2019. november 14., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 14 - CSÜTÖRTÖK - 2 Krónikák 31


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 9. fejezet 1584. nap

Németországban a bűnbocsátó cédulákat a hírhedt Tetzel irányításával a dominikánus szerzetesek árusították. Svájcban a ferencrendi szerzeteseket bízta meg az egyház ezzel az üzlettel, irányításával pedig az olasz szerzetest, Samsont, aki már eddig is jó szolgálatokat tett az egyháznak. Németországból és Svájcból szerzett hatalmas összegekkel töltötte meg a pápai kincstárat. Most Svájcot bejárva, nagy tömegeket vont bűvkörébe. Kicsalta a szegény parasztok szűkös keresményét, a gazdagoktól pedig gazdag adományokat követelt. De a reformáció már éreztette hatását, és megnyirbálta ezt az üzérkedést, megállítani azonban nem tudta. Zwingli még Einsiedelnben volt, amikor Satuson, nem sokkal Svájcba jövetele után portékáival a szomszéd városba érkezett. Amikor a reformátor értesült Satuson küldetéséről, azonnal fellépett ellene. A két ember nem találkozott egymással, de Zwingli olyan eredményesen leplezte le a szerzetes igényeinek jogtalanságát, hogy az kénytelen volt máshova menni.

Zwingli Zürichben is nagy hévvel prédikált a bocsánatárusok ellen. Amikor Satuson a városhoz közeledett, a városi tanács egy futárt küldött elé azzal az üzenettel, hogy kerülje el a várost. Mégis sikerült csellel bejutnia a városba, de minden üzlet nélkül kellett távoznia. Ezután nemsokára elhagyta Svájcot is.

Nagyot lendített a reform munkáján a pestis, a "fekete halál", amely 1519-ben söpört végig Svájcon. Amikor az emberek így szemtől szembe kerültek a pusztítóval, sokan felismerték a nemrég vásárolt bűnbocsátó cédulák haszontalanságát és értéktelenségét, és vágyakoztak hitük biztosabb alapja után. Zwingli is ágynak esett Zürichben. Nagyon súlyos volt az állapota, és semmi remény nem volt arra, hogy felgyógyul. Sokfelé az a hír terjedt el, hogy meghalt. Reménye és bátorsága e nehéz órákban sem ingott meg. Hittel tekintett a Golgota keresztjére, bízva az engesztelő áldozat elégséges voltában. Amikor visszatért a halál kapujából, olyan odaadással prédikálta az evangéliumot, mint soha azelőtt. Szavából rendkívüli erő áradt. Az emberek örömmel üdvözölték szeretett lelkészüket, aki a sír széléről tért vissza hozzájuk. Ők maguk is betegeket és haldoklókat ápoltak, és most érezték, jobban, mint valaha, hogy milyen érték az evangélium.

Zwingli is tisztábban látta az evangélium igazságait, és saját magán is jobban tapasztalta megújító erejét. Két témakörrel, az ember bukásával és a megváltás tervével sokat foglalkozott. "Ádámban - mondta - mindnyájan romlásba és kárhozatba süllyedt halottak vagyunk. " "Krisztus... örökké tartó üdvösséget vásárolt nekünk... Szenvedése... örök áldozat és örökké hatékony orvosság. Egyszer és mindenkorra eleget tesz az isteni igazságszolgáltatásnak mindazok érdekében, akik szilárd és rendíthetetlen hittel reá hagyatkoznak. a Zwingli azt is világosan tanította, hogy Krisztus kegyelme nem jogosítja fel az embert arra, hogy vétkezzen. Isten ott van, "ahol Istenbe vetett hit van, és ahol Isten van, ott az embert jó cselekedetekre ösztönző és indító buzgóság van".

Olyan nagy volt az érdeklődés Zwingli prédikálása iránt, hogy amikor beszélt, a székesegyház zsúfolásig megtelt. Apránként ahogy el tudták hordozni - feltárta hallgatóinak az igazságot. Első alkalommal kerülte azokat a dolgokat, amelyek előítéletet kelthetnek. Megnyerni az embereket Krisztus tanításainak, meglágyítani szívüket Krisztus szeretetével és bemutatni nekik Krisztus példáját - ezt tartotta feladatának. És ha a hallgatók elfogadják az evangélium elveit, babonás hiedelmekkel és szokásaikkal minden bizonnyal felhagynak.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Egy esemény hatása leginkább azon mérhető le, hogy az, akivel történt, miként reagál rá, és milyen döntést hoz.  Ez a fejezet leírja, hogy a nép teljes elköteleződéssel válaszolt Ezékiás kezdeti vallási reformjaira. Ezt az előző fejezetek részletezték. Honnan tudjuk, hogy teljesen, egészen, végképp elkötelezettek voltak?

A leíró szavak: „teljesen lerombolták a bálványokat” (1. vers), „amint megtudták, azonnal” „bőséggel hoztak mindenből”, „bőségesen meghozták mindennek a tizedét” (5. vers) bepillantást engednek abba, ami történt. Olyan sok mindent vittek, hogy halmokban állt a tized és a felajánlások a templom előtt (6-7. vers). Mindezen felül, ez nem egy egyszeri reagálás volt, hanem a leírás hűségesnek jellemzi a népet, és az adakozás folytatódott, legalább négy hónapig. Nem fáradtak bele a cselekvésbe és az adakozásba.

Ezt az egész munkát, amit az Út házáért végeztek, a közösség finanszírozta, egyszerűen azért, mert  Ezékiás úgy döntött, a helyes dolgot cselekszi. „Minden munkában, amelyet Isten házának szolgálatában, a törvényben és a parancsolat szerint elkezdett, Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt” (21. vers – új prot. ford.).

Lehet, hogy mi nem vagyunk királyok, mint Ezékiás, de mindnyájan hatással vagyunk ismerőseinkre. Mi lenne, ha Ezékiáshoz hasonlóan, mi is teljes szívünkkel keresnénk Istent? Ez a szakasz azt sugallja, hogy az áldás legalább háromszoros lesz. Először is, a körülöttünk élők is kedvet kapnak, hogy így éljenek, másodszor az egyház szükségletei számára is források nyílnak, mert az emberek Isten szeretetére válaszolva adakozni is fognak az Ő ügyére. Végül ezeket a változásokat látván mi magunk is megtapasztaljuk az áldást és a gazdagságot, ahogy Ezékiás. Lehet, hogy ez a gazdagság nem anyagi természetű lesz, de azt a megelégedést adja, amit csak az Úrhoz való hűség nyújthat.

Amy Sheppard

223. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  9. fejezetéhez (november 10-16.).

Zwingli, Luther és Tyndale, akik Svájc, Németország és Anglia legfőbb reformátorai voltak (ebben a sorrendben) 1483 decembere és 1484 januárja között születtek néhány hét eltéréssel. A szüleik egyáltalán nem ismerték egymást. Így aztán, ha az 1515-ös év Európájában lettél volna fiatal felnőtt, két évvel azelőtt, hogy a wittenbergi kapura kiszögezték a 95 tételt, siránkozhattál volna magadban arról, hogy semmit sem tesznek az emberek, és nem történik előrehaladás. A nagy, gonosz fickók még mindig mindenen uralkodtak és tönkretették, amihez csak kedvük szottyant tönkretenni. És elesett a hűség az utcán. És az egyenesség nem juthatott be. Te pedig agyon aggódhattad magadat ezeken a dolgokon.

Amit azonban nem tudhattál, hogy ez a három erős férfi épp befejezte különleges kiképzése első szakaszát, hogy a föld nevű bolygón vezetőkké váljanak.

És ahogyan már mondtam, Zwingli az egyik volt közülük. Olyan sok kulcsfontosságú dolgot tanulhatunk meg tőle! Íme, ezek közül egy, amivel elboldogulhatsz: ha lelkeket akarsz menteni, be kell csuknod a szemedet sok mindenre. Az emberek ki nem állják, ha kijavítjuk őket minden egyes alkalommal, amikor hibát követnek el. Hogy segítsünk az embereken, szemet kell hunynunk néhány gyarlóságuk fölött. Képzeljük el, mi lett volna, ha Jézus kijavított volna minden rosszat, amivel találkozott! Mást se csinált volna.

Zwingli tehát így adott példát az embereknek Isten kegyelméből. Ők pedig összesereglettek, hogy még többet tanulhassanak erről.

Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: