Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1594. nap
11. A fejedelmek
tiltakozása
A német keresztény fejedelmek tiltakozása az 1529-es
speieri országgyűlésen az egyik legszebb bizonyságtevés volt a reformáció
mellett. Ezeknek az embereknek - Isten embereinek - a bátorsága, hite és
állhatatossága kivívta a gondolkozási és lelkiismereti szabadságot a következő
századok számára. Protestálásuk adta meg a megreformált egyház protestáns
nevét; elveik pedig "a protestantizmus tulajdonképpeni lényegét".
Sötét és vészjósló napok köszöntöttek a reformációra. Annak
ellenére, hogy a Wormsi Ediktum Luthert törvényen kívül helyezte, tanainak
hirdetését, illetve elfogadását megtiltotta, a birodalomban mindeddig a vallási
türelem érvényesült. A gondviselő Isten féken tartotta az igazsággal szemben
álló erőket. V. Károlynak eltökélt szándéka volt a reformáció szétzúzása, de
sokszor, amikor ütésre emelte a kezét, kénytelen volt máshova sújtani. Újra meg
újra elkerülhetetlennek látszott, hogy mindazok nyomban elpusztulnak, akik
Rómával szembehelyezkedni mernek. De a kritikus pillanatban a keleti határon megjelent
a török hadsereg vagy a francia király vagy a császár növekvő hatalmára
féltékeny pápa, és háborút indítottak ellene. Így aztán a nemzetek viszálya és
kavargása közepette a reformáció tovább erősödhetett és terjedhetett.
Végül is a pápai uralkodók elfojtották gyűlölködésüket,
hogy összefogjanak a reformátorok ellen. Az 1526-os speieri országgyűlés
vallási ügyekben minden államnak szabad kezet adott az általános zsinat
idejéig. De mihelyt elmúltak az engedményt kiváltó veszélyek, a császár
1529-ben ismét összehívta az országgyűlést Speierben, hogy összezúzza az
eretnekséget. Rá akarta venni a fejedelmeket arra, lehetőleg békés eszközökkel,
foglaljanak állást a reformáció ellen. Ha pedig az nem sikerül, Károly
felkészült rá, hogy erőszakhoz folyamodik.
A pápa hívei ujjongtak. Nagy számban jelentek meg
Speierben, és nyíltan kifejezésre juttatták a reformátorokkal és pártfogóikkal
szembeni gyűlöletüket. Melanchton ezt mondta: "A világ szemében utálat és
söpredék vagyunk, de Krisztus letekint szegény népére, és megőrzi. "-' Az
országgyűlésen részt vevő lutheránus fejedelmek rezidenciáján is tilos volt az
evangéliumot prédikálni. De Speier népe szomjazta Isten Igéjét, és a tilalom
ellenére ezrek özönlöttek a szász választófejedelem kápolnájában tartott istentiszteletekre.
Ez siettette a válságot. A császár kihirdette az
országgyűlésnek, hogy mivel a lelkiismereti szabadságot engedélyező határozat
súlyos zavargásokat keltett, elrendeli érvénytelenítését. Ez az önkényes
cselekedet felháborította és megrémítette a lutheránus keresztényeket. Egyikük
ezt mondta: "Krisztus újra Kajafás és Pilátus kezébe került. " A
katolikusok még jobban felbőszültek. Az egyik vakbuzgó katolikus kijelentette:
"A törökök jobbak, mint a lutheránusok, mivel a törökök tartanak
böjtnapokat, a lutheránusok pedig megszentségtelenítik őket. Ha választanunk
kellene Isten szent Igéje és az egyház régi hibái között, az előbbit
utasítanánk el!" Melanchton így szólt: "Faber a telt házú gyűlésen
naponta újabb követ vet reánk, az evangélium híveire. "
A vallási türelem korábban már törvényerőre emelkedett, és
a lutheránus államok most úgy döntöttek, hogy tiltakoznak jogaik megsértése
ellen. Luthernek, akit a Wormsi Ediktum még mindig egyházi átok alatt tartott,
tilos volt Speierben megjelennie, de munkatársai és a fejedelmek, akiket Isten
indított fel, hogy ügyét ebben a válságban védjék, helyére álltak. A nemes
lelkű szász Frigyes, Luther korábbi pártfogója meghalt. De testvére és utóda,
János herceg is örömmel fogadta a reformációt, és bár békepárti volt, nagyon
határozottan és bátran kiállt minden olyan dologban, ami a vallás érdekeit
érintette.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A negyedik fejezetben
Perzsia királya megparancsolta Isten népének, hogy hagyják abba a templom
újjáépítését. Ebben a fejezetben Isten prófétái Aggeus és Zakariás sürgették
Isten népét, hogy folytassák a felújítási munkálatokat, kérvén őket, hogy
bízzanak Istenben. Zorobábel és Jésúa bátran mozgósították a népet, akik
megerősödtek és a király tiltó levele ellenére folytatták a templom építését. „De
a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, így nem akadályozták meg őket az
építésben, míg az ügy Dárius elé nem jutott …” (5.vers – új prot. ford.),
aki Perzsia új uralkodója volt.
Isten szeme mindig ott
van azokon, akik az Ő akaratát teljesítik, de szüksége van férfiakra, és nőkre,
akik tájékozottak, és képesek ügyüket a hatóságok előtt tényekkel képviselni.
Amikor Tattenai, a perzsa helytartó felelősségre vonó levelet írt Zorobábelnek
utasítva őt, hogy hagyják abba a munkát, Isten emberei válaszlevelet írtak,
amelyben kiegészítő információkat közöltek; és az eset történetének
kivizsgálását követelték. Isten népe nem elégedhet meg azzal, hogy csak egy
keveset tud. Isten azt akarja, hogy ne maradjunk le, még az ismeretekben sem.
Istenünk, kérünk,
naponta növeld hitünket, hogy az ellenállás dacára is Benned bízzunk, és
folytassuk, a ránk bízott munkát!
Pardon Mwansa
225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
11. fejezetéhez
(november 24-30.).
Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az
életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim
könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig
elszorul a torkom.
Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története,
ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak.
Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy
mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad
zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel
szemben.
Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan
bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a
történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van
bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.)
És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek
bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon,
könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen
felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És
abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű
Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó
megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az
uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is
sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.
És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek
felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés