Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1587. nap
10.
A reformáció előrehaladása Németországban
Luther titokzatos eltűnése egész Németországban
megdöbbenést keltett. Mindenki kérdezősködött felőle. A legképtelenebb hírek
keringtek róla, és sokan azt hitték, hogy meggyilkolták. Az emberek nagyon
megsiratták; nemcsak közismert barátai, hanem ezerszámra olyanok is, akik nem
foglaltak nyíltan állást a reformáció mellett. Sokan ünnepélyes esküvel
fogadták, hogy megbosszulják halálát.
A Róma-barát vezetők rémülten látták, hogy mennyire ellenük
fordult a közhangulat. Bár eleinte ujjongtak Luther vélt halálának, de
csakhamar szerettek volna elrejtőzni az emberek haragja elől. Ellenségeit, míg
Luther közöttük volt, még legmerészebb tettei sem nyugtalanították annyira,
mint eltűnése. Azok, akik dühükben megpróbálták a bátor reformátort
elpusztítani, most, hogy védtelen fogoly lett, tele voltak félelemmel.
"Menekülésre már csak egy lehetőségünk van - mondta egyikük -,...
fáklyákat gyújtva kutatni széles e világon, és visszaadni a nemzetnek, amely
követeli." Úgy tűnt, hogy a császári rendelet hatástalan maradt. A
nunciusok felháborodva látták, hogy sokkal kevesebb figyelmet kelt, mint Luther
sorsa.
Az a hír, hogy Luther, bár fogoly, de biztonságban van,
megnyugtatta az embereket, és még jobban lelkesedtek érte, írásait még
buzgóbban olvasták. Egyre többen álltak annak a hősnek az ügye mellé, aki ilyen
félelmesen kevés eséllyel védte Isten szavát. A mag, amelyet Luther elvetett,
mindenütt kikelt. Távolléte alatt megvalósult az, amit jelenlétében nem ért
volna el. Munkatársainak, nagyszerű vezérük eltávolítása után megnőtt a
felelősségérzete.
Meg újult hittel és buzgalommal siettek megtenni minden
tőlük telhetőt, hogy az oly szépen megindult munka ne szenvedjen csorbát.
Sátán azonban nem maradt tétlen. Most is megpróbálta azt,
amit minden reformációs mozgalomban. Megkísérelte tönkretenni az embereket. Rá
akarta szedni őket arra, hogy az igazi reformációt cseréljék fel
hamisítvánnyal. Miként a keresztény egyház első századában támadtak hamis
krisztusok, a XVI. században voltak hamis próféták.
Néhány ember, akikre a vallásos világ kavargása nagy
hatással volt, különleges mennyei kinyilatkoztatások birtokosának képzelte
magát, és azt állította, hogy Istentől megbízást kapott a Luther által -
szerintük erőtlenül - elkezdett reformáció folytatására és befejezésére. Ezek
az emberek lerombolták azt, amit Luther felépített. Pontosan azt a nagyszerű
elvet tagadták meg, ami a reformáció alapja volt - hogy Isten szava a hit és
gyakorlat tökéletes szabálya. Ezt a tévedhetetlen útmutatót változékony
mércével - saját érzéseikkel és benyomásaikkal - cserélték fel. A tévedés és
hazugság nagyszerű leleplezőjének elvetésével utat nyitottak Sátánnak arra,
hogy tetszése szerint befolyásolja az emberek gondolkozását.
Az egyik ilyen próféta azt állította, hogy Gábriel angyal
adott neki eligazítást. Egy diák, aki e prófétához csatlakozott, felhagyott
tanulmányaival, mert állítása szerint Isten maga adott neki bölcsességet Igéje
magyarázásához. Sok fanatizmusra hajló ember csatlakozott hozzájuk. E rajongók
ténykedései nem kis izgalmat keltettek. Luther prédikációi nyomán az emberek
felismerték a reform szükségességét. És most, az új próféták téves tanításai
félrevezettek néhány igazán jóhiszemű embert.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 34
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jósiás király teljes
egészében elkötelezte magát Istennek. Ez az odaadás arra késztette, hogy
lerombolja a magaslatokat, a Baálok oltárait, a bálványokat, az öntött képeket,
és mindent Izraelben, ami nem volt Isten tetszésére való. Bizonyára voltak,
akik megharagudtak rá, sőt talán ellenállást is tanúsítottak, hogy meghiúsítsák
a reformot. A király azonban megingathatatlan volt elhatározásában: „nem hajolt el sem jobbra, sem balra”
(2. vers). Olyannyira sikeres reformot hajtott végre, hogy azt követően –
ahogyan a Szentírás feljegyzi – „amíg ő
élt, a nép valóban az Örökkévalót, őseik Istenét követte, és nem tért el tőle”
(33. vers - ERV-HU fordítás).
Egy egész nemzet
Istennel való kapcsolata állt helyre egyszerűen csak azért, mert egyetlen
vezető – fiatalsága és tapasztalatlansága ellenére – eltökélte a szívében, hogy
bármi áron is, de Istennek fog engedelmeskedni. Az emberi történelem egyetlen
időszakában sem volt nagyobb szükség erre a minden félelemtől mentes jósiási
bátorságra, mint ma, amikor hamis istentiszteleti rendszerek jelentenek állandó
veszélyt Isten népe számára. Éppúgy, ahogyan az Úr Jósiáson keresztül
munkálkodott, Isten ma is munkálkodik fiatalokon és időseken, férfiakon és
nőkön keresztül, akik eltökélték magukban, hogy a legkisebb kompromisszum
nélkül csakis Istennek engedelmeskednek.
Thando
Malambo
224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
10. fejezetéhez
(november 17-23.).
Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett,
néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a
reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként
Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és
benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára.
„Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti
őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy
egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon
tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,
1893. január 24.).
Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő
hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a
vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is.
Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.
A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak:
„A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi
minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban,
mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg
hitedet Isten Igéjével!Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét!
Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz,
örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).
Sarah Keston
Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,
Németország
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése