja napjait 15 évvel, minderről pedig jelet is ad. S valóban a jel megadatik, az árnyék tíz fokkal visszafelé megy. Babilonból pedig követek érkeznek ennek a csodának a felderítésére. Ezékiás hatalmas lehetőséget kap, hogy a pogányoknak a Teremtő Istenről tegyen bizonyságot, ehelyett nem tesz mást, mint földi kincseivel kérkedik. Az Úr Igéje rejtve marad a babiloni megbízottak számára, a király nem mutatja fel számukra annak az Istennek a dicsőségét, akiben mindenkor reménységet talált.
Számunkra is megadatnak ezek az alkalmak, mégha miniszterelnökök és nagykövetek nem is kopogtatnak be hozzánk nap mint nap, s mi magunk sem vezetünk országot, de még csak egy várost, vagy akár céget sem. Naponta kerülünk a lényeget tekintve hasonló helyzetbe az utcán sétálva, buszon ülve, vagy akár kórházi ágyon fekve. Olyan lehetőségek nyílnak meg számunkra naponta, melyekben megmutathatjuk mások számára, hogy kit hordozunk a szívünkben, ki áll az életünk középpontjában. Megmutathatjuk, s magunk is felfedezhetjük, hogy valóban beengedtük-e szívünkbe az ajtónk előtt kopogtató Jézust, s valóban engedjük-e, hogy teljesen Úr legyen szívünkben.
I Pét 3/15: “Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet”