Higgyetek az Ő prófétáinak - november 21 - CSÜTÖRTÖK - Ezsdrás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1591. nap

A pápa hívei ujjongtak, remélve, hogy hamarosan tanúi lesznek a reformátor bukásának. Azokért a tévedésekért is Luthert hibáztatták, amelyeknek a helyreigazításáért mindent megtett. A fanatikusok azzal az állítással, hogy nagy igazságtalanság történt velük, sok ember rokonszenvét megnyerték, és miként a tévedés képviselőjével sokszor megesik, őket is mártíroknak tartották. A reformáció legelkeseredettebb támadóit tehát a kegyetlenség és elnyomás áldozataiként sajnálták és dicsőítették az emberek. Ez Sátán munkája volt, amely mögött ugyanaz a lázadó szellem húzódott, mint ami először a mennyben nyilvánult meg.

Sátán folyvást azon dolgozik, hogy az embert megtévessze, és arra késztesse, hogy a bűnt erénynek, az erényt pedig bűnnek nevezze. És milyen "eredményes" munkát végez! Hányszor szidják és becsmérlik Isten hűséges szolgáit csak azért, mert bátran kiállnak az igazságért! Sátán eszközeit pedig dicsőítik és tömjénezik, sőt mártíroknak tartják, míg azok, akik Isten iránti hűségükért tiszteletet és bátorítást érdemelnének, magukra maradva hordják a gyanúsítgatás és bizalmatlanság terhét.

A szentség hamisítványa, a hamis megszentelődés ma is megtéveszti az embereket. Más formákban, de a Luther korában megmutatkozó szellemben eltérít embereket a Szentírástól, hogy saját érzéseiket és benyomásaikat kövessék Isten törvénye helyett. Ez Sátán egyik legsikeresebb cselfogása, az igazság és a tisztaság meggyalázása.

Luther bátran védte az evangéliumot a mindenfelől érkező támadástól. Isten Igéje minden küzdelemben hatékony fegyvernek bizonyult. Ezzel az Igével harcolt Luther a pápa bitorolt hatalma és a teológusok racionalista filozófiája ellen, és sziklaszilárdan megállt a reformációnak szövetséget kínáló fanatizmussal szemben.

Ezek az ellenfelek a maguk módján mind félretették a Szentírást, és a vallási igazság és ismeret forrásaként az emberi bölcsességet dicsőítették. A racionalizmus isteníti az észt, és a vallás döntő tényezőjévé teszi. A katolicizmusnak, amely szerint a pápa az apostoli ihletettség egyenes ágú, soha nem változó örököse, bőven van lehetősége arra, hogy mindenféle túlkapást és romlottságot az apostoli megbízás sérthetetlenségének leple alá rejtsen. Münzer és társai "ihletettségének" a forrása sem magasabb rendű, mint a csapongó képzelet. Befolyása aláásott minden tekintélyt - emberit és istenit egyaránt. Az igazi kereszténység Isten szavát az ihletett igazság nagy kincsesházaként és minden kinyilatkoztatás próbaköveként fogadja el.

Wartburgból való visszatérése után Luther befejezte az Újszövetség fordítását, és a német nép nemsokára anyanyelvén olvashatta az evangéliumot. E fordítást mindenki, aki szerette az igazságot, nagy örömmel fogadta. Azok pedig, akik az emberi hagyományokat és parancsolatokat választották, gúnyolódva elvetették.

A papokat nyugtalanította az a gondolat, hogy a köznép most már meg tudja vitatni velük Isten szavának tanításait, így tudatlanságuk lelepleződik. Világias okoskodásuk fegyverei hatástalanok voltak a Lélek kardjával szemben. Róma minden tekintélyével igyekezett meggátolni a Szentírás terjesztését, de a rendeletekkel, egyházi átkokkal és kínzásokkal nem érte el a célját. Minél inkább kárhoztatta és tiltotta a Bibliát, az emberek annál jobban szerették volna tudni, hogy mit is tanít. Minden olvasni tudó ember sóvárgott arra, hogy maga kutathassa Isten Igéjét. Magukkal hordozták és olvasták, aztán újra olvasták, és addig nem nyugodtak, amíg hosszú részeket kívülről meg nem tanultak. Az Újtestamentum értékelése láttán Luther azonnal elkezdte az Ótestamentum fordítását, és mihelyt egy-egy rész elkészült, azonnal kiadta.

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+2&version=NT-HU

A második fejezetben a vezetők és követőik listái szerepelnek, akik visszatértek Jeruzsálembe Babilonból, ahol fogságban voltak. A hetven év, ami a fogságban kiszabatott számukra, lejárt, és itt volt az ideje hazatérni. A Biblia a Jelenések 21:27-ben beszél azokról, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (új prot. ford.). Kiváltság lesz, ha a nevünk ott szerepel majd az élet könyvében azon a napon, mikor Jézus visszatér.

A Jeruzsálembe való visszatérésre irányuló felszólításnak célja volt. Ez a cél Isten házának, a templomnak újjáépítése volt. Isten népe körében a templom Isten köztük való jelenlétét jelképezte. Erre a nemes ügyre, az Ezsdrás könyve 2. fejezet 68-69. verse szerint önkéntesen adakoztak az Isten házáért, mindenki a maga képességei szerint. Isten mindig csak azt várja el, hogy képességeink szerint adjunk és nem kényszerből, mivel Isten a jókedvű adakozót szereti.

A vezetők megemlítése a csoportban jelentőséggel bír. Valahányszor Isten belekezd valaminek az elvégzésébe, egyeseket vezetőnek nevez ki arra a szerepre, hogy másokat bátorítsanak az Ő céljának beteljesítésében.

„Atyánk, segíts, hogy azok között lehessünk, akik örömmel és pozitívan válaszolnak a Te hívásodra!”

Pardon Mwansa

224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  10. fejezetéhez (november 17-23.).

Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett, néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára. „Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,  1893. január 24.).

Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is. Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.

A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak: „A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban, mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét! Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz, örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).

Sarah Keston

Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,

Németország

Fordította Gősi Csaba